Sabrinát, a tini boszorkányt sokan az 1970-ben indult televíziós sitcom-ból ismerhetik, de mint karakter 1962-ben látott napvilágot képregényfiguraként az Archie Comics-nál. A lényeg nagyjából mindkét esetben ugyanaz: adott egy tinédzser boszorkány Sabrina, aki nénikéivel és egy beszélő macskával, Salemmel él egy fedél alatt, mialatt igyekszik megtalálni az egyensúlyt a normál- és boszorkányvilágban betöltött szerepe között. 1970-es mozgóképes felbukkanása óta volt neki egy 1996-tól 2003-ig tartó szériája (illetve képregényben, 2014-ben indítottak is egy önálló szériát számára), visszatéréséig pedig egészen mostanáig, 2018-ig kellett várnunk. Talán nem is jöhetett volna jobbkor: egy részről a világnak már hiányzott egy Buffy-hoz hasonló cserfes csaj, aki felveszi a kesztyűt a démonokkal és egyéb túlvilági lényekkel, más részről pedig a fejét újonnan felütő diverzitásvitába is képesek bekapcsolódni Sabrináék, ami ugye sose hátrány.
A meghatározhatatlan évtizedben játszódó sorozat cselekményformáló eseményei egy magát csendesnek mutató, valójában démoni erőktől és megosztottságtól fortyogó városkában zajlanak. Greendale-ben él Sabrina, a hamarosan tizenhatodik életévét betöltő tinilány, aki éppen választás előtt áll: születésnapjához közeledvén valamelyik közösség mellett kénytelen lesz elköteleznie magát, amely elköteleződés minden esetben súlyos lemondásokkal, áldozatokkal fog járni. Az emberi oldalról ott vannak a barátai, osztálytársai, valamint szívszerelme, Harvey, boszorkány oldalról viszont családja (nénikéi), valamint elhunyt édesapja vérvonala. A döntés ugyan rajta áll, ám befolyásoló tényezők minduntalan felütik a fejüket minden oldalról, míg végül választásának tétjei egyre csak nagyobbak lesznek. Két nagynénje (Miranda Otto és Lucy Davis) mindegyre azon vannak, hogy megfelelő irányba tereljék unokahúgukat és a boszorkányélet választására sarkallják őt a nagyhatalmú Faustus Blackwooddal egyetemben, míg a házukban "szobafogságra" ítélt Ambrose már egy szabadabb életvitelre ösztökélné őt. Ja és persze eközben hősnőnk egyre többet tud meg mind saját magáról, mind pedig arról a rejtélyes világról és szabályairól, amelybe ő félig beleszületett.
Amiként az már kontentjéből, valamint neves elődjéből (Buffy, a vámpírok réme) is fakad, a Chilling Adventures of Sabrina két, első blikkre elkülönülő, majd lassanként egybeforró részből áll. A köznapi emberi oldal, valamint a természetfeletti képviseletében egyszerre nézhetünk egy tinirománccal, iskolai problémákkal foglalkozó szappanoperát, valamint egy szörnyekkel, mindenféle rémekkel telepakolt horrorfilmet. Ez a kettősség máris izgalmas elegyet alkot, ráadásul az alkotók sikerrel házasították ezt a két irányvonalat egymással, egyes történetszálaknak és tematikai vonulatnak köszönhetően egyenesen organikusnak hat a kettő világ kéz-a-kézben megmutatása. Ezen túl pedig, amint az epizódokkal haladunk előrébb, mindkét részről egyre tágul a látóterünk, a szerelmi szálon és a rebelliók sorozatán túl a sorozat próbál valamit mondani arról, mit jelent az egyén számára a felmenőinek történelme, a szülői örökség, hogy milyen jellemformáló erővel bírhat számára és milyen következményeket vonhat maga után.
Az első évad ugyan a befejezést figyelembe véve leginkább egyfajta elnyújtott előzményként funkcionál egy nagyobb és vélhetően még izgalmasabb történethez, a Chilling Adventures… így is bőven dúskál a tartalmi és látványi javakban egyaránt. A meglehetősen elegáns kivitelezéssel, pofás horror-esztétikával bíró sorozat jó pár olyan momentummal rendelkezik, amelyek a zsáner rajongói kedvére tehetnek (az álom-epizód az egyik legnagyszerűbb mind közül, de a záróepizód is remek) és bár a feleslegesen erőltetett helyenkénti életlensége a képnek (két oldalt sokszor kicsit elmosódottabb) nehezen magyarázható, ez mit sem von le a mű értékéből.
Az explicitebb tartalmak (toroknyiszálás, némi meztelenkedés, kannibalizmus) bőven gondoskodnak arról, hogy egy hangulatában és tartalmában is egy a horrorelemeket jó érzékkel használó élményben legyen része az embernek, amely ennek tetejében így vagy úgy, de szimpatikus karakterekben sem szűkölködik. Egyes szereplők esetében ugyan beletelt egy kis időbe, mire közel kerültem hozzájuk, de ez a nagy egészet nézve nem minősül nagy problémának. A Sabrinával erősített triumvirátus ugyan kezdettől szimpatikus volt, valahogy karakterekként a róluk adagolt információnak köszönhetően kevéssé tudtam velük azonosulni. Ez a végére orvosolva lett, amiként az is, hogy a hősnő két nénikéje is túlnőjön a kezdeti passzívabb, kvázi humorral átitatott mellékszereplésükön (mondjuk Miranda Ottót lehetetlen nem szeretni, de Lucy Davis-nek is sikerült végül egy komplexebb figurát hoznia). Kiernan Shipka Sabrinaként pedig egyenesen telitalálat, fiatalos bájjal és rátermettséggel ruházza fel a tini boszorkányt, a Harvey-val való kapcsolata pedig mindvégig hiteles és átélhető forrása az aggodalmaknak és dilemmáknak. A sötétebb oldal képviseletében jelen lévő Michelle Gomez már puszta jelenlétével hozza a nívót, ahogy a Tati Gabrielle alakításában életre keltett Prudence (mint Sabrinát vegzáló agresszor) sincsen híján az őt megillető remek pillanatoknak. Fájdalom viszont, hogy a Sabrina védelmezőként jelen levő fekete macska, Salem fájóan keveset szerepel és még csak nem is beszéltetik (biztos elvitte a cica a nyelvét - bocs).
