Hirdetés

Évadkritika: Star Wars: Andor – 1. évad

|

Lenyűgözően összerakott politikai kémthriller a messzi-messzi galaxisból.

Hirdetés

Minden bizonnyal nem vagyok egyedül, ha azt mondom: engem is egyre inkább kezdett elveszíteni a Disney-féle Star Wars. Fel lehet itt hozni az új trilógia hullámzó, majd egyenesen katasztrófába torkolló minőségét, vagy a Disney+ által a tv képernyőkre "száműzést", és emiatt tucat termékké degradálódást. De az okok ennél is mélyebbre mennek. Az elmúlt években ugyanis már azt éreztem, hogy sokkal inkább a producerek és stúdiófejesek által erőltetett, a pénz vezérelte termékeket nézek, mintsem egy erős vízióval ellátott, érdekes és izgalmas történet által vezérelt alkotásokat a Star Wars világából.

Az Andor is ezt a sort hivatott folytatni első pillantásra, amely a Disney gyártósor-gépezetéről legördülő Star Wars- és Marvel-spin-offok közül az eddigi legkevesebb várakozással és figyelemmel érkezett meg. Ami nem csoda. Hiszen kit érdekel egy előzmény spin-off film előzmény spin-off sorozata, amelyben a Lázadók egyik kapitányának - a Diego Luna által megformált Cassian Andornak - eredetét ismerhetjük meg? Egy olyan, látszólag semmi izgalmat nem rejtő karaktert, aki a 2016-os Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történetben mutatkozott be, és akinek végzetét ebből kifolyólag jól ismerjük (spoiler spoiler: Andor és csapata mind egy szálig életüket vesztették az akcióban, amelyben végül sikerült ellopni a Halálcsillag terveit).

Nos, hát ennyire még sosem örültem annak, hogy tévedtem. A készítők ugyanis minden előítéletre rácáfolva elhozták a 21. század eddigi legkomplexebb és legjobban megírt Star Wars-történetét. Bizony.

Hirdetés

A sorozat 5 évvel a Zsivány Egyes és az Egy új remény előtt veszi fel a fonalat. A Birodalom ereje teljében van, a Lázadók, mint olyan pedig még csak megközelítőleg sem egy nagy és kiterjedt katonai szervezet, hanem inkább néhány kis létszámú, szedett-vedett banda. Ebben a status quóban találkozunk Andorral, aki egy éles eszű, de önző tolvajként tengeti mindennapjait. A Birodalmat megveti, habár komolyabb konfliktusba igyekszik nem kerülni velük, idejét pedig az ilyen-olyan értékes dolgok eltulajdonítása mellett régen eltűnt nővérének felkutatása tölti ki. Egyik rablása során azonban élet-halál helyzetbe kerül a birodalmiakkal szemben, amely során drasztikus lépést kell meghoznia. Ezzel az apró tettel pedig olyan események láncolata indul mozgásba, amelyek során akarva-akaratlanul is, de Andor szép lassan elkezd azzá az emberré válni, akire a galaxisnak szüksége van.

Amikor a Zsivány Egyes bajba került anno 2015 környékén, és komolyabb újraforgatásokat rendelt el a Disney, a stúdió a kétszeres Oscar-jelölt Tony Gilroyt (A Bourne-trilógia forgatókönyvírója, valamint A Bourne-hagyaték, és a Michael Clayton rendezője) bízta meg a film megmentésével. A hírek szerint Gilroy volt az, aki hozzáértésével ráncba szedte az egészet, és rámutatott arra is többek között, hogy a legkézenfekvőbb és legmegfelelőbb módja a film befejezésének az lenne, ha nemes egyszerűséggel mindenkit megölnének. Ez a komor, sötét, a Star Wars világában merész megközelítés pedig annyira tetszett mindenkinek, hogy senki más nem jöhetett szóba az Andor showrunnereként, mint ő.

