Másfél évvel az első évad debütálása és óriási cliffhangere után folytatódott Az Esernyő Akadémia tagjainak története. A sorozatot hibáival együtt mi is szerettük tavaly, és a The Boys, valamint a Watchmen mellett továbbra is a legjobb, nem DC és Marvel alapokra építkező modern képregényes sorozatként lehet számon tartani.
A második évad egy eszméletlenül hatásos belépővel indít: miután a hat testvért visszarepíti Ötös a felrobbanó Hold maradványai elől, az Esernyő Akadémia tagjai 1960 és 1963 között szóródnak szét az időben. "Utolsóként" Ötös érkezik meg, aki '63-ban egy nukleáris háború kirobbanását élheti át az USA és a Szovjetunió között. "Meglepő" mód a testvérei egytől egyig nyakig benne vannak ebben az egysnittes, piszkosul stílusos világvége jelenetben (lásd lentebb), úgyhogy Ötös még az utolsó pillanatban visszautazik 10 napot grátiszban, hogy összeszedje a testvéreit és megakadályozzák az apokalipszist... nos, ismét.
Ami az első évadhoz képest mindenképp pozitívum, hogy a sorozat sokkalta inkább nézeti magát. A korábbi kritikámban nehezményeztem az első évad (annak is főleg az első fele) kapcsán, mennyire nehezen indul be a cselekmény, és sok az üresjárat a narratíva kibontása során. Szerencsére a második évadra ez elmúlt, pörögtek az események és nem vonszolta magát a sorozat.
Ebben persze közrejátszott az is, hogy minden szereplő egészen más helyzetben találta magát: Luther kidobóként kezdett el dolgozni egy gengszter bárjában, Diego hozta a formáját és a hőskomplexusa odáig fajult, hogy elmegyógyintézetbe zárták (hát ezt érdemli, aki meg akarja menteni Kennedy elnököt!?), Allison egy fodrász szalonban kapott munkát és rátalált az igazi szerelemre egy rasszizmus elleni protestáns csoport élén, Klaus stílusosan alapított egy szektát, Vanyát pedig befogadta egy anyuka, aki véletlenül elütötte a lányt.
A megváltozott élethelyzetében újra felfedezhetjük a karaktereket, noha nem éreztem, hogy olyan nagymértékű változáson esne át bármelyikük is. És ez igazából az egész szezonra igaz: valahogy a teljes második évad egyfajta köztes, átvezető kalandnak érződik. Kipihenjük magunkat az első évad után és felkészülünk a jókora cliffhangerrel belengetett harmadik évadra. A karaktereken túl ez ráadásul a cselekményre is igaz: vártam, hogy hogyan fog bekapcsolódni a Kennedy gyilkosságba mindannyiuk élete, de itt hasonló érzésem támadt, mint a Daredevil második évada kapcsán. Egyszerűen a legtöbb szál nem túlzottan kapcsolódott a fő narratívához és emiatt keserédes, befejezetlen szájízt hagytak. Némelyik testvér esetén csak időhúzás szaga volt néhány eseménynek, ráadásul még a karakterük sem tudott ezekből érdemben profitálni.
Az első évad közönségkedvence, Klaus például eléggé eltűnik az évadban, ahogyan egyébként Vanya is eléggé kispadra lett ültetve idén. Luther számomra továbbra is túlságosan érdektelen a többiekhez képest, Diego és Allison viszont kaptak olyan pillanatokat, ami kijárt nekik és tovább mélyítette a karakterüket. Nekem Ötös továbbra is nagy favoritom, és ha az első évadban Robert Sheehant emeltem ki Klaus szerepében, idén mindenképp a fiatal Aidan Gallagher vitte a showt. Ó, majd elfelejtettem: a kísértetként jelenlévő Ben meglepően sok hangsúlyt kapott, az évad egyik legszebb jelenete is neki köszönhető, szóval nagy pacsi a készítőknek, hogy a szerencsétlen sorsú Hatost is jobban megismerhettük ezúttal.
Elvoltam alapvetően az évaddal, de a vontatottan induló első szezon és a felvázolt harmadik évad sokkalta inkább mozgatja a fantáziámat, mint most ez a második, amit kézhez kaptunk. A sorozat továbbra is eszméletlenül szórakoztató és stílusos, a humor olykor zseniális ("Öga För Öga", Ötös és a szexbábu, mint a követendő párkapcsolati példa a család számára, Hatos Klaus testében...), a testvérdinamika pedig továbbra is remekül működik, a színészek láthatóan felettébb élvezik a szerepeiket. A baj csak az, ahogy korábban is írtam, hogy túlságosan is érződik az átvezető jellege a szezonnak, ami rányomja a bélyegét sajnos az összképre. Aki viszont eddig szerette a sorozatot, annak valószínűleg most sem fog csalódást okozni.