A sorozat alkotói érezhetően törekedtek arra, hogy ne egy több epizód erejéig elnyújtott film érzetét keltse bennünk az évad - minden egyes epizódnak megvoltak a maga konfliktusai és megvolt a maga íve, miközben az egész sorozatra jellemző tematikai vonalba is beleillettek ezek. A rémek csak egy részét képezik azoknak a fenyegetéseknek, amelyekkel Sabrinának és barátnőinek, valamint lényegében közvetlen környezetének szembesülnie kell. Az alkotók az evilági, valamint túlvilági fenyegetéseket egyaránt közös nevezőre hozták a hagyományokkal, társadalom által sulykolt elvárások rettentő súlyának elbírásával. Sabrina - akárcsak Buffy volt - egy, már csak fiatalsága okán is lázadó alkat, aki folyamatosan megkérdőjelezi azokat a szabályokat, amelyek olybá tűnik, hogy akadályozzák őt életének szabadságában. Tekintve, hogy lényegében egy kettős állampolgárral van dolgunk, egyszerre élvezeti az emberi-, valamint boszorkánylét előnyeit és szenvedheti azoknak hátrányait, amelyeket egyszerre próbál megérteni, kicsit a maga képére formálni, illetve - amennyiben módja van rá - teljesen megváltoztatni. Ez a konfrontálódás hatja át a sorozat teljes szövetét és adják az igazi magvát az évadnak. Mindegy, hogy fiús kiállású, szexuális irányultságában ingatag barátnőjéről van szó, akit futballhuligánok zaklatnak, vagy épp egy évszázados múlttal rendelkező boszorkányhagyományról, Sabrina mindkét területen igyekszik közbeavatkozni és felülkerekedni. Hol több, hol kevesebb sikerrel.
A sokak által túlságosan PC-nek bélyegzett sorozat számomra ezért (is) lett idővel a szívem csücske: a Chilling Adventures of Sabrina igyekszik kiállni az elnyomottak mellett és megkérdőjelezi azon berögződések létjogosultságát, amelyek útjában állhatnak az egyéni szabadságnak. A lányok (Sabrina és barátnői) külön érdekvédelmi csoportot alapítanak a lányok számára, egy másik epizódban pedig a kultúra elnyomása ellen veszik fel a kesztyűt azzal, hogy bizonyos tiltott könyveket kivetetnek a feketelistáról - hiszen a művészetnek és annak befogadásának nem szabad gátat szabni. Ebből a szempontból lényegében mindegy, hogy egy begyöpösödött iskolaigazgató vagy egy természetfeletti hatalommal rendelkező, háttérben sunyiskodó boszorkányvezető az, aki akadályként áll Sabrina elé, a megoldandó problémák ezzel együtt kvázi egy szintre helyeződnek. Az ártó démonok és az ellenük folytatott harc mindezek mellett már csak hab a tortán.
Ezzel együtt természetesen nem maradhatnak el az akciókra adott reakciók sem: a sorozat sötét tónusa nem a semmiből jött, meg is dolgozik azért, hogy az itt-ott felbukkanó humormorzsák ellenére alapvetően egy éjfeketébb színezetű sorozattal álljunk szemben. Sabrina jótékony és önzetlen cselekedetei, amelyekkel mindegyre barátait, valamint az ártatlanokat kívánja menteni egy idő után többszörösen is az arcába csapnak - jelezve, hogy bizony vannak törvényszerűségek, amelyekkel nem érdemes játszani (remek példa erre a Harvey testvérével történtek). Nincsen jótett következmény nélkül, előbb vagy utóbb meg kell inni a levét mindennek, a sorozat pedig ezt a fináléra nagyon szépen kihangsúlyozza és a végső nagy hajrának tétjei már ennek fényében domborodnak ki. Külön bónusz, hogy mindez egy rendkívül élvezetes, izgalmas, hangulatos sorozat keretén belül történik, amelynek ugyan megvannak a maga hibái, mégis szimpatikus elánnal idézi meg a Buffy, a vámpírok réme szellemiségét. Az utolsó képsorok bennem ugyan személy szerint ugyan hagytak egy kis fanyar szájízt, de valahogy mégis érthető, logikus lépés az alkotók részéről - kérdés, hogy innét miként fognak tovább menni. Az biztos, hogy a labda fel van adva és rengeteg kihasználandó lehetőség áll rendelkezésére az alkotóknak, amelyekkel már csak élni kell. Mindig izgalmas például, amikor egy olyan, alapvetően szelíd figurát fordítanak ki magából, mint amilyen Sabrina, de a boszorkányiskola falai közt töltött még több játékidő is megannyi érdekességgel kecsegtet. És végül, de nem utolsó sorban talán belátják azt is, hogy nem kell félni a beszélő macskától. Sőt. Követelem, hogy szólaljon meg az a kis szőrös fenevad.