Az utóbbi években érezhetően megszaporodtak az erősen felnőtt és debil humorral operáló, provokatív stílusú animációs sorozatok, amiknek egy részén valóban jókat lehet derülni, de az sem meglepő, ha sokaknak már elegük van a kizárólag szkeccsekre épülő effajta rajzfilmekből. A Final Space nem a fárasztó humorával, hanem annak ellenére emelkedik ki a tömegből, ugyanis az állandó poénkodás máza alatt egy magába szippantó sci-fi világ, magával ragadó cselekmény és átérezhető dráma is lapul. És ez a fura elegy valóban működik? Az esetek többségében szerencsére igen.
Főhősünk egy vérbeli űrkalandor, Gary Goodspeed, akit egy szerencsétlen ballépése miatt 5 év letöltendő szabadságvesztésre ítélnek egy börtönhajón, a Galaxy 1-en. Az őrrobotokon, egy KVN nevű idegesítő gömbdroidon és a hajó mesterséges intelligenciáján kívül nem sok társasága akad. A szabadulása előtti napokban azonban összefut egy furcsa, zöld entitással, akit el is nevez Mooncake-nek. Hamar kiderül, hogy Mooncake egy bolygópusztító szuperfegyver, akit egész seregét bevetve próbál megkaparintani az univerzum töpszli, de annál gonoszabb zsarnoka, a Lord Commander.
A Final Space egy igen érdekes és valóban jól működő keveréke a komoly hangvételű, fordulatos űroperának és a folyamatos poénáradattal telített sci-fi paródiának. Adott egy alapvetően sablonos sci-fi világ, egy jól ismert sztori az univerzum elpusztítására készülő rosszfiúval és a megállítására törekvő tiszta szívű főhőssel. A humor legnagyobb része a szélsőségesen optimista és szószátyár, kissé lüke Gary karakteréből adódik. Az ő és a többi szereplő közti interakció remek, néha könnyfakasztóan vicces pillanatokkal is szolgál. Legfőképp Gary és H.U.E., a hajó mesterséges intelligenciája közti kémia működik igazán, rengeteg frappáns eszmecserét köszönhetünk nekik, amiket egész nap képes lennék hallgatni.
Ami leginkább megragadott a Final Space-ben, hogy minden porcikája tele van szívvel és lélekkel. A karakterek szimpatikusak és markáns személyiségűek, a dialógusok remekül megírtak, és a poénokból fakadó könnyed hangulat ellenére komolyan vehető a fenyegetés, és a történet előrehaladtával egyre inkább érződik az, hogy tétje van a konfliktusoknak. No meg nem mellékes, hogy egy-egy halál laza jelenet után néha olyan érzelmes, illetve melankolikus momentumokkal szolgál, amiknek teljesen a hatásuk alá kerültem, és már-már felvetődött bennem a kérdés: ez még ugyanaz a sorozat?
Mindehhez szemkápráztató látványvilág és animáció társul, a tűzharcok kiválóan megkoreografáltak, nem jellemző rá az animációs sorozatoknál megszokott trehányság. Az űrhajókra öröm ránézni, ahogy hiperugrást hajtanak végre, de nagy bánatomra nem volt olyan pillanata a sorozatnak, mikor nagy flották csaptak volna össze, pedig szívesen csorgattam volna a nyálam egy kolosszális ütközet láttán. Emellett van pár fenomenális zenés betét is, meg alapjáraton zenei téren nincs szégyenkezni valója, hangulatos aláfestések kísérik végig az összes epizódot.
De a sok sornyi áradozás után a feketelevest sem hagyhatom ki, mivel a helyzet az, hogy a Final Space humora nincs mindig a toppon. Egyrészről elképesztően nehéz feladat megtalálni a komoly hangvétel és humor közötti egyensúlyt, méricskélni, hogy mely momentumokat lehet teljesen elökörködni, melyekben engedhető meg egy-egy apró feszültségoldás, és melyeknél kell hagyni, hogy a szituáció tragikus mivolta kiteljesedjen. Egyes esetekben a humor szerves része a drámának, és hozzáad a szívfacsaró kedélyállapothoz, más esetben csak kevésbé zavaróan van jelen, néha pedig kifejezetten elrontja az egész jelenetet. Az évad első felénél volt legtöbbször az az érzésem, hogy jobb lett volna lejjebb csavarni a bohóckodásadagolót, bőven meglettünk volna kevesebb humorbonbonnal. Plusz még a két stílus fúzióján kívül önmagában sem állja meg a helyét a poénok fele. KVN, a tapló robot legtöbb megjelenése erőltetett, Gary gyakorta válik túlságosan kreténné, és a hatszemű zöld lény, Tribore szinte összes megnyilvánulása megterhelően sótlan és idegesítő. Annyit meg külön megemlítenék, hogy a 3D animációval készült intro olyan lélektelen és semmilyen, hogy kötelező jelleggel át kell ugrani.
A föntebb felsorolt gondok miatt azt éreztem, hogy kevesebb pont járna a Final Space-nek, de miután belegondoltam, hogy mennyire élveztem ezt a sorozatot, milyen hatással volt rám, és hogy mennyire belém égtek egyes jelentei, ez a pár negatívum csak szőrszálhasogatásnak tűnik. A Final Space egy igazi űrkomédia, de tele szívvel és lélekkel, imádni való figurákkal, mindez egy magába szippantó sci-fi világban tálalva. Jöhet a második évad!
(A Final Space Magyarországon a Netflix szolgáltatásán keresztül érhető el.)