Hirdetés

Évadkritika: Big Mouth - 3. évad

|

Másabb, furcsább és provokatívabb lett a harmadik évad, de még így is rendkívülire sikerült.

Már az elején érdemes leszögezni, hogy a Big Mouth most megjelent harmadik évada nem lett annyira fenomenális, mint az előző kettő. Egész egyszerűen a készítők mintha kissé lazábbra vették volna a gyeplőt (ami nagyban betudható annak, hogy a Netflix még plusz három évadot rendelt be, szóval a sorozat jövője már biztosítva van), így sokkalta szelősebb és fókuszálatlanabb lett csaknem minden téren. Viszont nem pusztán az idei év kevésbé színes-szagos kínálatához, hanem úgy echte a többi modern szériához mérten még mindig egy előkelő helyet foglal el egyetlen pici, de annál mérvadóbb tulajdonsága miatt: a Big Mouth képes és akar is megújulni. És a legtöbben nem is vagyunk tisztában vele, hogy ez mennyire fontos és szükséges egy sorozatnál.

 

Hirdetés
Hirdetés

A most októberben megjelent harmadik évadot egy kisebb különkiadás előzte meg idén februárban, nevezetesen a Bálint-napra készített My Furry Valentine, ami kvázi egy bevezetőként is funkcionál az új szezonnak. Ebben ismerhettük meg az új karaktereket, nekik a régiekkel való kapcsolatát, valamint a rengeteg problémát, melyeknek legtöbbje kibontásra is kerül a harmadik felvonásban. Pontosan emiatt a történet ott folytatódik, ahol előzőleg abbamaradt (nem kell aggódni, nem spoilerezünk el semmit), így ha kissé hiányosan emlékszünk a történtekre, akkor ne nyomjuk ki azonnal az ismétlés fázist. Andrew, Nick, Jesse, Missy és a többiek továbbra is a pubertás kor összes nyavalyájával néznek szembe a saját Hormonszörnyeikkel, természetesen mindenki a karakterére jellemző egyedi problémával.

Ahogy korábban is írtuk, ennél jobban nem is kell belemenni a cselekménybe, hiszen azzal már egy az egyben a történéseket kezdenénk leírni, illetve megfosztanánk a nézőket a felfedezés élményétől. Merthogy az alkotók megint olyan témákat kezdtek feszegetni az új évadban, melyek mindegyike a fiatalokat (is) érinti, élükön olyanokkal, mint a telefonfüggőség, a toxikus maszkulinitás, az identitásválság vagy éppen az az íratlan szabály, hogy barát exére sosem hajtunk rá. Ezek miatt újfent minden néző megtalálhatja a maga kedvenc karakterét és vele együtt a kedvenc problémáját, amin vagy sikeresen túltette magát, vagy még éppen benne van.

Hirdetés

Az a jó tulajdonság, hogy rengeteg karaktert mozgat a széria, továbbra is megtalálható és egyben nagyon is tisztelendő, viszont sokszor akaratlanul is azt éreztem, hogy többeket hagy hátra a harmadik évad, mint akiket előtérbe helyez. A Shame Wizard például kétszer ha megjelenik és kész, Gina karaktere teljesen háttérbe szorul, ahogy Jesse-é is, és ez utóbbit rendkívül sajnálom. Továbbra is ő az egyik legerősebb női figura, aki a dupla X kromoszómájú szereplőkért áll ki (és teszi ezt rendkívül becsülendő és példamutató módon), viszont borzasztóan kevés időt kap, főleg annak fényében, ami az évad végén történik vele. Mindezekkel ellentétben Lola, Devon, Devin, Coach Steve és még sokan mások aránytalanul sok szöveget kapnak, és a karakterük egyáltalán nem ér ennyit.

