A szezon áttekintését egy igazán fontos elmélkedéssel kezdeném, hisz a Flash fináléjának megtekintése közben jutott eszembe, hogy bizonyos szériák esetén a teljes évados berendelés már messze nem indokolt. 2010 környékén még komoly csapásként érte a sorozatkészítőket, ha a szeptembertől májusig szóló berendelésüket megvágták (elég csak a sanyarú sorsú, második Heroes-évadra gondolnunk), ma azonban egyre kevesebb az ilyen 20+ részt számláló széria és egyre gyakoribb, hogy 10-13, vagy még ennél is kevesebb epizódban kell elmesélniük egy-egy történetet az íróknak. Persze ez még önmagában nem jelent jót vagy rosszat, minden csak a szkriptet megálmodók teljesítményén és kreativitásán múlik, illetve azon, hogy az esetleges üresjáratokat miként képesek megtölteni tartalommal. Hiszen van, hogy 6 részben sem sikerül a közönség igényeit maximálisan kielégítőt alkotni, de természetesen az is előfordul, hogy még egy 23 részes szezon során sem kapunk feltűnő üresjáratot. Sajnos a Flash esetén bármennyire is fáj ezt kimondani, bizony egyre inkább feleslegesnek tűnik a teljes évad, hisz az írók látványos időhúzásokkal kénytelenek kitölteni a maximum 10 epizódra elegendő ötletüket. Erre pedig ékes példa volt az 5. évad, melyben talán az eddigi legtöbb probléma előjött.
Az előző szezonban ott ért véget a történetünk, hogy a Thinker műholdja megsemmisült, a világ látszólag ismét megmenekült, azonban a sötét anyaggal átitatott mesterséges égitest darabokban a Földre zuhant. Becsapódásakor pedig egy teljesen új fenyegetés ütötte fel a fejét, a metahumán technológia. Emellett egy új speedster is megjelent Central Cityben, méghozzá Barry és Iris jövőből érkezett lánya, Nora, aki segített megakadályozni DeVoe elkerülhetetlennek tűnő pusztítását. Ebből az alapfelállásból indult a szezon, melynek első felében a metatechre és az évad főgonoszának felkutatására helyeződött a hangsúly, a téli szünet után azonban kicsit változott a felállás és itt már a csavarok, az időutazás, valamint egy régi ismerős felbukkanása lendítette mozgásba az eseményeket.
A legkomolyabb gondot bizony az jelentette, hogy az évadban bemutatott Big Bad, vagyis Cicada egy végtelenül gyenge alakítással eljátszott és tökéletesen felejthető gonosz lett, már csak azért is, mert a korábbi évadok elkényeztették a nézőket DeVoe, Savitar, Zoom, illetve a Reverse Flash karakterével. Az előző szezonok főellenségei egytől-egyig rétegeltek, motiváltak és sokkal fenyegetőbbek voltak, Orlin Dwyer személyében azonban a realisztikus motiváció volt az egyetlen kiemelhető pozitívum (a második Cicada pedig elég felesleges és légből kapott megoldásnak tűnt, plusz egy gigászi paradoxonnal is bővítette az univerzumot). Sajnos a gyenge főgonosz megkérdőjelezhető megoldásokra sarkallta az írókat, akik kénytelenek voltak a nosztalgiára építve tovább szőni a történetet, melyből kaphattunk egy kis ízelítőt a félévad zárását (az Elseworlds crossovert) megelőző 100. epizódban (melyben Barry és Nora egy időutazásos kalandtúrára indulnak, hogy a múltból összeszedjék az eszközöket Cicada megállításához). Ezt követően pedig ismét képbe került Eobard Thawne karaktere, aki az évad végére átvette Cicada helyét, mint a szálakat a háttérben mozgató mastermind és végül el is elérte, amit akart, sikeresen megszökött a kivégzése elől. Persze ehhez áldozatra is szükség volt, könnyes búcsút kellett vennünk Noratól, aminek utóhatásait várhatóan az ősszel érkező folytatásban érzékeljük majd.
A Flash-csapat tagjai közül az évadban Ralph kapott kicsit hangsúlyosabb szerepet, így pedig a karakterfejlődése is az egyik legnagyobb ívet járta be, nála talán csak Tom Cavanagh Wells professzorának új verziója (Sherloque) változott többet a 22 epizód alatt. Iris visszatért az újságíráshoz és Norának köszönhetően anyaként is kiteljesedhetett (ez egészen jót tett a karakternek), Joe pedig az évad végére a CCPD kapitányává lépett elő, mely rengeteg potenciált hordoz magában. Killer Frost is csatlakozott végre teljes valójában a csapathoz, emellett egy könnyes Snow-családegyesítésre is sor került. Cisco Gipsy után ismét szerelemre talált, valamint kifejlesztett egy metahumán-gyógyszert is, melyet a záró epizódban saját magán alkalmazott, így egy időre biztosan búcsúzunk Vibe-tól (ez Cisco számára rengeteg új utat nyithat meg).
Az évad utolsó jelenetében látványosan megváltozik a Barry jövőjét előrevetítő újságcímlap a Time Vault-ban, mely az Arrowverse ősszel érkező gigászi crossoverét vezeti fel. A Crisis on Infinite Earth esemény a Végjátékhoz hasonló gignantikus szuperhőskavalkádot ígér, a négy (de a Batwomannel együtt lehet, hogy öt) CW-s sorozat epizódjaiban pedig az összes jelentős karakter felvonul majd az Anti-Monitor ellen.
Összességében egy eléggé felemás évadot kaptunk, melyre akár mondhatnánk, hogy a Flash eddigi leggyengébb szezonját hozta, azonban nem szabad megfeledkeznünk azokról a zseniális pillanatokról sem, amikkel idén megörvendeztetett minket a széria (például Grodd és King Shark összeeresztése a sorozat egyik legjobb epizódját hozta). Kérdés, hogy az Arrow jövő évi leköszönését követően milyen hosszan húzzák még Barry Allen történetét, vélhetően, ha komoly javulás nem érkezik, akkor szépen lassan az Arowverse első spin-off szériájától is érzékeny búcsút vehetünk majd.