Az elmúlt néhány esztendőben egy nagyon érdekes tendencia vette kezdetét az álomgyárban, mely főleg a korábban a vígjátékok világából érkező írókat és rendezőket érintette. Ugyanis többek közt az olyan komédiákért felelős alkotók, mint amilyen a Másnaposok-trilógia, a Vademberek hajszája vagy a Superhero Movie, Super, kezdtek el hirtelen jobbnál jobb szívbemarkoló, társadalomkritikával vagy éppenséggel nem kevés politikai szatírával alaposan átitatott művekkel előállni, amiket valószínűleg nem biztos, hogy ezektől az alkotóktól vártunk volna.
A többek között A galaxis őrzői filmeket dirigáló James Gunn is egyike ezeknek a kreatív lángelméknek, aki tavaly a The Suicide Squaddal ugyan már belekóstolt néhány komolyabb témába, viszont az ottani szárnypróbálgatások csak mostanra, az említett mozi folytatásaként is felfogható HBO Max-ra készült Peacemakerben nyerték el tökéletesen megkomponált végső formájukat. A sorozat története nagyjából onnan folytatódik, ahol a The Suicide Squad stáblistás jelenete abbamaradt. John Cena antihőse nagy meglepetésére egy kórházban tér magához, aki meglepve tapasztalja, hogy a továbbra is a fejében ketyegő kis bombát leszámítva ismét szabad ember.
Ám a hirtelen jött szabadság nem tart sokáig, amikor az Amanda Waller által kijelölt, még egy öngyilkos osztagnál is nagyobb titokban működő különítmény jelenik meg a nappalijában, hogy egy újabb életveszélyes, na és persze a világ sorsát eldöntő küldetést sózzanak Christopher Smith, azaz Peacermaker nyakába. A "pillangó projekt" névre keresztelt megbízatás első ránézésre rutinmunkának tűnik, azaz csúnya gonosz terveket szövögető embereket kell eltenni láb alól, amire Smith a jelenleg elérhető legalkalmasabb személy. Legalábbis megbízói eddig annak gondolták, csakhogy a TSS eseményei jóval mélyebb nyomot hagytak a Békeharcoson, mint az elsőre látszik, így a békét már-már megszállott módon kergető antihőshöz is máshogy kell hozzáállni, ami közel sem olyan egyszerű feladat - tekintve, hogy nála nagyobb suttyót aligha termelt ki a világ.
John Cena pedig ehhez mérten szinte lubickol a vállalhatatlanabbnál vállalhatatlanabb gondolatokat teljesen hétköznapi dologként értelmező figura szerepében, így a TSS-ban látott, néhol szintén megbotránkoztatásra alkalmas, de mégis végtelenül szórakoztató alakítása mondjuk úgy, hogy csak egy kellemes bemelegítés volt ahhoz képest, melyre az első évad nyolc epizódja alatt kerül sor. Ha pedig Cena teljesen szabadjára engedett komikusi vénája önmagában nem lenne elég meggyőző, Gunn-nak még erre is sikerült rádobnia egy plusz lapáttal Békeharcos legjobb barátjaként bemutatkozó Freddie Stroma Vigilante-jével, aki a szerethető naivitása ellenére legalább annyira halálosan hatékony tud lenni az emberölésben, mint az indokolatlanul bedobált popkulturális vagy mindenféle józan logikát mellőző poénokban. A poénoknál maradva: nem egy James Gunn produkcióról beszélnénk, ha ne kapnánk ezúttal is egy imádnivaló állati bajtársat Eagly, a házi sas személyében, akinek a küllemét elnézve, minden tisztelet megilleti a VFX-en dolgozó szakemberek áldozatos munkáját, ugyanis az első egy-két epizód alatt néha nehéz volt elhinni, hogy Eagly bizony 100%-ig a modern komputeranimáció szülöttje.
A gegekre felhúzott humor természetesen - ahogyan Gunn korábbi munkáiban, úgy - ezúttal is csak egy amolyan külső burkolata mindannak az egyébként egészen összetett és nem kevésbé emberi történetnek, melyben Peacemaker sanyarú eredete legalább annyira fontos szereplő a cselekmény szempontjából, mint hogy épp milyen elfeledett 80-as évekbeli rocknóta kerül elő egy-egy jelenet alatt. Annál is inkább, ugyanis az említett dalok felcsendülése olyan egyedi szájízt képesek kölcsönözni még akár a legdrámaibbnak szánt pillanatoknak is, amit így aztán nehéz nem a legmagasabb fokon pörgő lelkesedéssel befogadni. A tényleg semmi máshoz nem fogható, elsőre talán kissé zavarba ejtő, viszont végső soron sokadjára is elnyomhatatlan intróról már nem is beszélve.
A szokásos James Gunn-os paneleken felül mégis a Peacemaker legnagyobb erőssége abban rejtőzik, hogy szinte kisujjból megoldja a DC filmes univerzum egyik legnagyobb rákfenéjét, vagyis úgy építi tovább az univerzumot, hogy eközben egy percre sem kell szinte semmit feláldoznia abból a karakterközpontúságból, ami nélkül ugye önmagában teljesen felesleges lenne belekezdeni bármiféle világépítésbe. Mindezen erényekre pedig a The Boys, valamint a szintén sokszor felemlegetett Invincible példáját követő brutális, de azoktól eltérően meglehetősen földhözragadt és kisléptékű akcióorgia teszi fel a koronát, amely tekintettel arra, hogy Peacemaker igazából nem rendelkezik szuperképességekkel, és az oldalán harcoló csipet-csapat tagjai is egyszerű, hétköznapi figurák, így végül is talán nem meglepő, hogy az eléjük gördülő akadályokat is inkább ehhez mérten igyekeznek megoldani.
Összességében véve az HBO Max nagyon jó lóra tett a legelső DC filmes univerzum határait bővíteni kívánó Peacemakerrel, hiszen James Gunn ezúttal bár nem találta fel újból a spanyolviaszt, viszont nagyon ráérzett arra, hogy pontosan mire is van szüksége a DC-nek ahhoz, miképp néhány év múlva végre ők is elmondhassák magukról, hogy a Marvel Studioshoz hasonlatosan ők is képesek felhúzni egy folyamatosan új szereplőkkel bővülő, koherens egészet alkotó univerzumot. Az alapok ugyanis megvannak, innen pedig már minden csak azon múlik, hogy a stúdió mikor és pontosan milyen formában szándékozik majd összefűzni az egyazon világon osztozó, egyelőre viszont külön-külön futó szálakat.
A Peacemaker - Békeharcos elérhető az HBO Max kínálatában.
