Véget ért az elmúlt évek egyik legkülönlegesebb sorozata, a Mr. Robot. Ez a széria csinált sztárt Rami Malekből, hozta vissza a köztudatba Christian Slatert és nem mellesleg az aktualitása is példaértékű. A 13 epizódos zárószezon nagy kihívás elé állította Sam Esmail író-rendezőt, ám ő nem csak megbirkózott a feladattal, hanem egyenesen a legjobb évadot alkotta meg a finálé képében.
Mielőtt belevágnánk, szaladjunk végig az eddig történteken. Minden idők egyik legjobb pilotja után az első évad egyfajta hackeres Harcosok klubját adott, szuper fordulatokkal, fajsúlyos mondanivalóval és feszes cselekménnyel. A második felvonás emelte a tétet, s noha talán ez a leggyengébb szegmens, kétségtelenül megvoltak a maga erényei. A harmadikban Esmail minden eddiginél globálisabb konfliktust helyezett a történetbe, s igazi thrillerhez lehetett szerencsénk, melynek csúcspontja egyértelműen a vágás nélküli (ötödik) epizód. Nem volt egyszerű épkézláb, színvonalas folytatást kreálni, noha akadtak bőven elvarratlan szálak. Esmail szerencsére felnőtt a feladathoz kreativitásban és autentikusságban egyaránt.
Az fsociety kvázi eltűnt, Elliot (Rami Malek) azonban tovább folytatja a harcot Whiterose (BD Wong) és a Dark Army ellen, Darlene (Carly Chaikin) segítségével. A félelmetes ellenfél mellett hősünknek a múltbéli sérelmekkel, rossz döntésekkel és végtére is, önmagával kell szembe néznie.
A Mr. Robot esetében mindig nehéz spoilermentesen véleményezni a történteket, elvégre a drasztikus fordulatok a cselekmény keménymagját képezik. Jelen esetben is hoz meglepő döntéseket Esmail, már rögtön a nyitányban. Egyből a dolgok közepébe vág, ami elsőre talán töménynek hathat, de segít visszarázódni Elliot kaotikus világába. A cél adott, az addig vezető út viszontagságai pedig az egész világra befolyásolóan hatnak. Mindenki kénytelen szembenézni a sorsával, és itt meg is állnék, ugyanis az évad talán legszembetűnőbb hibája pont a karakterek sorsában rejlik. Néhány kulcsszereplőnél olyan érzésem volt, hogy mivel Esmail nem tudott mit kezdeni velük, kreált egy leegyszerűsített véget nekik. Neveket nem említenék, de a komplett évadot látva egyértelmű, hogy kikről van szó. Ez a fajta felszínesség nem főbenjáró vétek, főleg azért mert a direktor bőven kompenzál a későbbiekben, inkább csak kissé méltatlan egyes karakterekhez. Apropó kompenzálás. Említettem, hogy a harmadik évad vágás nélküli epizódja egyfajta csúcspontnak számított. Nos, az ahhoz hasonló különleges részek itt is visszaköszönnek. Az ötödikben például nincs szöveg (leszámítva az elejét és a végét), a hetedik pedig úgy épül fel, mintha egy színdarabot látnánk. Egy helyszín, egy konfliktus, tele meghökkentő pillanatokkal, parázs dialógusokkal és hidegvérű epilógussal. A komplett sorozat egyik legmesteribb húzása volt ez.
Esmail rengetegszer játszik a dramaturgiával, műfajokkal és egyszerre lavírozik a világmegváltó hackerkedés, illetve Elliot személyes tragédiája közt. Ez sokszor furcsának hat, de valahogy mindig sikerül megtalálni az arany középutat, így mindkét szálnak megvannak a maga erősségei. Ahogy haladunk előre ebben a szövevényes sztoriban, úgy kígyóznak egyre a kérdőjelek, mondván miként lehet ezt hatásosan lezárni? Az utolsó három, vagyis inkább két és fél epizód frappáns választ ad. Teljesen kifordul magából az összkép, Esmail megidézi az Eredetet, kikacsint a 2001: Űrodüsszeiára és hatalmas agyrúgásban részesíti a nézőt. Kezdetben kifejezetten furcsának hatott a koncepció, ám Esmail végig kézben tartja a gyeplőt és minden úgy történik, ahogy ő akarja. Zseniális, ahogy visszautal az első évadra, új jelentéstartalmat ad egyes emlékeknek és olyan koherens egésszé formálja Elliot kálváriáját, hogy az maga a csoda. Az utolsó jelenetsor meseszép, szívfacsaró, a vég és a kezdet manifesztuma. Nem kertelek, elmorzsoltam pár könnycseppet, amire korábban nem volt példa a sorozat történetében.
Apróbb hibáktól eltekintve a Mr. Robot záróakkordja bravúros lett. Thrillerként és drámaként is jelesre vizsgázik, megtartotta az egyediségét, sőt új színt vitt a történetbe. Nehéz ennyire profin keretbe foglalni egy ilyen komplex és nagy volumenű sztorit, de Esmailnak sikerült. Nem lehetünk elég hálásak az ötletgazdának, ugyanis egy olyan élménnyel ajándékozott meg minket a négy évad során, melynek ott a helye a legegyedibb és legkülönlegesebb sorozatok közt. Aki pedig nem tette volna, nyugodtan hagyja magát meghackelni Mr. Robot által. Hálás lesz érte.