Gilroy pedig örömmel vállalta a munkát, aki a történetmesélésnek ezt a fajta felnőtt megközelítését hozta magával ide is, mely szerint senki sincs biztonságban, és egyetlen áldozat sem túl nagy a végső cél elérése érdekében. Itt senki sem fekete-fehér, nem ennyire elkülöníthetőek az oldalak. A jó simán gyilkol, árulja el társát vagy áldoz fel ártatlanokat, a rosszak pedig kidolgozott személyek, nem csak azonosítószámok a rendszerben, feláldozható arc nélküli valakik a frontvonalban.

Az első évad négy jól elkülöníthető szakaszból áll, mindegyik saját történettel, keretrendszerrel és ívvel felvértezve. Az első három epizódot nyugodtan nevezhetjük egy hosszú (kicsit talán túl hosszú) pilotnak, hiszen ebben ismerkedünk meg az alapfelállással, a karakterekkel és a konfliktusokkal. A következő három rész egy nagy rablás előkészítését és végrehajtását mutatja be. Utána kapunk egy köztes részt, amit nyugodtan lehet az előző szegmens lezárásának, vagy a következő felvezetésének venni, mert mindkettőnek megállja a helyét. A harmadik nagyobb szál egy börtönlázadást/szökést mesél el (Andy Serkis brutálisan erős és emlékezetes alakításával), az utolsó két rész pedig az egész betetőzése, a nagy finálé. De ha azt hinné valaki, hogy ettől darabos, felemás, hullámzó lesz az összkép, akkor megnyugodhat. Gilroy és csapata a legkisebb mozzanatokig odafigyelt arra, hogy a kisebb történetekkel kiszolgálja a nagyobb egészet, miközben ezeken keresztül bemutatja a Birodalom kegyetlen, elnyomó arcát.

Az Andor tényleg valami új, valami eddig nem látott képet ad a nézőnek: jelen esetben arról, hogy milyen az élet egy autoriter rendszerben, és hogy miként is működik a Birodalom hatalmas gépezete. Részletes betekintést nyerünk abba, hogy a rendszer miként hajtja rabigába az átlagembert a gazdasági kizsákmányolás, a folyamatos megfigyelések és a drákói rendfenntartói szigor által. Eljutunk a hatalom belső köreibe, ahol a bürokraták egymással versengve, aljas politikai játszmákat űzve törnek felfelé a birodalmi ranglétrán.

És megismerkedünk az azt működtető emberekkel is: a Birodalmi Biztonsági Hivatal ambiciózus felügyelőjével, Dedra Meeroval (Denise Gough), vagy a vállalati biztonsági őrség egyszerű emberével, Syril Karnnal (Kyle Soller), aki bele van bolondulva a munkájába, és mindene a Birodalom. Ezek a közép- és alsóbb szintű birodalmiak pedig már nem háttérszereplők, akik arra várnak, hogy Darth Vader megfojtsa őket, hanem az ambíció, a bosszú és a harag motiválja őket. Az általuk jelentett fenyegetés sokkal összetettebb, alattomosabb és emberibb, mint bármelyik nagy, bolygógyilkos űrállomás - és emiatt a földhözragadt megközelítés miatt sokkal félelmetesebbnek is érződik.

Legalább ennyire részletesen, és morálisan kétarcú megközelítésben láthatjuk a szemben álló oldalt is. Olyan karakterek képében, mint például Luthen (egy fantasztikus Stellan Skarsgård képében) és Mon Mothma szenátor (Genevieve O'Reilly), akik a galaxis gazdag elitjének tagjaiként tartják fenn a látszatot, miközben titokban finanszírozzák és igyekeznek megszervezni a földalatti ellenállást - közösen, de mégis más eszközökkel. Mert amíg Mon Mothma politikai karrierje, családja és a lázadás között őrlődve próbál meg helyesen cselekedni, addig Luthen sokkal keményebb és drasztikusabb eszközökkel igyekszik beizzítani a Lázadást (az ehhez köthető "Mit áldoztam fel?" monológja pedig nem csak Star Wars mércével brutálisan húsbavágó és komplex jelenet).

