Mostanság tombol az emberek és a (mitikus) fajok közti erotika – már ami a filmvásznakat illeti. Nyilván az egyszeri földi halandó Stephanie Meyer nyakába varrja az egész trendet, az olyan nyálban fürdő történeteknek hála, mint akármelyik Alkonyat, az intergalaktikus szerelmi románc (A burok), vagy ezek vadhajtásaként felfogható A lány és a farkas. Pedig elég, ha olyan klasszikusokra gondolunk, mint például a Marslakó a mostohám, de a kaland műfajból némileg ide sorolható még Stephen Sommers Múmiája is, amiben a gyolcsba tekert főpap üldözte szerelmével egy filmen keresztül Rachel Weiszt. Az élő holtakat általában mégis mindig elkerülte Ámor nyila (biztos, mert idő előtt felfalták), pedig lehet, hogy ők is törődésre vágynak, csak félreértelmezték az „úgy szeretlek, majd megeszlek” mondást, de végre valakinek sikerült megdobogtatnia a szívüket. És a miénket is.