Valószínűleg a legtöbb filmrajongónak már nem új információ, hogy Zack Snyder a Netflix kötelékében dolgozik az utóbbi időben, melyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy a Rebel Moon két részét (valamint az első rendezői változatát) a streaming platform egy éven belül bemutatta. Persze előtte is láthattuk már itt A holtak hadseregét a rendezőtől, de az utóbbi néhány hónap különösen sűrűre sikeredett.

Úgy tűnik, hogy a közös munka nem állt meg, ugyanis idén szeptemberben debütált Az istenek alkonya első évada, melyben társkreátorként, rendezőként és kreatív producerként vette ki a részét a munkálatokból.

Az animációs sorozat az északi mitológia világába kalauzolja el a nézőt, ahol egy viking klán királya, Leif megismerkedik a félig ember, félig óriás Sigriddel (küllemében az emberekre emlékeztet), aki minden áron bosszút akar állni a mennydörgés istenén, Thoron, aki könyörtelenül végzett népével. Ehhez egy csapatot verbuválnak maguk mellé, akikkel az oldalukon megindulnak Thor otthona, Asgard felé.

A sorozat első fele kifejezetten izgalmasan indul. A készítőknek (Snyder, Jay Olivia, Eric Carrasco) sikerült megalkotni egy egyszerre misztikus, elrugaszkodott, ugyanakkor kendőzetlenségében és brutalitásában realisztikus világot, ahol egyaránt megfordulnak emberek, istenek, törpök, óriások, vagy valkűrök. A realizmusa tehát főként a szexualitás és az erőszak explicit ábrázolásán érhető tetten: itt roppannak csontok, szakadnak a végtagok és fröccsen a vér, de ha épp ágyba bújnak a karakterek, akkor sincs finomkodás.

A cselekmény alapvetően a Ragnarökhöz (istenek alkonya) elvezető utat mutatja be, amikor az istenek (ez esetben Thorral az élen) összecsapnak az óriásokkal (a csapat sokszínű összetétele itt ezt némileg árnyalja), mely egy régi korszak lezárását és egy új kezdetét hivatott előhívni. Mindez elsősorban Sigrid személyes bosszúja és drámája köré épül, aki a kiszámíthatatlan Lokival összejátszva próbálja elérni célját. A széria próbál a többi karakterről is többet elárulni, de ahogy az Snyder korábbi alkotásaiban, úgy itt sem sikerül igazán.

Már lehetett látni Az Igazság Ligájában és a Rebel Moon-filmekben is, hogy ha sok karaktert kell mozgatni és felépíteni, az nem fog menni a rendezőnek. Itt valamivel szerencsésebb a helyzet, mert legalább Sigrid, Thor és Loki hármasában ott lapul a kiszámíthatatlanság és az átélhető személyes dráma. A többi szereplő viszont sajnos egyelőre elég érdektelen és sekélyes, de a nyitott befejezés alapján lehet sejteni, hogy róluk is többet megtudunk majd (már amennyiben a zöld út adott lesz).

Az istenek alkonyának erőssége nem a lendületes történetmesélésben rejlik, hiszen az elmesélt legendák, melyek megakasztják a cselekmény folyását, hol jobban, hol kevésbé érdekesek, viszont azt is el kell ismerni, hogy atmoszférateremtésben első osztályú a kivitelezés. Akiket érdekel az északi mitológia, és nem az MCU-ban látottakhoz foghatót szeretne látni e mondakörről (ami lássuk be, nagyon kilúgozott), azoknak mindenképp érdemes próbát tenni a sorozattal.