A felnőtteknek szánt animációs sorozatok között a Final Space áll legközelebb szívemhez, hisz debil humora, túltolt karakterei mellett megvan az űroperás jellege, a maga által komolyan vett cselekménye, és a karaktereknek is megvan a maguk átérezhető drámájuk. Ezek elemek ellentmondásossága miatt igazán unikális élmény, egyik pillanatában megnevettet, következőben megríkat. Ez a fajta vegyes leves néha jól, néha kevésbé jól működött, a harmadik évadra megint finomítottak a formulán, viszont most először azt érzem, hogy nem az előnyére.
Spoilerek nélkül elég annyit tudni a harmadik évadról, hogy szereplőink az eddigieknél sokkal nagyobb slamasztikába kerültek, és állandó veszélyek közepette kell rájönniük, hogyan lépjenek egyről a kettőre, hogyan győzzék le a nagyhatalmú rosszfiút, vagy egyszerűen azt, hogyan maradjanak életben. Az új szezon a legakciódúsabb, legkomorabb hangulatú, legkevesebb új szereplőt felvonultató darab az eddigiek közül. Míg az előző évadok előszeretettel dobáltak be humor dominálta filler részeket, amelyekben a szereplőket kívánták kibontani, itt határozott és nyílegyenes cselekmény vezeti a csapatot, a Final Space már sokkal inkább akar egy sci-fi kaland lenni, mint bugyuta rajfilm.
A sorozat atyja, Olan Rogers nyilatkozta, hogy jóval komolyabb hangvételűre tervezik az új évadot, ezért azok, akik pont a debil humor miatt húzták a szájukat az eddigi részeken, nagy örömmel vethetik majd bele maguk az új epizódokba. Az évad során valahogy az az érzésem támadt, hogy identitását vesztette a Final Space. Az akciódús, komoly űropera jelleg mellett a karakterek dinamikája meggyengült, kevesebb a köztük lévő interakció, emiatt a megható és a megrázó pillanatokból is kevesebb lett. A humor visszaszorulása miatt az érzelmi hullámvasútból egy szimpla vonatozás lett, emiatt sem akadtak olyan emlékezetes pillanatok, mikor a jó hangulatú kalandozás közepette bevisz egy-egy érzelmi gyomrost a sorozat, amilyeneket az első évadból kapásból tudnék sorolni.
De amire valóban fókuszál a szezon, az akciók, a tétek emelése, az elemi erővel pörgő cselekmény, azok valóban jól működnek. Az animációk mindig is profik voltak, a mostani epizódokban még grandiózusabb harcoknak lehetünk szemtanúi, bolygóméretű titánok esnek egymásnak míg főhőseinkre zombihordák hullanak. Ilyen tempó közepette viszont sok szereplőnek nem jut idő, néhányan teljesen elsikkadnak a háttérben. Ebben a narratívában a Final Space alig tud időt szentelni karaktereire, emiatt a katartikusnak szánt pillanatok sem működnek olyan erővel, mert nem volt nekik eléggé megágyazva.
Egy komorabb, akciódúsabb, konfliktusközpontú, drámaibb hangvételű évaddal lett gazdagabb a Final Space, ami azoknak lehet leginkább szimpatikus, akik pont a sorozat debil humorát csípték legkevésbé. Számomra rettentően hiányzik az előző évadok érzelmi hullámvasútja, bár a cselekményből logikusan következik, hogy a legnagyobb megpróbáltatások közepette változtatni kellett az hangvétel arányán, mégse érzem, hogy ez jól állna a sorozatnak. Kevésszer tudtam csak megmosolyogni a vicceket, és az akciók térnyerése miatt kevesebb idő maradt a karakterekre, amik a gerince ennek a sorozatnak. Hat évadra tervezik a Final Spacet, viszont a kritika írásakor még nem jelentették be, hogy zöld utat kap-e egy negyedik évad. Ha a valamikor érkezne következő szezon, remélem megtalálja a maga hangját a sorozat. Mert úgy érzem, most kicsit elvesztette.