A fentiekkel ellentétben a két főszereplő, vagyis Andrew és Nick mellett olyanok is nagyobb rivaldafényt kapnak, akik valóban megérdemelték, mint például Missy vagy Matthew. Míg az előbbi a beképzeltséget keveri össze a büszkeséggel és a bátorsággal, emiatt nem mer kiállni az érzelmei mellett, addig az utóbbi a szexuális beállítottsága révén érzi magát kiszolgáltatottnak és magányosnak. Hozzájuk csatlakozik még sokunk megdöbbenésére Jay, az ifjú bűvész, aki identitásválságban szenved, és könnyedszerrel el is lopja az egész showt. Az őrlődése a lányok, valamint a fiúk iránti érzelmei miatt válik az átlagos, nagyszájú rosszfiúból a szerethető és kiálló karakterré, amit egyáltalán nem láttunk jönni.

Hirdetés

A bevezetőben említett fókuszvesztettség leginkább az epizódok tartalmában annyira szembetűnő, hiszen hiába a rendkívül pontos és mindenkit érintő témák behozatala, sokszor nem bontják ki rendesen, nem kapnak elég időt vagy éppen a szokásos köröket futják le újfent. Ez effektíve nem jelent nagy problémát, hiszen még mindig az az érzése a nézőnek, hogy a legtöbb sitcom vagy dramedy a közelében nem ér a Big Mouth által generált hatásnak, ám az előző évadokat elnézve sokkalta szellősebb lett az egésznek a tartalmi valója. Ez persze megváltozhat, hiszen ha a többi szezonban vissza-visszatérnek ezekhez felvetett topikokhoz, akkor egy rossz szavunk nem lehet, viszont ez még a jövő zenéje, ez majd elválik.

Ezeken kívül a Big Mouth még mindig Big Mouth, vagyis az utóbbi évek egyik legjobb sorozata, és mindezt azzal éri el, hogy nem fél újítani. Ahogy az előző szezonoknál, úgy itt is rengeteget kísérleteznek az alkotók, melyeknek a legtöbbje működik is (ha nem is elsőre, de másodikra biztosan). Akár a struktúra, akár a történet (akár a negyedik fal lebontása) szintjén nézzük, a sorozat képes újat mutatni, és nem fél olyan eszközökkel, elemekkel eljátszani, amik sok nézőnél kicsaphatják a biztosítékot. Ez pedig a fináléban csúcsosodik ki leginkább; mindenféle és fajta spoiler nélkül annyi elmondható, hogy a Big Mouth (is) kiparodizálja a manapság aranykorukat élő szuperhősöket, magát a kultuszt, mely először rendkívül furcsán hat, de az epizód végére mégis összeérik egy nagy egésszé sokunk meglepetésére. És ezt a fajta mentalitást nagyon meg kell becsülni.

Hirdetés

A Big Mouth harmadik évada nem ér fel (jelenleg) az előző kettőhöz, de még így is az év egyik legjobb szezonja lett. Hétköznapi, mindenkit érintő témái, ikonikus szituációi, utánozhatatlan humora mellett a becsülendő újítási szándéka és nem utolsó sorban a komolyan vehetősége miatt igazi gyöngyszem ez a széria - nem csak az animációs felhozatalból, hanem az egész sorozatvilágból. Betétdalai továbbra is fülbemászóak és playlist-re valóak (külön kiemelném az Anything Goes in Florida számot, valamint a sztori szempontjából teljesen felesleges, de mégis az évad legjobb epizódjává vált Duke Ellington-részt), és az egészről süt, hogy értő kezek alkotják évről-évre, akik nem szeretnék elbagatellizálni ezt az egészet. Szerencsénkre még három évadig velünk maradnak a Hormonszörnyek, és már most látom előre, hogy hatalmas űrt fognak maguk után hagyni - csakúgy mint a jövő januárban véget érő BoJack Horseman.

Big Mouth 3. évad

Kinek ajánljuk
  • Az első két évad rajongóinak
  • Akik nem félnek az újítástól, a változástól
  • Akik szeretik, ha egy sorozat nem bagatell témákról szól
  • Nőknek és lányoknak egyaránt
Kinek nem
  • Akiket zavar, ha egy évad kissé fókuszálatlan
  • Floridabelieknek
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.