Hirdetés

Évadkritika: Szökés Dannemorából - 1. évad

|

A végére értünk minden idők legrealistább szökésének, amit valaha a TV-k képernyőire adaptáltak, és részletesen elmondjuk, miért ne hagyjátok ki ezt a gyöngyszemet.

2015. június 5-én két gyilkosságért elítélt rab kiszökött a New Yorkban található dannemorai börtönből. 2018 novemberében Ben Stiller a TV-k képernyői tűzte az első, hét részes minisorozatát, és nem is lehetnénk ennél boldogabbak - persze bizonyos határok között. Filmet vagy sorozatot készíteni egy valóban megtörtént szökésről eléggé nagy kihívás, hiszen több olyan problémával kell szembesülni ilyenkor, melyek tönkretehetik magát az élményt. Mennyire kell realisztikusan bemutatni a történteket? Akarjuk-e, hogy a nézők szimpatizáljanak a szökevényekkel? Mennyire szeretnénk belemenni a politikai és háttértörténeti tényezőkbe? Illetve kikre akarunk hatni ezzel az alkotással: a rabokra, vagy a szökést "elszenvedőkre"? Megannyi kérdést vet fel ez a műfaj, de ha egy olyan csapat vág neki ennek a kalandnak, mint a Szökés Dannemorából stábja, akkor nagy bajunk nem lehet.

Hirdetés

A Szökés Dannemorából egy igaz történeten alapuló sorozat, már ha ez eddig nem volt világos. A játékidő az említett hét epizódban (amik mindegyike egy jó óra, kivéve az utolsó, mert az másfél) a 2015 januárjától egészen magáig a szökésig, júniusig meséli el a történetet több szemszögből. Az első pár perc alapján kiderül, hogy a teljes sztorit egy retrospektív, azaz a "múltba" visszatekintő szempontból mutatják be, vagyis már az elején realizálódik bennünk (már ha nem olvastunk utána a hírekben), hogy maga a szökés sikeres volt. Ez csaknem minden egyes nézőnek furcsán jön le először, de aggodalomra semmi ok, hiszen öt perc után tisztázódik, hogy az egész sorozat központi témája, a hangsúlya nem azon van, hogy sikerült-e az a bizonyos szökés, hanem hogy hogyan…

A széria három főbb karaktert mozgat: két elítéltet és egy őket segítő, a börtönben dolgozó asszonyt. Az előbbi kettő, név szerint a rendőrgyilkos David Sweat (Paul Dano) és a pszichopata hajlamokkal bíró Richard Matt (Benicio del Toro), cellatársak, míg Joyce Mitchell (Patricia Arquette) egy a börtöni varrodát felügyelő, eléggé kicsapongó nő. Az ő történetüket meséli a Szökés Dannemorából, ami nemcsak azért érdekes, mert a raboknak külsős segítséget nyújtottak, hanem mert ez a nő mindkét fegyenccel szexuális kapcsolatba is került. Ez a fajta szerelemi háromszögnek is csak nehezen nevethető kapcsolat volt a kiinduló pontja a kitörésnek, hiszen míg Sweat valóban kielégítetlen érzelmeket (nem félreérteni) táplált Joyce iránt, amit a nő el is fogadott, addig Matt csak ki szeretett volna jutni.

Hirdetés

Ha már a karaktereknél tartunk, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a Szökés Dannemorából egy olyan impozáns és megkapó színészgárdát szedett össze, amivel már eleve nyert ügye volt. Benicio del Toro (Sicario, Traffic, 21 gramm) hozza a formáját: ő az a fajta színész, aki bárkit/bármit el tud játszani, nem jelent neki az se nehézséget, ha jelen esetben éppen egy valóban élt gyilkost kell alakítania, akivel nem tud a néző azonosulni, szimpatizálni. Ennek ellenére közel fantasztikus, amit del Toro letett az asztalra: annyira érződött a karakterén a felsőbbrendűség, a nemtörődömség, és a mindenféle és fajta empátia teljes hiánya, hogy valóban élvezet volt őt nézni a képernyőn. Egyenesen bűnös élvezet.

