Hirdetés

Évadkritika: A Bly-udvarház szelleme

|

Mike Flanagan két év után visszatér, hogy ezúttal egy másik kor másik kísértetházába és egy lassú, de csodaszép utazásra invitáljon bennünket.

Hirdetés

Két éve ilyenkor Mike Flanagan jött, látott és győzedelmeskedett a Hill-ház szellemével, ami egy egészen drámai megközelítéssel és a "múlt szellemei" kifejezés zseniális újraértelmezésével vitt színt a horror zsánerbe. A Crain-testvérek gyerekkori és felnőtt viszontagságait párhuzamosan bemutató széria óriási sikert aratott a rajongók körében, a gyerekkori traumától szenvedő komplex karakterek szinte egytől egyig belopták magukat a nézők szívébe. A Hill-ház a családi drámán túl olyan komoly témákkal foglalkozott - és tette ezt ráadásul érdemben -, mint a mentális betegség, a függőség és az öngyilkosság. Mindezt pedig lehengerlő képi világgal (az az ominózus "egysnittes" hatodik epizód!) és néhány hátborzongató jelenettel (…az a kocsis jumpscare) spékelte meg, amit aztán mindenáron újra akartunk nézni, hogy megtaláljunk minden, a háttérben rejtőzködő kísértetet.

Hirdetés

Szó mi szó, a 9 epizódot egyaránt író és dirigáló Flanagan elég magasra tette saját magának a lécet, amit most a Bly-udvarház szellemével meg kellett, hogy ugorjon. Mivel antológia sorozattá nőtte ki magát a "Haunting", így a második évadban egy merőben új kísértet… vagyis inkább, romantikus történetet kapunk kézhez. Néhány színész azonban új bőrbe bújva tért vissza, szóval például Nellie vagy Luke rajongói örülhetnek, hogy viszontláthatnak pár ismerős arcot az előző évadból - noha merőben eltérő szerepben.

A történet, ami Henry James novelláit, azok közül is leginkább "A csavar fordul egyet" írását veszi alapul, az angol Bly-udvarházban játszódik, ahol egy két évvel ezelőtt tragikus mód megárvult testvérpárhoz keres a munkájával túlzottan is elfoglalt nagybácsi (Henry Thomas) egy új dadát. Meg is találja a fiatal tanárnő, Dani (Victoria Pedretti, nem én) személyében, aki egyenest az USA-ból érkezik - pontosabban, menekül… - hogy egy csoportnyi gyerek helyett ezúttal kettőnél próbáljon valami szép, nagy eredményt elérni. Ám mivel mégiscsak horror a szóban forgó sorozat zsánere, Dani természetesen rögvest a megérkezésekor realizálja, hogy ebben az óriási kúriában sem a gyerekekkel, sem a személyzet néhány tagjával nincs minden rendben. Mindkét kisgyerek iszonyatosan para (spoilermentes kritika révén inkább nem is írok semmit, miként csapódik is ez le), a házvezetőnő, Hannah, mintha folyamatosan elkalandozna a gondolataiban, ráadásul a nagybácsit alaposan megkopasztó korábbi jobb keze, Peter (Oliver Jackson-Cohen) is fel-feltűnik a birtokon, hogy a frászt hozza rá mindenkire.

Kezdem először a fekete levessel: akik nem szeretik a lassan építkező sorozatokat, azokat valószínűleg az első pár epizód el fogja veszíteni. Az összesen 9 epizódból álló cselekmény igazán az 5. epizódban indul be (ami egyébként az idei egyik favorit epizódom lett és számomra köröket vert a Watchmen hasonló narratívájú részére), onnantól viszont már gőzerővel és sáros léptekkel suhanunk át az évadon. A gótikus-viktoriánus stílus szerelmesei kapnak egy igazi csemegét a 8. résszel, aminek az elhelyezése talán meglepő lehet, de számomra az említett pörgést pont jókor és jól szakították meg a kalanddal, aminek a címét még a sorozat Twitter oldala sem volt hajlandó felfedni. Azt is ígérhetem, hogy az első négy részben feldobott rejtélyek szerencsére le is esnek az asztalra, nemcsak üres mistery boxokkal operál a sorozat, hanem gyönyörű választ kapunk minden kérdésünkre.

