Tavaly óriási meglepetést okozott a magyar nézőknek a De Verraders holland eredetin alapuló The Traitors magyar változata. Olyan ismerőseim kezdtek el a műsorrol posztolni, akik évekig büszkén hirdették, hogy nem néznek tévét, és magamon is azt tapasztaltam, hogy bár a tévés sugárzását ritkán sikerült elkapni, mindig szántam arra egy órát, hogy visszanézzem a napi adást. Jó volt spekulálni, stratégiákat alkotni, más emberekkel a műsorról beszélgetni, valamint teljesen új oldalról megismerni bizonyos celebeket.
Szerencsére a műsor nagy siker lett, így idén meg is érkezett a második évad, sőt az is tudjuk, hogy már elkészült az első civil szezon is, ami hamarosan szintén műsorba kerülhet. Az idei Az Árulók szezon sok tekintetben még a tavalyinál is maradandóbb élmény, az utolsó pillanatokban azonban mintha eljutottunk volna a formátum magyar verziójának határaihoz.
Aki tavaly látta a műsort, annak a koncepcióban nem lesz sok újdonság, de azért néhány mondatban emlékezzünk meg a kiindulópontról: ismét 22 híresség költözött be egy festői gótikus kastélyba, akik közül ezúttal négyen, Dér Heni énekesnő, Lakatos László humorista, Erős Antónia híradós műsorvezető és Hevér Gábor színész lettek árulók. A cél ismét ugyanaz volt: eljutni úgy a célig, hogy legalább egy áruló versenyben maradjon. Az ártatlanok viszont persze pont ezt akarják megakadályozni...
Az összes reality legfontosabb kérdése a casting. Persze a formátum maga sem elhanyagolható, de a szereplőválogatás mennybe emelhet és teljesen el is kaszálhat egy műsort. Szerencsére a szereplőkre a második Az Árulók-évadban sem lehet panasz. Persze 22 embernél lehetetlen, hogy mindenki beváljon és egyenlő arányban szerepeljen, de az ártatlanok között is volt néhány remek karakter.
Hamar búcsúztunk Bereczki Zoltántól, aki erős egyéniségnek tűnt ebben a műsorban, remek volt Hermányi Mariann, aki ártatlanként szinte végig gyanús volt, mégis szinte mindig meg tudott menekülni a szakadék széléről. Erős Antónia új oldalát mutatta meg, az ártalanok lelke pedig az egész évadban Vályi István volt, aki sajátos stílusával és poénjaival egyrészről rendkívül szórakoztató személyiség volt, másrészt ő volt, aki a nyomozásban is végig aktívan vett részt és jól gondolkodott.
De nagyon erős volt ebben az évadban a gyilkosok szereplése is. A kezdőgárda minden tagja jól játszotta a játékot, majd az ő kiesésük után Bíró Bea csatlakozott Hevér Gáborhoz, aki szintén remekelt, már ártatlanként is egyértelműen az izgalmasabb karakterek közé tartozott, majd gyilkosként az utolsó pillanatig mozgatta a szálakat.
Hevér Gábor azonban külön kasztot képviselt ebben a szezonban, sőt nem túlzás állítani, hogy a műsor magyarországi történetében is. A népszerű színész úgy játszotta végig árulóként a játékot, hogy egészen az utolsó napokig még csak szóba sem került a neve, csak akkor került a gyanú középpontjába, amikor a kis létszám miatt már jóformán mindenki. Hevér egyszerűen zseniálisan keverte a szálakat, végig pozitív karakter tudott maradni, egyetlen szövetségesét sem árulta el. Tökéletesen vitte végig azt a stratégiát, amit láthatóan az első pillanatokban kitalált, humora, iróniája üdítő volt.
Épp ezért okozott nagy botrányt a befejezés, amely során a készítők egyértelműen belenyúltak a műsor folyásába. Persze ez a formátum arról is szól, hogy bármikor jöhet egy olyan meglepetés, ami felülírja a játék addigi menetét, de most tényleg azt lehetett érezni, hogy egyes játékosok helyzetét ellehetetlenítették a készítők. És őszintén szólva ötletem sincs, hogy ennek mi volt az oka, csak arra tudok gondolni, hogy valamilyen félreértett morális tanulságtétel akart ez lenni.
Az utolsó epizódok nálam rontottak az összképen - és ahogy nézegettem a kommentmezőket, ez nem csak az én gondom - , ezzel együtt továbbra is biztos, hogy ez a műsor minden évben kihagyhatatlan programja a magyar tévés kínálatnak. Apróbb negatívumként tudnám kiemelni, hogy bár a játékok fő történetszálba illesztése jobb volt, mint tavaly, ezeknek a vizuális megvalósítása továbbra sem elég izgalmas. Viszont Árpa Attila szerepe sokkal jobban működött, mint az első évadban.
Az Árulók pszichológiai mélysége még mindig megkapó, és ebben az évadban úgy éreztem, még távolabbra kerültek a szereplők a komfortzónájuktól. Kíváncsi vagyok, a civil változatból mit lehet majd kihozni.