Hozzá szorosan kapcsolódik David Sweat, azaz Paul Dano (Vérző olaj, Fogságban, vagy az első rendezése, a Vadon), aki habár egy meglepően jó és ügyes színésszé avanzsált az évek során, de ezt a kisfiús, babaarcú báját még mindig nem tudta kinőni. Valahogy kevésbé tudtam róla elhinni, hogy ő tényleg egy rendőrgyilkost alakít, nem egy dühbe gurult, pattanásos tinédzsert, aki ellökött egy befolyásos nagymamát. Félre ne értsetek, valóban egy sokkal emberközpontúbb, "szerethetőbb" karaktert hoz, mint del Toro, de nekem mégis rontotta az illúziót a megjelenése. Ezzel szemben Patricia Arquette (Sráckor, Tiszta románc, Lost Highway) mindkettőjük elől ellopja a showt. Joyce szerepében olyan átalakulásokat hozott Arquette, amik már közel félelmetesek. Az elmaszkírozott arc, a megváltoztatott hang, a plusz kilók, az a felvett, vidéki stílus, mind-mind olyan erővel zúdul rá a nézőre, amire nem vagyunk felkészülve egyáltalán. Felismerhetetlen lett a színésznő ebben szerepben, szinte nem is tudjuk összehasonlítani a korábbi munkáival. Nem hiába büszkélkedhet egy Golden Globe-díjjal az eleve már Oscar-díjas Arquette, és attól sem lennénk meglepve, ha további szobrocskák ütnék a markát.

Hirdetés

Viszont mit sem érnének a kiváló színészi teljesítmények, ha nem lenne rendes szöveg, amit a szájukba rakhatnának, de e téren is dicséretet érdemel a sorozat. Az írói gárdát Brett Johnson és Michael Tolkin testesítette meg, akik ismerősek lehetnek a Showtime egyik legerősebb drámaszériája, a Ray Donovan miatt. Johnson és Tolkin érezhetően szívvel-lélekkel írták meg ezt a történetet: nem látszik a kapkodás, a kidolgozatlanság, vagy az ihletvesztettség. Csaknem minden egyes sornak, jelentetnek jelentősége van, amihez ugyan hozzákapcsolódik az is, hogy a hatodik epizódnak, vagyis a három szereplő "előző" életének bemutatásának egyenesen semmi értelme nincsen. Teljesen felesleges, végtelenül semmitmondó, rosszul időzített, és unalmasan tálalt időhúzás az egész rész, de annyi baj legyen.

És ha szóba került az epizódok struktúrája, akkor külön ki kell emelnünk a sorozat különleges felépítését is. A Szökés Dannemorából nem fecsérli az időt a miértekre, sőt a hogyanoknak az egyes aspektusait is figyelmen kívül hagyja: pl. hogy hogyan jutottak ki az elítéltek a cellájukból, két gyors, jól sikerült montázzsal el is intézték, de a legmeglepőbb az egészben az az, hogy nem is kellett ennél több. Amellett hogy a teljes széria lassú, túlnyújtott, aprólékosan dolgozó, sok ilyen fontosnak vélt részletet nem fejt ki. Egyrészt azért, mert annyi cellafúrást, fűrészelést, alagútásást láttunk már más filmeknél, sorozatoknál, hogy újat valóban nem tudott volna mutatni, másrészt pedig azért, mert nem erre helyezte a hangsúlyt.

Hirdetés

Amikorra már magát az alagutat kezdik ásni, illetve vésni, a sorozat egy piszok szórakoztató görbe tükröt kezd tartani a világnak, amiben az emberi határok kerülnek megdöntésre. Ezek után következnek az olyan felkiáltások, illetve ledöbbenések, mint az "ilyen már nincs!", "ez lehetetlen!", de mihelyst hozzáolvassuk a korabeli híreket magazinokból, újságokból, hírportálokból, azon kapjuk magunkat, hogy de, minden amit látunk, megtörtént, és ha nem is százszázalékosan reprezentálva, de még így is ledöbbent. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy a sorozatban nincsenek nagy hollywoodi klisék. Nem lesz "majdnem lebuknának, de mégsem" pillanat, "ha még egyet köhögött volna, akkor észreveszik őket" jelenet, semmi ilyesmi. Minden unalmasan, vontatottan, de kiszámíthatatlanul és váratlanul történik: csakúgy mint az életben.

