Nem túlzó megjegyzés, hogy 2021-ben még mindig ott tartunk, hogy egy kezünkön meg lehet számolni a valóban jól sikerült videojátékos filmeket és sorozatokat az elmúlt 20-30 évből. Legyen az alapanyag akár szerepjáték, akár valós idejű stratégia, akár MOBA, valahogy a nagyvásznon vagy a kisképernyőn nem klappoltak úgy a dolgok, mint imádott játékaink közben.

Amikor a Netflix és a Riot Games bejelentette, hogy a streaming óriásraérkezik a League of Legends (röviden LoL) adaptációjuk a francia Fortiche animációs stúdiótól, egyszerre volt okunk a bizakodásra, valamint az aggodalomra. Elvégre a Netflix a Castlevania animációs szériával tényleg egy kiváló játékadaptációval ajándékozta meg a nézőket, viszont a tavalyi évben a másik nagy MOBA bástya, a DOTA 2 sorozatos feldolgozása már inkább a felejthető kategóriában landolt.

Főként eme tavalyi negatív élmény miatt szkeptikus voltam én is, hogy egy hasonszőrű játék feldolgozása nyújthat-e bármivel többet vagy másabbat, mint a Dota széria tette. Szerencsére megehettem a kalapomat, hiszen az Arcane-re keresztelt LoL sorozat nemcsak berúgta az ajtót, hanem egyenesen az év legjobb három szériája között találja magát - legalábbis nálam, pedig igen erős évet tudhatunk magunk mögött sorozatok tekintetében. 

Olyan kiterjedt háttérvilágokkal rendelkező játékoknál, mint a DOTA 2 vagy a LoL a legnagyobb kihívást a világépítés és a karakterek bemutatásának egyensúlyozása jelenti. A tavalyi Dota széria rögtön bedobott minket az események és a világ sűrűjébe, és bár vevő vagyok a fantasy zsánerére, még nekem is nehezemre esett követni a történéseket. Ez pedig egyenesen az élmény és az élvezet rovására is ment. Azt persze nem tudhatjuk, hogy az Arcane készítésénél figyelemmel kísérték-e a nagy vetélytárs saját sorozatának fogadtatását, de gyanítható, hogy a Riot Gamesnél inkább a karaktervezérelt cselekményvezetésben gondolkodtak már a kezdetektől fogva - és milyen jól tették!

Egy rövid prológussal nyit az Arcane, bemutatva Piltover kettészakadt városának alapkonfliktusát, mely végig is kíséri az első évadot. Ám ezt a konfliktust a széria főhőseivel, a Vi és Powder testvérpárossal együtt ismeri meg a néző, és mélyül el benne egyre jobban. A következő részekben felbukkannak olyan, a játékban is jól ismert nevek, mint Jayce, Caitlyn, Viktor vagy Heimerdinger, de szerencsére a Riot Games nem akarta rögtön felvonultatni a LoL több száz játszható hősét.

Az igazi nagy bravúr, hogy ha listába kellene szedni a bemutatott karaktereket, még így is egy fél A4-es oldalt kitöltenének a nevek - ám ettől még nem érződik zsúfoltnak az évad. A hősök jól megkülönböztethető jellemekkel kerülnek bemutatásra, motivációik és belső konfliktusaik pedig jól megágyaznak az elsőre váratlannak tűnő fordulatoknak, melyekből akad bőven. És talán a legnagyobb húzás, hogy még a LoL-t évek óta nyúzó játékosok számára is tudtak egy nagy meglepetéssel, jobban mondva megerősítéssel szolgálni a karakterek közötti kapcsolatok terén.

A világépítésben is a kimértség jellemzi az Arcane-t. Az már nagyon korán nyilvánvalóvá válik, hogy a Piltovernek otthont adó bolygó hatalmas, de egyelőre elégedjünk meg a város és annak alvilágának bebarangolásával, így sem fogunk unatkozni. Az unaloműzést elősegíti a szemet gyönyörködtető képi világ, hiszen a technokrata Piltover fejlett, steampunk/chempunk dizájnja, valamint az underground stílust képviselő Alvilág is egy igazán egyedi látványvilággal fogja várni a nézőt. Az pedig ismét egy ügyes megoldás, hogy a hőseink asszisztálásával nyílik meg a nagyobb világ Piltover, illetve a néző előtt is a következő évadokban, úgyhogy a karakterekkel együtt fedezhetjük majd fel a bolygó többi régióját.

A Riot Gamesnél maratoni futók bölcsességével estek neki a LoL adaptálásának: a karakterábrázoláson és a világépítésen túl a jól ismert karakterképességek bevezetésénél, bemutatásánál is ez a türelmes hozzáállás figyelhető meg. Már-már RPG-ket megidéző fejlődésre van szükség hőseink részéről, hogy végre viszontláthassuk azt a bizonyos Q, W, E vagy R gyorsbillentyűnél használatos képességet, mely a játékban talán már unalmasnak is hathat, azonban itt a sorozatban annál látványosabb és katartikusabb lesz a debütálásuk.

Az Arcane kilenc feszes tempójú, tömény, ám mégsem követhetetlen epizóddal tett pontot az első évad végére, amire valószínűleg nemcsak a rajongók/játékosok, hanem az egyszeri nézők is többször vissza fognak térni, hiszen bizonyára akadnak olyan részletek, melyek felett elsőre elsiklottunk. A Riot Games megmutatta, hogy miért is érdemes piciben indulni, hogy aztán igazán hatalmas dolgokig jussunk el a tervezett történetív végére. Remélhetőleg ezt a sikerreceptet a már berendelt második évadnál is alkalmazni fogják.