Amiről viszont nem tudok egy negatívumot sem említeni, azok a karakterek és persze a színészgárda. Pedrettit és Jackon-Cohent nem hiszem, hogy be kell már mutatni, mindketten zseniálisak az évadban, pedig mindketten (főleg OJC) merőben más karaktert kapnak Dani és Peter személyében, noha Dani karaktere szerintem ezúttal kevésbé érdekes és egész hamar "lerendezi" őt a sorozat, hogy aztán a többiekre fókuszálhassunk. Személyes kedvenceim közé tartozik a szerelmespár Rebecca (Tahirah Sharif) és Peter, akik két pazar dedikált epizódot is kapnak, de Hannah-t megformáló T'Nia Miller szinte végig brillírozik a szerepben, ahogyan a szakácsot, Owent és a kertészt, Jamie-t alakító Rahul Kohli és Amelia Eve is mindent kihoznak az egyébként remekül megírt karaktereikből. Nagy piros pont a Flora és Miles megformáló gyerekszínészeknek (Amelie Bea Smith és Benjamin Evan Ainsworth) is - a kislány roppantul idegölőnek tűnhet már az első részben is, de nyugalom, ebben a sorozatban minden okkal történik. Ha ki kellene emelnem a top 3 alakítást, akkor valószínűleg Hannah-t, Petert és Miles-t tenném a dobogóra. És hogy ezek a komplex, összetett és sérült karakterek ebben a kiegyensúlyozatlan cselekményben mit hoznak a Bly-udvarház teteje alá? Nos…

Egy gyönyörű befejezést. A Bly-udvarház tényleg inkább egy szerelmi történet, de nem a szó hagyományos, "nyálas" értelmében. Az évad a családi- és gyerekkori traumák helyett ezúttal a szerelemre, a szeretetre és az emlékekre helyezi a hangsúlyt. Minden lezárult emberi kapcsolat emlékként, egyfajta szellemként él bennünk tovább, ezek az emlékek pedig sokszor sajnos borzasztóak és nehezen feldolgozhatók. Alaposan foglalkozik az évad a szeretteink felé tanúsított túlzott ragaszkodásról és az elengedni nem akarásról… és hogy mit is jelent továbbélni a halálunk után is a szeretteink emlékében.

Tényleg csodaszép és minden egyes karakter ennek a központi témának a lenyomata valamilyen formában, a gonosz karakterek is egytől egyig érthetők az évad végére. Az egyetlen fals hang talán ebbe a csodálatos balladában az, hogy a karakterek nem állnak össze annyira egy nagy egésszé, mint a Hill-ház esetén: az a fajta közös katarzis és megnyugvás, amit a Crain-testvérek az évad végére elérnek, itt úgy gondolom, hiányzik és sokkalta inkább az egyénekre helyezi a hangsúlyt. Ami persze nem gond, csak az az utolsó jelenet legyen bármily szép és megérdemelt, tényleg csak egy hajszálnyit, de elmarad az élmény az előző évadhoz képest. Hozzáteszem ez a hasonlítás nem teljesen fair a részemről, hiszen más-más történet a kettő, no meg persze a Hill-ház is iszonyatosan magas elvárásokat fektetett így két év távlatából a folytatással szemben.

A Bly-udvarház szelleme viszont mindezek ellenére is tökéletesen helytáll és megéri kivárni az évad második felét, utána pedig engedjünk a kísértésnek és hagyjuk, hogy a sorozat magával vigyen a tó fenekére, ahol aztán tényleg átélhetjük egy őszinte, gyönyörű élmény kibontakozását. A kritikámnak is igazából csak ez a része, ez az utolsó bekezdése számít igazán.

A többi konfetti.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

A Bly-udvarház szelleme

Kinek Ajánljuk
  • Akik szeretik a komplex karakterdrámákat
  • A viktoriánus szerelmi történetek kedvelőinek
  • Akik továbbra is szeretnének valamilyen mély mondanivalót egy horrortól
Kinek Nem
  • Akiket a világból is ki lehet üldözni a lassú narratívával
  • Akiket hidegen hagy bármi, ami a szerelemmel kapcsolatos
  • Akik remegni akarnak a félelemtől - ők csalódni fognak...
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A Project029 Magyarország Kft. közleménye
Bezár