Most már lassan elmondhatjuk, hogy a Forma 1-es szezon nem indulhat el anélkül, hogy előtte ne pattanjon fel minden rajongó a Netflixre és pörgesse ki a Drive to Survive legújabb évadját. Töredelmesen be kell vallanom, hogy tavaly nulla, ismétlem NULLA versenyt láttam, de a sorozat elejére nincsen kiírva, hogy csak a sport rajongóinak, szóval miért ne? Továbbra is vonz ez a világ, de talán pont ezért is, kicsit vegyes érzésekkel álltam fel a szezon után. 

Are you guys here again? 

Először is, eléggé üresnek érződött ez a tíz rész. Tizenhét hétvége volt, és továbbra is talán négy-öt versenyen volt a hangsúly, de részről részre úgy éreztem, csak egy listát pipálgatnak a készítők. Kezdjük akkor a Mercedesszel, majd jöhet a Ferrari, de akkor még ne felejtsük Ricciardot, mert ő jófej, ja és persze a kis csapatokat sem, stb. Idén teljesen indokolatlanul duzzasztották fel a részeket néhol 40+ percre, mert rengeteget pörgették vissza az időt, akkora kontextust kerítettek minden egyes történetszálnak, hogy ihaj. Idén ráadásul valamiért sokkal kronologikusabb sorrendben haladtak és egyes versenyek kerültek középpontba, amik köré építették fel a történetet, ahelyett, hogy fixen egy szálra koncentráltak volna. Hogy mennyire volt sikeres ez az új hozzáállás, nálam ellentmondásos egy kicsit, tetszett is meg nem is. 

Ezúttal mindent sikerült sokkal drámaibbra, még hatásvadászóbbá tenni, és nem is csinálnak titkot abból a készítők, hogy ez a sorozat egy nagy reklám már a Forma 1-nek. Minden részben akadnak hősök meg nagy ellenségek, itt igazi gigászok csatája zajlik kedves néző, ha esetleg nem figyeltél volna. A hatodik rész környékén pedig már annyira idegesített, hogy megint azzal gerjesztik a feszültséget, hogy a startlámpákra zoomolnak rá ezerrel, mintha nem lett volna elég felvételük. Persze előfordulhat, hogy a vírus szabályok miatt kevesebb emberrel lehetett jelen a Netflix, de ez szimpla feltételezés. 

And now we're gonna score some fu*king points 

Ha már Covid, nyilván az első rész konfliktusát a vírus miatt kialakult helyzet adta, úgy utazott az összes csapat Ausztráliába, hogy semmi nem volt biztos és sokan annyira féltek, hogy ahol igazolt esetet találtak, azt elátkozott garázsnak tartották. Hiába, a babona kiölhetetlen a népből. Amúgy végig gyakorlatilag ignorálták a pandémiát, ez az új szitu, mindenki maszkban rohangál, meg tesztelnek ezerrel és nagyjából ennyi, ne ezt tessék nézni. 

We did absolutly nothing wrong 

Megint ment a nagy frázisoknak a mondogatása a kamerába, de legalább most már kontrollált helyzetben, interjúk során és nem csak a boxutcában elkapva, hogy legalább spontánnak látszódjon. Ettől függetlenül, ahogy fent már írtam, nagyon filmes lett a végeredmény. Minden részben van egy fő konfliktus, hősök, meg gonosztevők és minden kifut a rész végére. A Racing Point ugye egy az egyben lemásolta a két évvel ezelőtti Mercedest, amit a többi csapat eléggé zokon vett és a készítők elkezdtek bujtatottan állást foglalni ilyen és hasonló ügyek mögött. Carlos Sainz átigazolása, A Haas csapat kegyetlen szponzor szerzésének következményei vagy Gasly cserben hagyása. A két nagy "árulót", Vettelt és Ricciardót például jó, ha két-három jelenetben láthattuk, míg Bottas egy egész részt kapott. Nem azzal van a probléma, hogy pilótákat mellőznek, mert szerintem a szenvedő Ferrari háza táján amúgy sem történt túl sok említésre méltó, de a sorozat bújtatottan sugallja, kit kedveljünk és kit utáljunk adott helyzetben. Ez pedig aláássa a dokumentarista stílust és inkább egy show-műsort csinál a Forma 1-ből. 

We're all just passengers 

Gondolom a fentiek tekintetében sokan gondolhatjátok, hogy nem kedveltem ezt az újabb szezont, ez nem igaz, sőt, idén újra nekiugrok a Forma 1-nek a hétvégén. Amit eddig szeretni lehetett benne, az ezúttal is jó volt. Megint voltak gyönyörű snittek, szuperlassítások, Grosjean balesete is jól volt bemutatva, még akkor is, ha azzal reklámozták körülbelül az első résztől kezdve a többit, de ezt engedjük el neki. Immár majdnem laikus nézőként is úgy ültem minden rész előtt, hogy tudom, ki beszél, hányadik helyért vezet. Sokat beszélt mindenki az anyanyelvén, ami kellemes színességet vitt a sok csapatpólóban feszítő interjúzott közé. Kimi Raikkönenből nagyjából 3 szót tudtak kihúzni, míg Günther Steinert nagyjából le sem lehetett lőni és ennek ellenére még mindig ők tűnnek a leghitelesebb arcoknak a boxutcában. Pont ezért én a Haas-os történetszálat élveztem a legjobban, hogy ugye mennyi mindent tud befolyásolni a pénz, leginkább a versenyzők személyét egy csapaton belül. 

This is just business, so we have to go on with it 

Toto Wolf, de Christian Horner talán még több időt töltött a kamera előtt. Mondjuk a Netflix mindig is megtalálta azokat, akiknek jól áll a kamera. Kettejük között megvan a bajtársiasság, de azért az egészséges versenyszellemet belőlük sem lehet olyan egyszerűen kiölni, és javában egymásra mosolyognak a versenyfelügyelet felé menet, hogy felnyomják a másikat.  

2021-ben is ott lesz a boxutcában, a megbeszéléseken és a pályán a Netflix, mind a 23 hétvégén. Mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt a tíz részes "előző részek tartalmából" összefoglalót az újabb szezon előtt, hátha másnak is egy kis löket kell, hogy újra hétről hétre kövesse ezt a sportágat.