Éjsötét árnyék – Kritika

Barnabas Collins az 1700-as években szüleivel az új világba utazott, és ott felhúztak, majd felvirágoztattak egy kis halászfalut, amit végül róluk, Collinsportnak neveztek el. Az ifjú Barnabas a nagyvilági aranyifjak életét éli, ám egy boszorkány szerelmi féltékenységében megöli szüleit, kedvesét, őt pedig vámpírrá változtatja, és kétszáz évig egy koporsóba zárja. 1972-ben azonban kiszáll sírjából, és próbál segíteni családja leszármazottainak, akik saját problémáik mellett igyekeznek visszaállítani régi renoméjukat, miközben a még mindig fiatalos boszi Angelique Collinsport első számú üzletasszony lett, és nem nézi jó szemmel Barnabas visszatérését.

Ha rossz szóviccel kéne élnem, akkor úgy jellemezném a filmet, hogy ruTim munka. Az első képkockától nyilvánvaló, hogy ki a film elkövetője. A most is hibátlan és magával ragadó gótikus képivilág (vegyítve a 70’-es évek színes-szagos atmoszférájával), a groteszk karakterek (mind megjelenésükben, mind tulajdonságaikban), Danny Elfman semmivel sem összetéveszthető muzsikája, Depp és Carter szerepeltetése egyértelművé teszik, hogy ez Tim Burton filmje. A rendező mesélő kedve viszont mintha nem lenne már a régi, és ebben a forgatókönyv is közrejátszhat. A 60’-as évekbeli szappanopera vászonra álmodásában a Burtonnel már háromszor együtt dolgozó John August (Nagy Hal, Charlie és a csokigyár, A halott menyasszony) segédkezett, a forgatókönyvet azonban az eddig csak tv-sorozatokat jegyző Seth Grahame-Smith írta, akinek senki sem szólt, hogy nem egy évad, hanem mindössze két órája van a történet és a karakterek kibontására. Nem érezni a karakterek súlyát, a vámpír és a boszi között feszülő konfliktust, rengeteg figura lóg a levegőben (szegény Jonny Lee Miller), ráadásul a – valóban szórakoztató és izgalmas utolsó harmadban – egy olyan fordulatot is az arcunkba tolnak, amire a legkisebb utalás se történt addig.

Színészi fronton viszont nem kell szégyenkeznie a filmnek. Depp és Carter szokásos manírjai mellett is szórakoztató tud lenni pár pillanatra, akárcsak a családfő szerepét ellátó Michelle Pfeiffer, a lázadó tiniként most is brillírozó „Hit-Girl”, Chloe Grace Moretz, vagy a szexis, de intrikus banyaként tetszelgő Eva Green. Kár, hogy nem adtak nekik jó dialógusokat vagy szituációkat a kellő kibontakozásra, noha Depp rácsodálkozása a „modern” világra, valamint a vámpírlét tipikus elemeinek kifigurázása olykor valóban mosolyt csalnak az arcunkra.

Kihagyott ziccer az újabb Burton-trip, hiszen könnyedén lehetett volna belőle egy újabb Addams Family, ami remekül vegyíti a horror és a fekete humor elemeit. Ez a film azonban újabb szög volt Burton koporsójába, aki reméljük nem lesz örökké (éjsötét) árnyéka régi önmagának.   [embed]https://www.youtube.com/watch?v=mk6Tx46M8DE[/embed]

Oldalak: 1 2