Továbbra sem túl erős az idei év horror fronton. Noha akadnak tisztes próbálkozások, igazán kiemelkedő alkotás még nem igazán született a zsánerben 2021-ben. David Bruckner letett már az asztalra korrekt műveket a műfajban, az első V/H/S, illetve a Southbound című szkeccsfilmekben rendezett egy szegmenst, majd a 2017-es A rítussal szintén egy színvonalas misztikus darabot hozott tető alá. Az Éjszaka a házban hasonló vonalon mozog, már ami a misztikumot illeti, de egyértelműen ez a rendező eddigi legambiciózusabb alkotása.
Beth (Rebecca Hall) férje, Owen (Evan Jonigkeit) öngyilkos lesz. A nő nem érti miért, és természetesen mentálisan és érzelmileg is maga alatt van. Rémálmok kezdik gyötörni, ráadásul úgy érzi, mintha kedvese szelleme a házban kísértene. Beth ki szeretné deríteni mi történik, ám rá kell jönnie, hogy Owennek bőven voltak titkai.
A felütés nem feltétlenül a legautentikusabb, de bőven van benne potenciál és számos irányba el lehet vinni a történetet, gondoljunk akár a gyászra, a titkokra, netán a szellem járta házra. Nos, Bruckner ezek közül nem egyet választott, hanem mindet egyszerre. Felvetődik a kérdés, hogy mindez hogyan fér össze, illetve nem hat-e túlzsúfoltnak a cselekmény, de szó sincs róla. A rendező biztos kézzel dirigál, remekül használja az arányokat és fenntartja a figyelmet. Tény, hogy ez a fajta stílus nem mindenki tetszését fogja elnyerni, az Éjszaka a házban nem faltól-falig horror.
Legalább annyi krimi és drámai elem is található benne, persze ez nem feltétlenül baj. Így is képes hangulatos lenni, Bruckner pazar érzékkel teremt nyomasztó atmoszférát, az a kevés ijesztő jelenet pedig nem hat elcsépeltnek, sőt, helyenként szépen össze fogunk rezzenni. A másik nagy erény a misztikum. A főhőssel egyetemben mi nézők is a ködben járunk, fogalmunk sincs mi történik, mit akarhat a szellem, vagy egyáltalán szellemmel állunk-e szemben, nem csak Beth darabokra hulló életének vízióit látjuk megelevenedni. Bruckner remekül képes összemosni a határokat álom és valóság közt, így kreálva egy olyan élményt, mely jó értelemben zavarja össze a gondolatainkat.
Az utolsó harmadra aztán megtudjuk az igazságot, de kérdéses, hogy mennyire leszünk vele elégedettek. Az első fordulatot ki lehet találni viszonylag hamar, ám a miértjeit garantáltan kutatni fogjuk egy darabig, arról nem is beszélve, ami a befejezésben történik. A rendező megdolgoztatja az agyunkat és többféle értelmezési lehetőséget kínál. A gond csak az, hogy hiába gyártunk két-három teóriát, egyik sem áll össze koherens egésszé, valamilyen vakfoltot fogunk benne találni. Mintha maguk az írók sem tudták volna eldönteni, hogy végül mire futtassák ki a sztorit, ezért meghagytak néhány variációt - kár, hogy emiatt nem lehet ténylegesen összerakni a kirakós darabkáit. Nem arról van szó, hogy a film érthetetlen lenne, inkább kicsit megroppan a saját súlya alatt és az addig felépített misztikumból nem tudja kihozni azt a megoldást, ami elhozhatná a katarzist.
Bosszúság vagy frusztráció helyett inkább egy minimális csalódottság volt bennem, miután vége lett a filmnek, mert megvolt az esélye, hogy az év horrorja legyen. A hangok, a zenék szuperek, a vizuális megoldások egészen szenzációsak és emlékezetesek, látszik a kreativitás az alkotói gárdán, nem is beszélve Rebecca Hall fantasztikus alakításáról. Az Éjszaka a házban egy precízen, okosan megírt történet, remek hangulattal, ami sajnos pont a végére fáradt el. Bruckner láthatóan fejlődik és jó úton halad, mindenképp a tehetségesebb, egyedi látásmódú horrorrendezők táborát erősíti, csak egy kis plusz hiányzik ahhoz, hogy valami igazán jót alkosson. Most sem sok hiányzott, drukkolok neki, hogy legközelebb tényleg összejöjjön.