Ezzel kapcsolatban lesz a nézőben egy egyfajta ellentmondásos szurkolás. Akarva-akaratlanul, de a raboknak kezdünk szorítani, hogy sikerüljön a szökés, hogy ne bukjanak le, hogy az orruknál fogva vezessék ezt a bolond, irracionális és kétkedő világot, amiben mi is élünk. Viszont a nézőben pontosan addig marad meg ez a fajta szurkolás, ameddig a foglyok valóban véghez nem viszik magát a szökést. Onnantól kezdve önkéntelenül is meghúzzuk a vészféket, és realizálva a pattanásig feszült helyzetet, a rendőrségnek kezdünk szorítani, hogy minél hamarabb pontot tegyenek az ügy végére. Csak ekkor ötlik fel bennünk a csúf igazság, hogy ez valóban nem játék, ez ténylegesen élet-halál kérdése volt, amit láthattunk, és emiatt lesz fantasztikus ez a sorozat. Eléri, hogy szurkoljunk a rosszaknak, majd miután megmutatja a helyzet valódiságát (hogy két gyilkosságért elítélt férfi megszökött egy szigorúan őrzött fegyházból), egy hatalmasat csap az arcunkba felismerés gyanánt.

A fentebb már említett felesleges hatodik epizód mellett a másik igencsak szembetűnő "hibája" a sorozatnak, az maga a rendező, Ben Stiller. Nem azt akarom mondani, hogy nem tartanám őt egy jó direktornak (hiszen valljuk be, a Trópusi vihar felettébb szórakoztatóra sikerült, de ennél több rendezői kvalitásról árulkodik a Nyakunkon az élet), viszont Stillernek nincsen egy kifejezetten erős és megkapó stílusa, ami elvinné a hátán a teljes szériát. Ez nem nagy probléma, de ennek híján mégis sokszor hiány keletkezik bennünk. Olyan hiány, amit egy David Fincher, Quentin Tarantino, vagy hogy témánál maradjunk egy Don Siegel (Szökés Alcatrazból) alkotásnál nem érzünk. Nincs neki egy szemmel látható, és az egyes képkockákon tapasztalható stílusa, ami egy kezdő rendezőnél még megbocsátható, de egy ekkora volumenű sorozatnál azért mégiscsak szembetűnő.

Végezetül ami miatt kitűnik ez a sorozat a többi közül, az a történetéhez való hozzáállása. A Szökés Dannemorából nem foglal állást, nem ítélkezik, egyszerűen csak mesél. Mesél egy olyan sztorit, amivel jó eséllyel senki nem fog szimpatizálni, de ennek ellenére kíváncsivá teszi a nézőjét. Hiszen mindig szemtanúi szeretnénk lenni annak, amikor a lehetetlen lehetségessé válik. Amikor felülíródnak az olyan szabályok, mintázatok, követendő példák, amikről eddig tudtunk. Mert mindig ott akarunk lenni, amint valami ellentmond egy befolyással bíró hatalomnak, mert van bennük egy kis rossz, ami az ilyen esetekben előtör egy-egy pillanatig, és ami szurkolására késztet minket. Hiszen ahogy Mr. Darcy mondta a Büszkeség és balítéletben: "minden ember természetétől fogva hajlik valami rosszra; olyan fogyatkozás ez, amit a legjobb neveléssel se lehet leküzdeni."

Szökés Dannemorából - 1. évad

Kinek ajánljuk
  • Akik kíváncsiak rá, hogyan történt az elképesztő szökés
  • Akik egy igényes, részletesen kidolgozott sorozatot szeretnének látni
  • Benicio del Toro és Patricia Arquette rajongóknak
Kinek nem
  • Akik nem szeretik a lassú folyású sorozatokat
  • Akik nem akarnak szurkolni az elítélteknek
  • Akik azt hitték, Ben Stiller rendezése valami pluszt adott hozzá az élményhez
  • „Varrónőknek”
Hirdetés
X

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.