Régóta nincs már tévéelőfizetésem, és legutóbb talán az Álarcos énekesnél éreztem ennek a hiányát. Alapból jól megvagyok a tipikus, magyar (celebes) valóságshow-k és tehetségkutatók nélkül, mert lássuk be, a tévécsatornák az elmúlt években nem nagyon mertek kísérletezni.
A versenyzők vagy énekelnek, vagy főznek, esetleg szart lapátolnak, vagy a párjukkal együtt csinálnak magukból bohócot ország-világ előtt, jó… talán még szerelmet is keresnek, és egy-két évente besurran valami vetélkedő is az ajtón, de amúgy ugyanazokat a köröket futjuk újra és újra, javarészt ugyanazokkal az arcokkal. Sok értelme nem nagyon van már tévét kapcsolni, max tényleg csak a sportközvetítések miatt.
Nem gondoltam volna, hogy valaha is hiányozhat a tv, de jött Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban, és komolyan fontolóra vettem, hogy ha kell, még a szomszédba is átmegyek, csak élőben láthassam a holland krimireality magyar verzióját, csak nehogy spoilerbe fussak a neten. Az Árulók ugyanis egy olyan műsor, amire a magyar televíziózásnak nem egyszerűen nagy, hanem orbitálisan nagy szüksége volt.
A krimi az a műfaj, ami könyvben, társasjátékként, podcastként és természetesen tévésorozatként is újra és újra meghódítja a világot. Emlékszel még azokra az időkre, amikor mindenki a skandináv krimiket olvasta? Majd a skandináv krimisorozatokat falta a kanapén ülve, takaró alatt dideregve? Jöhetett svéd, dán, finn vagy norvég, mindegy volt, csak szürke legyen, nyomasztó és lepjen be mindent a hó. De nem kell senkinek sem bemutatni Poirot-t, Miss Marple-t, Columbót, a CSI- és NCIS-sorozatokat, Sherlock Holmest vagy Petrocellit, Derricket, esetleg Rex felügyelőt.
A krimi élt, él és élni fog, ezért is meglepő, hogy eddig egyetlen nyomozós reality sem tudott világsiker lenni. Több évtizedet kellett várni arra, hogy egy holland kreatív fejéből kipattanjon az ötlet és megszülessen Az Árulók (The Traitors/De Verraders), egy igazi, komoly tétekben játszott társasjáték, az a krimireality, amire nem csak a magyar televíziózásnak volt eget rengető szüksége.
De miről is szól Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban?
A műsorban összezárnak pár (a magyar változatban huszonkét ismert) embert, akik két hétre beköltöznek egy kastélyba. A játékot mindannyian ártatlanként kezdik, ám rögtön az első este hárman is megkapják a behívót a gyilkosok közé, és itt veszi kezdetét az igazi játék. A gyilkosoknak ugyanis az a feladata, hogy minden nap megöljenek valakit, az ártatlanoknak pedig le kell leplezniük az árulókat.
Az adásokat különféle játékok és próbatételek színesítik, melyek során az árulóknak és ártatlanoknak együtt kell dolgoznia azért, hogy növeljék a nyereményalapot, ugyanis a közösen megszerzett pénzt a végén valaki vagy valakik hazaviszik. Az utolsó adásban kerül sor a tűzceremóniára, ahol ha csak ártatlanok vesznek részt, akkor elosztják az addig összegyűjtött pénzt, de ha egy áruló is van köztük, akkor azé lesz egyedül a teljes összeg. A tét tehát nagy, miközben mindenkinek jól kell játszania a szerepét, ugyanis könnyen kiszavazhatják egymást az ártatlanok, de könnyen leleplezhetik magukat a gyilkosok is. Hazudni kell, akár még a barátaid szemébe is.
Ez adja a formátum egyik erősségét, ugyanis a játékosoknak folyamatosan figyelniük kell a többieket, észlelni az apró jeleket, változásokat (ki lett ártatlanból gyilkos), ugyanis a gyilkosok akár be is hívhatnak maguk közé ártatlanokat, ezzel is megkavarva a játékmenetet. A kiszavazás során pedig előkerülhetnek és felerősödhetnek személyes ellentétek, melyek teljesen tévútra vihetik a játékosokat, ahogy történt ez a magyar verzióban is.
Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban hangulatteremtésből csillagos ötösre vizsgázott, ugyanis a helyszínül szolgáló kastély, a zeneválasztás, illetve a díszletek mind elhitették a nézővel, hogy ez egy igazi krimi, hogy minden gyilkosságnak tétje van, hogy a nyomkeresés valódi és szükséges és annak ellenére, hogy ez egy tévéműsor, egy játék, ezt még maguk a szereplők is el tudták felejteni időről-időre, nem is csoda, hogy többen is feladták a küzdelmet.
A hangulat persze nemcsak a díszletnek volt köszönhető, hanem a műsorvezetőnek, Árpa Attilának is. A színész-rendező lubickolt a szerepében, láthatóan és látványosan élvezte a játékot, ugyanis ő is játszott a versenyzőkkel, idegesítette, zavarta, megzavarta és összezavarta őket, ha kellett, akkor pedig kegyetlenkedett is, ami remekül állt az általa megteremtett kastély ura figurának. A néha Sherlock Holmest idéző öltözékeiért pedig jár a dicséret a stylistnak.
Az évadról, a versenyzőkről és a győztesekről nem mondanék semmit, csak annyit, hogy aki eddig messziről kerülte a magyar tévéműsorokat, azok minden hibája miatt, az adjon egy esélyt Az Árulóknak, ugyanis olyan tizenkét epizódot kap, ami után sokan már most petíciót indítanának a folytatás érdekében. Szerencsére a fiatalok körében magasan aratott a műsor és online is hasít, így elviekben nincs akadálya annak, hogy újabb huszonkét játékossal begördüljön a kastélyhoz az expresszvonat.
