Hirdetés

Évadkritika: The Book of Boba Fett

|

A legendás fejvadász rém unalmas mindennapjai.

Hirdetés

Középszerűség. Robert Rodriguez mondhatni erre az egyetlen, nem túlzottan pozitív jelzőre építette fel egész filmes karrierjét, ám ami jól működik egy általa saját kútfőből kisütött történet esetében, az már közel sem olyan biztos, hogy ugyanolyan szuperül megállja majd a helyét egy olyan portékában, mint mondjuk a Star Wars. Viszont mielőtt még megkapom a kommentekben, hogy utálom Rodriguezt és azt amit képvisel, a helyzet az, hogy egyébként imádom a munkásságát - a méltatlanul elsüllyesztett Alita: A harc angyalát például imádtam, ahogy a Kémkölykök franchise-ról is igen kedves emlékeket őrzök mai napig.  De a The Book of Boba Fett után legyen bármilyen fájdalmas, itt az ideje beismerni, hogy Rodriguez nem feltétlenül azzal a fajta látásmóddal rendelkező direktor, aki a legalkalmasabb választás volt arra, hogy Jon Favreau és Dave Filoni segítségével mélyebben is elmerüljön egy olyan legendás karakter háttértörténetében, aki amúgy előbb lő, és csak ezután kérdez. A papírforma szerint legalábbis ennek kellett volna történnie itt is, azonban a The Mandalorian szövegkönyveit is jegyző Jon Favreau úgy gondolta, eljött az ideje, hogy kicsit csavarjon a karakteren azzal, hogy jobb betekintést enged nekünk Boba gondolataiba, akinek így az évad végére mondhatni többet járt a szája, mint a sugárvetője. 

Ez pedig azért különösen problémás, mert a galaxis egyik leghírhedtebb fejvadászaként elhíresült Boba Fett sosem volt feltétlenül a szavak embere. A karakter mindig is a klasszikus westernfilmekből előlépett, magányos pisztolyhős archetípusa volt, akinek ha valaha is az útjába kerültél, akkor jobban tetted, ha gyorsan felhúzod a nyúlcipőt - mivel biztosra vehetted, hogy észérvekkel meggyőzni nemigen fogod. Meg egyébként is, miért akarnál alkudozni olyasvalakivel, akinek a szakterülete nem más, minthogy ha kell, akkor akár erőszak árán is keresztülvigye a megbízója vagy saját akaratát másokon, függetlenül attól, hogy ezalatt hányszor kell elsütnie valamelyik igen nagyot odacsapó mordáját. Temuera Morrison kissé megvénült fejvadásza viszont - ahogyan az a sorozatban el is hangzik - sokkal okosabbnak tartja magát annál, minthogy továbbra is erőszak árán jusson a kietlen Tatuin alvilágának legmagasabb szintjére.

A sokat látott Boba mint megfontolt, bölcs, számító, de igazságos, afféle sivatagi keresztapaként való újraértelmezésében hatalmas potenciál rejtőzött, csak hát a történetmesélőknek jelen esetben nem igazán volt a kezük ügyében olyan érdemi történet, amellyel a The Mandalorianhoz hasonlóan akár jóval távolabb is tekintettek volna egyetlen, az elmúlt negyven év során túl sokszor előkerülő, poros koszfészekként is aposztrofálható planéta ügyes-bajos mindennapjainál. Ugyan valamiféle világépítésként felfogható próbálkozásra sor kerül a hét epizódot számláló évad során a Solo: Egy Star Wars-történetből és A klónok háborújából jól ismert Pyke szindikátus beemelésével, viszont ahogyan nagyjából minden más a narratíva során látott fontos döntés, úgy a fináléra ez is elképesztően súlytalan módon leheli ki a kicsinyke lelkét.

Erre most mondhatnám, hogy na de majd a pazarul festő akciójelenetek végeláthatatlan sora megmenti a napot, de a helyzet úgy áll, miképpen a Bryce Dallas Howard által dirigált ötödik részben felbukkanó Pedro Pascal-féle Din Djarin valóban pofásan sikerült akciózásán kívül nem igazán fogunk találkozni ilyesmivel, aminek legfőbb okai közt én leginkább a sorozat költségvetésének meglehetősen egyenlőtlen és mindenféle józan logikát mellőző módon való felhasználást véltem felfedezni. Az egyre inkább bedurvulni látszó streamingháborúk korában pláne érthetetlen számomra, hogy a Disney és a Lucasfilm miért sajnálta ki azt a néhány zsáknyi plusz dollárt a The Book of Boba Fettből, hiszen ha már a történetben nem, a látványban még ott lett volna a lehetőség arra, hogy valami tényleg igazán nagyot gurítsanak vele - vagy ha erre is képtelenek, akkor legalább annak örültem volna, amennyiben végig tartják azt a szintet, mint amit még a The Mandalorian második évadában láthattunk.

Nehéz helyzetben vagyok, hogy a legelkötelezettebb Star Wars-rajongókon kívül igazából kinek is tudnám őszintén ajánlani a The Book of Boba Fettet, mely az ötödik és hatodik (ami a címszereplő hiánya miatt önálló lábakon is megállni képes) epizód kivételével nem sokat tesz hozzá érdemben a Star Wars mitológiához, de úgy igazából a "mandoverzumként" is becézett korszak cselekményét sem képes érdemben tovább gördíteni annál, hogy Boba Fett a galaxis szerte rettegett fejvadászból, immáron az alvilág egyik megbecsült vezetőjeként fogja tengetni életének még hátralévő napjait. Szóval ha csak nincsenek éppen veszélyes méreteket öltő Star Wars elvonási tüneteitek, vagy netán nem fogytatok ki teljesen a néznivaló sorozatokból, akkor én a helyetekben nem feltétlenül sietnék a The Book of Boba Fett darálásával, mivel Boba története legalább annyira kietlen, mint maga a sivatag, melyen uralkodni szeretne. 

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

The Book of Boba Fett - 1. évad

Kinek Ajánljuk
  • Akik mindig is odáig voltak Boba Fett karakteréért
  • Akiket nem zavar, ha egy nagy költségvetésű sorozat erősen B filmes megoldásokkal dolgozik
  • Akik már ki vannak éhezve egy igazán jó katasztrófaturistáskodásra
Kinek Nem
  • Akik nem elégszenek meg azzal, hogy érdemi történet helyett fan service-szel akarják őket maradásra bírni
  • Akik szerint Boba Fett előbb lő és csak eztán kérdez
  • Akiknek már a könyökén jön ki, hogy már megint a Tatuin kietlen homokdűnéit kell nézniük
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.