Számos film készült már a zsidók megpróbáltatásairól a második világháborúban. Noha a téma fontossága elévülhetetlen, kár tagadni, hogy nehéz már mozgóképes formában újat mutatni. Az Ellenállásnak sem sikerült, de ez nem jelenti azt, hogy a végeredmény rossz.

A sztori igaz történeten alapul, minden idők leghíresebb pantomimművészének, Marcel Marceau-nak (Jesse Eisenberg) életébe nyerünk betekintést. Marceau a második világháborúban a francia ellenállás tagja volt, illetve számos zsidó kisgyermeket mentett meg társaival a biztos halálból.

Az Ellenállás nem klasszikus életrajzi film, a főhős életének egy kis szeletkéjét látjuk. Nincs szó a későbbi színészi pályáról, a pantomimes kultuszról, csak a világháborús szakaszra koncentrál Jonathan Jakubowicz rendező. A cselekmény a háború előtt, 1938-ban veszi fel a fonalat, ahol Marceau a kor ismert művészeit igyekszik utánozni különféle performanszokkal, belevíve saját stílusát az alakításokba. Csatlakozik egy cserkészegyesülethez, akik árván maradt zsidó gyermekeket fogadnak be.

A németek villámgyors csapásait követően azonban a kis csapatnak új, biztonságos helyet kell találnia a háború borzalmai elől. Hősünk ezt megelégelve csatlakozik az ellenállásba, megismeri a szerelmet és értelmetlen gyilkolás helyett igyekszik minél több embert megmenteni. Jakubowicz elbeszélésmódja a sokszor látott téma mellett sem túl egyedi. Visszaköszönnek a Schindler listája, illetve Az élet szép különböző motívumai, s nem feltétlenül rosszul építi bele ezeket a paneleket saját művébe, de már láttuk ezt a fajta kivitelezést korábban, ráadásul sokkal fajsúlyosabb formában. A rendező kissé egyoldalúan mesél, a németeket egyszer sem nevezi nevükön, csak náciként léteznek, akik nem emberek. A "főgonosz" szintén karikatúraszerűen elnagyolt, mindig ott jelenik meg, ahol Marcelék és nem ismer kegyelmet. A családi szállal igyekeztek mélyíteni a karakterét, de így is egy faltól-falig romlott jellemről van szó, különösebb kidolgozottság nélkül. A csapongó történetvezetés szintén bosszantó, pláne annak fényében, hogy helyenként mennyire pazarul működik a film. A kedves humor, a meghitt hangulat remekül passzol az olykor thrillereket megszégyenítő, pattanásig feszült jelenetekhez, kár, hogy a kissé sekélyes dráma ehhez már nem képes felnőni.

Ki kell emelni a színészgárdát, melynek van több magyar vonatkozása is. Jesse Eisenberg uralja a vásznat, magasan kiemelkedik a mezőnyből, bár tény, hogy az övé volt a leghálásabb szerep. Clémence Poésy szintén kiváló, ő a szépség a főhős oldalán, igaz Kerekes Vica egy kisebb, de fontos mellékszerepben is könnyedén túlragyogja. Nem mellesleg a két hölgy közös jelenetei szolgáltatják a mű legszívmelengetőbb és legfájdalmasabb pillanatait. Röhrig Géza nemkülönben jól hozza az árvákat befogadó melegszívű férfit, s egy nyúlfarknyi szerepben Ed Harris is feltűnik Patton tábornokként. 

Az Ellenállás lehetett volna mélyebb, hangsúlyosabb és kevésbé egyoldalú alkotás. Így is megvannak a maga érdemei és a sablonossága ellenére igyekszik egy kicsit másfajta köntösben ábrázolni a meghurcoltatás viszontagságait. A témára fogékonyaknak mindenképp érdemes adni neki egy esélyt, de aki szeretne magyar színészeket látni, színvonalas játékkal egy nemzetközi produkcióban, az sem fog rosszul járni.