A kritika kisebb spoilereket tartalmaz!

Valahol szomorúnak érzem, hogy manapság már meg sem próbálkoznak nagyszerű könyveket filmként adaptálni, hanem rögtön sorozat kell mindenből. Így álltak hozzá Leigh Bardugo Grisha trilógiájához is, mert ugye annyira hosszúak, hogy két órába semmi sem férhet bele, pedig a tapasztalat azt mondja, hogy de. Ráadásul a készítésbe bevonják most már az eredeti írókat is, akiknek értelemszerűen szívük csücske a könyvük és semmit nem hajlandóak engedni belőle, ezzel csak az a baj, hogy ami jól áll egy könyvnek, nem feltétlenül fog jót tenni a vizuális adaptációnak. 

Ravka, a főszereplő ország nem egy klassz hely éppen, egy hatalmas nagy árnyék fal (The Fold) szeli ketté az országot és keresztül utazni rajta nem egy leányálom - azon túl, hogy teljes sötétség honol a belsejében, repülő szörnyek szeretnének felzabálni minden átutazót. A cár és a kormányzás nagy része a szegény keleti részen ragad, míg a Nyugat szépen lassan már nem is vesz tudomást a túloldalról és a kereskedelem nagy részét megtartják maguknak. A cárnak persze eltökélt szándéka megszabadulni a fekete hegtől az ország közepén és a két seregével megvívni egy háborút is. A kettőből a második az érdekes, amit a Fekete Tábornok vezet és Grishák alkotják, akik ilyen tűz-, víz és léghajlítók meg miegymás, van még vagy hat másik kaszt (itt el lehet olvasni őket). A legenda szerint azonban van valahol egy nap-/fényhajlító Grisha (Sun Summoner), aki ezt az egészet egy csettintéssel el tudja tüntetni és mindenki rá vár. Történetünk pedig ott kezdődik, hogy egy véletlen baleset során meg is találják. 

Jobb, ha azzal kezdjük, ha valaki szeretne érteni is, amit néz, annak legalább egy magyarázós videót vagy cikket elolvasásra ajánlanék (lásd a fenti linket), mert öt percet sem töltenek el azzal, hogy a Grishákat bemutassák. Ha laikus nézőként ülsz le elé, elég, ha annyit tudsz, hogy a Második sereg a számottevő tényező, nagyjából bármilyen erejük lehet és nem mindenki kedveli őket feltétlenül. Mindemellett, ha mellékszál olyan furán kilógna a nagy egészből, az sem véletlen, mert ennek a világnak egy spin-off könyvét is sikerült beleerőszakolni az első évadba. Márpedig, ha a Varjakat kihagyjuk, akkor minden rész fele olyan hosszú lenne, és az így megkapott négy óra egy film nyers vágata. Persze az másik kérdés, hogy ők a legszórakoztatóbb részei a sorozatnak, nem véletlenül kerültek ide, de lássuk be, amikor a világ a tét, nem feltétlenül néhány fiatal suhanc utolsó nagy melója érdekel minket. Mindenki sokkal jobban járt volna, ha Six of Crows megkapja a saját megérdemelt kis sztoriját, ahelyett, hogy kellemes kitérők legyenek a Sun Summoner történetszála mellett. Viszont cserébe nem egy az egyben adaptáltak mindent, hanem újítottak, ami azért mindenképp dicsérendő. 

Emlékszem még amikor a Daredevil volt a nagy dolog a Netflixen, akkor is mindenki felrótta nekik, hogy jó-jó, de lassú és sok az a tizenhárom rész. Na, helyette már van tíz, de jelen helyzetben inkább nyolc és még mindig lassú. Általában ilyenkor szokott jönni, hogy de legalább karakterizáltak, most azonban annyira nem. A főszereplő Alina Sztarkova sokszor idegesítő, nem szeretné, ha szentté avatnák és különben is csak a barátjával (Malyen Oretsev) szeretne lenni. Állítólag itt még legjobb barátok, bár ezt a két színésznek valószínűleg elfelejtették elmondani, mert sokszor úgy néznek egymásra, mint akik menten felfalnák a másikat. Kicsit egyszerűek maradtak, de van még két könyv, évad, hogy helyrepofozzák őket és nem rossz helyről indulnak. Cserébe Kirigan tábornok egész jól sült el, a casting nem is lehetne ennél jobb, én eddig csak egy emberrel találkoztam, akinek ennyire sötétbarna a szeme, hogy kb. egybefolyik a pupillájával, ami egy Shadow Summonernek telitalálat. Valahol meg is lehet érteni az eltorzított valóságát, a motivációit, igazi pszichopata, akiről egy percig nem lehetett elhinni, hogy barát és nem ellenség. (Az már megint másik téma, hogy Ben Barnes igazából csak megismétli a megtört, sármos rohadék karakterét a Megtorlóból). A Varjak, ahogy pedig fent említettem, zseniálisak, remélem, hogy a könyves eseményekre már saját sorozatot/filmet érdemelnek ki. 

Grisha akcióból borzasztóan kevés van - gondolom itt kellett megvágni a büdzsét, a tűzhajlítók, azaz Infernik tüze néha lemászott a képernyőről és a Fekete Tábornok árnyéka is ilyen érdekesen mozgott olykor-olykor, olyan ragacsos volt, mint Venom. Valamilyen VFX szakértő biztos ki tudná fejteni, hol csúszhatott el, lehet kreatív döntés is vagy a szokásos időhiány. Cserébe a díszlet, a kosztümök annyira zseniálisak voltak, ez a kicsit oroszos, kicsit távol-keleties ízlés világ nagyon átjött és tényleg különleges hangulatot adott neki, amire Joseph Trapenese zenéje csak még egy lapáttal rátett. Minden Grisha keftánja tükrözi az erejét, a Tábornoknak csak fekete ugye, de más jár a Heartrender-eknek, a különböző Summonereknek stb. A Kis Palotát ráadásul ezúttal a Festetics kastély testesíti meg (ha rosszul láttam, lehet javítani), meg még egy csomó másik helyen forgattak itthon, aki kiszúrta mindet, kommentben lehet jelezni. 

Nem tagadom, hogy ez a nyolc rész egy este alatt elfogyott és azt sem, hogy egynél többször nyomkodtam a telefonom unalmamban, vagy kerestem rá valami magyarázásra, mert nem értettem, miről van szó. Nem törődnek azzal, hogy a szánkba rágjanak mindent, ha érdekli a kedves nézőt olvasson utána, vagy csapja fel a könyveket. Ettől függetlenül minden fantasy sorozatért elhullajtok egy könnycseppet köszönetképpen, ezért meg pláne, mert minden hibájával együtt szórakoztatóan gyönyörű végeredményt kaptunk. Bár hivatalos berendelés nincs hozzá, minden lehetőséget megadtak neki, hogy siker legyen, szóval a trilógiában van még két könyv, meg nem tudom hány spin-off. Ami biztos, hogy ezt a világot is felírtam az utazási célpontok közé. Már csak annyi kérdésem lenne, hogy az én kedvenceim, mint az Éjangyal vagy a Draconis Memoria-trilógia, mikor kerülnek már sorra... 

Megjegyzés: Angolul, felirat nélkül néztem, így passzolom a pontos magyar fordításokat.