Csak bizonyos szintig lehet megtanulni a műsorvezetést, azonban a legkiválóbbak velük született adottsággal rendelkeznek hozzá. Olyan stílussal, karizmával és beszélőkével, amivel az ellaposodni készülő pillanatból is ki tudják hozni a legtöbbet. Massachusetts egyik híres szülötte, Conan O'Brien több évtizedes pályafutása során számos alkalommal bizonyította, hogy mennyire érti és érzi ezt a szakmát: a Saturday Night Live írójaként, a Late Night with Conan O'Brien műsorvezetőjeként vagy éppen a Conan O'Brien Needs a Friend házigazdájaként egyaránt bizonyította tehetségét.
Mára a legnagyobb showmanek között tartjuk számon, aki szinte bármivel tud úgy viccelni, hogy abból ne legyen sértődés. Személyes kedvencem tőle a Clueless Gamer rovat a Team Coco YouTube-csatornán, amelynek keretében Conan videojátékokra reagál, és olyan gyöngyszemeket köszönhetünk neki, mint a Fallout 4 (amely a nemrég megjelent Fallout sorozat kapcsán különösen aktuális), de parádés volt a First We Feast csípős szárnyas adásában, a Hot Ones-ban is. A legújabb nagy vállalkozása az, hogy hatáskörét még jobban kiterjesztve eljut a világ több pontjára, ahol különleges képességeit bevetve igyekszik eggyé válni a helyi flórával és faunával.
A Conan O'Brien útra kel négy részes első évadának felépítése egyszerű: a Conan O'Brien Needs a Friend műsorban megszólaltatott vendégek közül a produkció felvette a kapcsolatot párral, akiket látszólag teljesen váratlanul ér, hogy Conan ellátogat hozzájuk, hogy személyesen is segítsen, vagy még inkább káoszt okozzon olyan problémáikkal kapcsolatban, mint a magány, a szülői elnyomás vagy éppen egy zenekar felvirágoztatása. Természetesen a shownak köze nincs a drámához, mindent parodisztikusan, eltúlozva, kiforgatva tapasztalhatunk meg, miközben belőtt hajú hősünk azt teszi, amiben a legjobb: mosolyra derít és homlokráncolásra késztet. Néha külön, néha egyszerre.
Összesen négy országban fordul meg (Norvégiában, Thaiföldön, Argentínában és Írországban), és útjai során a megszokott utazási műsorokkal ellentétben nem arra fókuszál, hogy tanítson az adott nemzetről valamit (noha közvetett módon erre is sor kerül), hanem megmutatja, hogy milyen, amikor egy gyerek beszabadul egy új játszótérre. Conannek kiváló érzéke és komikusi időzítése van ahhoz, hogy az adott jelenetből kihozza a legtöbbet, és képtelenség nem rá figyelni, olyan erős jelenléte van, egyértelműen erre épít a koncepció is. A vörös veszedelem közösségekbe próbál meg átmenetileg beilleszkedni (például vikingnek öltözve vagy focimezt húzva), embereket igyekszik zavarba hozni (egy ponton mindenkit végigölelget a kávézóban vagy vonaglik a földön egy étel hatására) és különféle elfoglaltságokban próbál meg helytállni (az éneklés megy a legjobban, a műsor után mindenkinél pörögni fog az E.D.A. ft. Conan O'Brien - Velkommen til Klubben).
A Conan O'Brien útra kel humora pedig sokrétű: hol a kínosság, hol a megnyilvánulások, hol a helyzetkomikum miatt nevetjük el magunkat, amiképpen a műsorvezető faarccal húzza be a csőbe a megszólítottakat, netán valamilyen eszközzel - például egy gumicsirkével - marháskodik. Nagyon nehéz megállni, hogy ne görbüljön folyamatosan a szánk felfelé, miközben nézzük a 38-45 perces epizódokat, amihez az is hozzájárul, hogy Conan néha a nézőkre is kikacsint (például az HBO Max névváltásával és a reklámozással kapcsolatban is ellő egy-egy fricskát), és előszeretettel röhögteti ki magát, világítá rá a saját gyengeségeire, ami szintén jól áll neki.
Ugyanakkor egyetlen olyan show sem készült még, amelynek nem voltak gyenge elemei, és ezt Conan világlátása sem tudta elkerülni: nem minden humorbomba robban a műsor folyamán (a nagy számok törvénye miatt ez elkerülhetetlen volt), hősünk pedig néha beleesik abba a hibába, hogy sokkal tovább húzza a jelenetet a kelleténél, azaz nem a csúcspontnál hagyja abba, hanem jóval azután. Ez a bevett módszer néha beválik, és a kínosság növelésével sikerül hangulatban tartania minket, máskor viszont besül a próbálkozás, és átlépjük a cringe azon határát, ami nem társul fájó, de jóleső szórakozással.
Az is negatívumként fogható fel, hogy sokkal több rejlett Conan képességeiben és a koncepcióban mindösszesen négy résznél, egyszerűen az utolsó után hiányérzet támad - persze, a folytatás biztosított, mert a Warner Bros. Discovery berendelte a második évadot, de ez nem volt evidens, akár el is kaszálhatta volna az egészet. Az első szezonban bőven elfért volna még több ország, mondjuk hat-nyolc fejezet. Nem csúszott volna önismétlésbe az elképzelés, hanem még változatosabb lett volna a felhozatal (reménykedjünk, hogy egyszer Magyarországon is megfordulnak!).
Összességében a Conan O'Brien útra kel hiánypótló a streamingkínálatban és végtelenül szórakoztató tud lenni, ha valaki rezonál O'Brien stílusával, ráadásul nemcsak a rekeszizmunkat kényezteti, hanem a szemünket is, hiszen gyönyörű tájakon fordul meg a hajkoronák királya. Nem minden elemében tökéletes, de pont ez teszi különlegessé Conan világjárását, az előre megtervezett jelenetek (például amikor úgy tesz, mintha ő verekedne, de csak a lábát látjuk…) pedig csak tovább növelik az egyes részek humorfaktorát. Ha már holnap jönne a második szezon, az is későn lenne.
