Élők és holtak szerelmének hajnala, avagy Romero és Júlia.
Hirdetés
Jonathan Levine-t úgy néz ki, nagyon is izgatja a halál témája, és annak humoros megközelítése. Így volt ez a rákkal szembenéző Joseph Gordon-Levitt esetében, és most ebben a sajátos Rómeó és Júlia történetben is. A rendező ügyesen meglátta a „tini zombi beleszeret a vacsorájába” szituáció abszurditását, és Isaac Marion lényegesen komolykodóbb, filozofálgatósabb regényéből forgatott egy stílusos zomromkomot, ami az oszló szereplők ellenére is rém cuki.
Mert lássuk be, az nem nevezhető éppenséggel normálisnak, ha egy élőholt beleszeret egy lányba (Ugye, Edward?), a helyét a poszt apokaliptikus világban kereső zombival, R-al mégis ez történik, minekután megette Julie fiúját („Edd meg a párját, vedd el a csaját.”), ami a későbbiekben nem kevés bonyodalmat okoz. Ugyanakkor annak ellenére, hogy a szenvelgő, csillogó bőrű vámpírokkal szemben a zombikból hiányzik az a romaticizált, misztikus légkör, ami a vérszívókban, vagy a farkasemberekben alapvetően megtalálható, élőholt szereplői sokkal szerethetőbbek akármelyik belőtt hajú vámpírnál, vagy kockás hasú farkasfiúnál. A zombi horrorok pápájának, George A. Romeronak hála pedig tudjuk, hogy a csoszogó ösztönlények nagyon is jó kifejezői (értsd. kritikai eszközei) a mai fogyasztói társadalomnak. Noha itt ez a szál nem működött teljes fordulatszámon, a zombi öntudatra ébredés remekül reflektál az internetnek köszönhetően elidegenedő emberi és társas kapcsolatokra, főleg az ezt leginkább használó fiatalok identitás keresésére.
A színészek pedig – ha nem is viszik el a hátukon a filmet – jól ellátják a szerepüket. Az egyre foglalkoztatottabb Nicholas Hoult továbbra is a "majd nemsokára lesz valaki" ígéretet lebegteti a szemünk előtt, de kétségtelenül ügyesen helytáll a különc zombi szerepében, és a kémia is működik közte és Teresa Palmer között. Utóbbi pedig – a rá kísértetiesen hasonlító Kristen Stewart-al szemben – egy szintén szimpatikus jelenség, így a románcuk egyáltalán nem fekszi meg az ember (vagy a zombi) gyomrát. Sőt! John Malkovich-ot ellenben mindenfajta karakterrajz és utasítás nélkül engedték be a forgatásra, így a színészlegenda csak a megszokott manírjaiból tudott építkezni, de azért lássuk be, hogy a neve akármelyik stáblistán jól mutat.
A korhatár besorolás okán azonban egyfajta bátortalanság (stílusosabban: vérszegénység) is tetten érhető, így egy kiadós agyfalatozáskor tapintatosan elfordul a kamera, nehogy a tini célközönség a gimi hátralevő éveiben pszichiáterhez járjon (bezzeg a Fűrésznél nincs ilyen probléma), míg a humor nem elég merész, így a véres helyett „csak” egy bájos szerelmi történetet kapunk. De lehet, hogy ez nem is olyan nagy baj.
Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!
Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.