A legnagyobb karakterfejlődésen pedig maga Andor megy át, aki számomra az egész széria nagy meglepetése. A Zsivány Egyesben ugyanis csak egy gyenge Han Solo-koppintás, egy pillanatig sem érdekes vagy emlékezetes lázadó volt, aki ahogy jött, úgy távozott is. Itt viszont sikerült élettel, érzelmekkel és motivációkkal megtölteni a figuráját, ami köszönhető az íróknak is, de főleg Diego Luna alakításának. Fejlődése pedig szemmel látható: sokáig semmiképp sem adná az életét egy nagyobb célért, és inkább csak magát próbálja menteni, vagy a pénzért vállal el veszélyes dolgokat. Ám a történet végére a tapasztaltaknak hála eljut oda, hogy mégis tenni kell valamit a rendszer ellen.

Vizuálisan meg egyenesen csodálatos az egész sorozat. Mindent, amit tudtak terepen, létező helyszínen forgattak, ha pedig ez nem volt elég, akkor hatalmas díszleteket húztak fel. Elhagyták A mandalóri óta használt StageCraft hatalmas LED-panel megoldását, amelynek hála nem érződik műnek az egész. Helyette egy olyan világot kaptunk, ami folyamatosan belakottnak, gazdagnak, élőnek érződik, ráadásul végre rengeteg új bolygót, helyszínt járhatunk be, nem a már jól ismerteket.

Nagyon nehéz buktatót találnom az Andoron, hiszen láthattátok eddig, hogy mennyire betalált nálam a sorozat. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinél fog hasonlóan lecsapódni. Az első pár rész ugyanis tényleg lassan, ráérősen építkezik, elmerülve a legapróbb részletekben is. Emiatt a sztori érezhetően lassan indul be, így pedig sokaknak valószínűleg unalmas lesz a felvezetés, és pár rész után félre is teszik majd. Emellett nem egy akciódús jeleneteket, látványos űrcsatákat tartalmazó sorozatról van szó, ami szintén elrettentheti azokat, akik szerint ezt jelenti a Star Wars, és ezt keresik az ilyen műsorokban.

De ebben rejlik Gilroy legnagyobb sikere: hogy az Andor úgy Star Wars, hogy közben egyáltalán nem akar Star Wars lenni. Tökéletesen működne önálló sci-fi-kémthrillerként a Star Wars-mankó nélkül is. Mert nem utalásokból, fan favorit karakterekből és az unalomig járatott dolgokból táplálkozik. Hanem az emberi drámára, a történetekre, és a vizuálisan lenyűgöző díszletekre koncentrál. A komótos, de szükséges építkezős kezdés után Gilroy-ék hétről hétre fokozatosan emelték a tétet, és olyan tiszta látásmóddal rendelkeztek az elejétől a végéig, amely az Andort nemcsak a Star Wars televíziós kínálatának legjobbjává, hanem a 2022-es év egyik legjobb sorozatává tette meg. Éppen ezért nagyon remélem, hogy minél többen megnézik majd, mert sokkal több ehhez hasonló minőségű tartalom kellene. 

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


(Ui.: A második évad már az első évad előtt zöld utat kapott, és elvileg már most novemberben meg is kezdődött annak forgatása. Ám a készítők elmondták, hogy jó pár hónapig zajlanak majd a munkálatok, így 2024 előtt ne számítsunk a folytatásra. De annyi baj legyen, a jó munkához idő kell.)

(Ui. vol. 2: Ja, és az évad végén van egy fenyegető stáblistás jelenet is.)

Hallgassatok meg egy másik véleményt is:

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Évadkritika: Star Wars: Andor - 1. évad

Kinek Ajánljuk
  • Akik valami tényleg egyedire vágynak Star Wars köntösben.
  • Akik egy igazán jó történetet és remek karaktereket akarnak látni.
  • Akik oda vannak a politikai és kém thrillerekért.
  • Akik szeretik, ha valami nem fekete-fehéren van ábrázolva.
Kinek Nem
  • Akik szerint nincs Star Wars fénykard nélkül.
  • Akik nem szeretik a felnőttes, komor történeteket.
  • Akik csak az ismert karakterekkel képesek elképzelni egy Star Wars alkotást.
  • Akik egy akciódús sorozatra számítanak.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.