Elrabolva 2. – Premier Kritika

Mert mi is volt az Elrabolva sikerének a kulcsa? Elsősorban Liam Neeson. A B-kategóriás történet a visszavonult ügynökről, aki próbálja megmenteni a lányát az emberrablóktól lényegében simán beleillett volna Steven Seagal életművébe, mint a mentor szerepeiről elhíresült ír óriáséba. Azonban, hogy ezt a 193 cm magas, tehetséges – elsősorban drámai szerepeiről ismert – színészlegendát tették meg főszereplőnek, kiemelte a filmet a fent említett stílus mocsarából, Bryan Mills-t pedig egy rém szerethető figurává tette. A nem túl acélos történetnek volt súlya Neeson bivalyerős jelenlétének köszönhetően, a folytatásból viszont már ez is hiányzik.

Az Elrabolva 2. ugyanis nem több (és nem is kevesebb) egy egyszerű bosszútörténetnél. Az első részben elintézett albán emberrablók apja (Rade Serbedzija) bosszút forral fiai gyilkosa ellen, ezért elrabolja Mills-t és volt feleségét Isztambulban, de természetesen nem számol a volt CIA-s profizmusával, és annak lányával.

Már a történetből is kitűnik a film nagy hibája. Az első rész egyik fő erőssége volt, hogy egy biztonságosnak hitt, nyugati világvárost (Párizs) mélyen áthatott a bűn, és nem lehetett tudni, hogy ki érintett a lánykereskedelemben. Itt az első rész forgatókönyvét is jegyző Besson és Robert Mark Kamen sikeresen kiirtották ezt a zsigeri paranoia érzést azzal, hogy – az amúgy rutinos alakítást hozó – Serbedzija-val és embereivel arcot adtak a gonosznak. Ezen felül óriási hiba volt Maggie Grace-nek nagyobb szerepet adni, mert az első részben pár perces feltűnése alatt annyira volt irritáló, hogy azt éppen el lehetett viselni, és elhittük azt – persze Neeson-nak köszönhetően – hogy ő apuci pici lánya. Itt azonban már elvetették a sulykot, és többször is azon kaptam magam, hogy a rossz arcú gengsztereknek drukkolok az ő ellenében.

Az új rendező Olivier Megaton-nak (aki tudtommal egyik Transformesszel sem áll rokoni kapcsolatban) azonban sikerült egy a kezdeti lassú tempóból egy sodró lendületbe átcsapó akciófilmet összehoznia, amiből ugyan hiányoznak az olyan elementáris jelenetek, mint legutóbb a telefonbeszélgetés közbeni emberrablás, vagy az aukció, de végig a karfához szögezi nézőjét. Így még az olyan apróságokat is megbocsájtjuk, mint az olykor epilepsziás rohamokat okozó gyors vágások, A Bourne-csapda taxis üldözésének megidézése, vagy a logikai bakik.

A legfőbb probléma azonban, hogy elődjével szemben hiányzik az újabb felvonásból a feszültség, így az első rész rajongói nem kapnak mást, mint egy jó ütemben levezényelt, korrekt akciómozit, egy 60 évesen is olyan kemény Liam Neeson-nal, akitől a The Expendables teljes stábja feltartott kezekkel, visítva vonulna vissza az első nyugdíjas otthonba. Még sem valószínű, hogy ezúttal sikerül rabul ejteni a közönség szívét, így pedig az Elrabolva 2. hamar a feledés homályába vész. [embed]https://www.youtube.com/watch?v=ywcIsNoK4zE[/embed]

Oldalak: 1 2