Hirdetés

Évadkritika: The Witcher - 1. évad

|

Nem csak a Vaják, a rajongók is várták a jussukat, amit ha nem is hiánytalanul, de megkaptak a Netflixtől.

Hirdetés

Miután néhány éve végigpörgettem a Witcher játékokat, majd kezembe vettem a könyveket szép lassan megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha ez a világ film, vagy még inkább sorozat formájában is megelevenedne. Mintha csak egy dzsinn hallotta volna meg a kívánságomat, a Netflix nem sokkal később bejelentette, hogy megszerezték a Witcher adaptációs jogait és hamarosan nekilátnak a széria elkészítésének Lauren S. Hissrich showrunner vezetésével. Ezt egy olyan végtelen hosszúnak tűnő időszak követte, amikor gyakorlatilag csüngtem minden egyes infómorzsán, csak hogy könnyebb legyen a várakozás (nem lett az). Ugorjunk egy nagyot az időben, egészen 2019 decemberére, amikor végre rátehettük a mancsunkat a Vaják első évadára és kiderült, hogy érdemes volt-e rá ennyire várni.

Hirdetés

A személyes válaszom röviden az, hogy igen! Sosem egyszerű dolog egy regényt mozgóképes formátumra adaptálni, hiszen ami működik írásban, az nem biztos, hogy a képernyőn is hatásos lesz. Éppen emiatt fordul elő gyakran, hogy a filmesek megváltoztatnak, lerövidítenek vagy egyszerűen teljesen nélkülöznek bizonyos elemeket az alapanyagból, amit ritkán fogadnak szívesen a rajongók a kész produktumban. A Vajákkal nem ez a helyzet. Ritkán találkozni olyan adaptációval, ami ennyire pontosan követi és a szó legszorosabb értelmében életre kelti a könyvekben leírtakat. Nem egyszer kaptam magam azon, hogy tökéletes mását látom azon helyszíneknek, karaktereknek vagy éppen karakterek közti viszonyoknak, amik lelki szemeim elé tárultak Andrzej Sapkowski regényeinek olvasása során. Természetesen mindent azért nem lehet szolgai módon lemásolni, már csak az adott médiumból fakadó tulajdonságok miatt sem, viszont az eredetitől eltérő elemek többsége is inkább az évad sima lefolyásának szolgálatára tett, mintsem ellene.

A sorozatos adaptálás szempontjából kissé kellemetlen a korai regények szerkezete, ami akkor még lazán összefüggő rövid történetekből állt és csupán a későbbi könyvekben rajzolódott ki igazán egy központi történetszál. Mindezt kétféleképpen igyekezett ellensúlyozni a széria, hogy már a kezdetektől fogva egy koherens történetet kapjunk. Az egyik módszer az időbeli ugrálás volt, ami okozhat némi kavarodást azoknak a fejében, akik nem ismerik az alapanyagot, hiszen a sorozat gyakran azt a benyomást kelti, hogy a három főszereplő története nagyjából egy időben játszódik. Valójában ez koránt sincs így és ha előbb nem is, az utolsó epizódra talán azért mindenkinek sikerül összeraknia a képet az évad idővonaláról, ami a Ciri körül forgó eseményekre fut ki. Egy másik elem, amit a sztori összefűzésére alkalmaz a sorozat az a könyvek történetének kibővítése. Ha csúnyán akarnék fogalmazni, akkor mondhatnám, hogy ezek csak töltelék részek, de nincs okom degradálni ezeket a bővítményeket, mert sikerült hűnek maradni az alapanyaghoz és érdemben hozzáadni az olyan karakterekhez, mint például Yennefer.

Ő az, akinek a múltjáról a könyvekben csupán pár mondat erejéig esik szó. Tudjuk, hogy régen púpos volt és csúnya, akit az apja képes volt fillérekért eladni egy varázslónőnek. Ez a soványka alap mégis kellő inspirációval szolgált az írók számára, akik olyan jeleneteket szőttek a karakter köré, amelyekben az őt alakító Anya Chalotra igazán remekelni tudott. Kissé féltem, amikor megtudtam, hogy ez a színésznő kapta meg Yennefer szerepét, hiszen eleinte nem láttam benne azt a karizmatikus varázslónőt, akit én elképzeltem és akit már a játékokban is láthattunk, de a sorozat hamar rám cáfolt. Emberien és nyersen van ábrázolva a karakter útja egy mély depresszív állapotból kiindulva egészen addig, amíg erőt nem vesz magán és válik azzá az erős és magabiztos személlyé, aki mindig is lenni szeretett volna. Mágia ide vagy oda, mindez nem varázsütésre történik, Yennefer rengeteg szenvedésen megy keresztül, végül pedig egy nagy áldozatot kell hoznia, ami nem csupán az évad, hanem az egész sorozaton át kísérteni fogja őt. Yennefer mellett Ciri története is bővült picit, ám sajnos itt már nem feltétlenül jogos az a jelző, hogy érdemben. Freya Allan még csupán annyit tudott bizonyítani, hogy van benne potenciál ebben a szerepben, de Ciri karaktere nem esik át valódi jellemfejlődésen, leginkább csak menekül egyik helyről a másikra, hogy aztán a történetszála egyfajta keretként szolgáljon az évad számára. Haragudni azért mégis nehéz emiatt, hiszen nyilvánvaló, hogy a későbbi évadokban jön el igazán az ő ideje.

Működjön bármennyire is jól ez a két karakter, a sorozat alapjaiban esett volna szét, ha nem sikerül megütni a megfelelő hangnemet a címszerepet betöltő vajákkal. Világos, hogy a készítők is látták ennek az aspektusnak a fontosságát, így a szörnyvadász Geralt posztjára egy hangzatos és közismert nevet szerződtettek Henry Cavill személyében. Aki követte a sorozattal kapcsolatos híreket jól tudja, hogy Cavillt nem, hogy nem kellett nagyon győzködni a szereppel kapcsolatban, hanem ő maga jelentkezett be rá, lévén ő is nagy Witcher rajongó. Egészen a premierig nem tudhattuk biztosra, hogy jót jelent-e mindez, hiszen az, hogy valaki jól ismeri az alapanyagot még nem jelenti azt, hogy illik is rá az adott szerep. Szerencsére hamar világossá vált, hogy Cavill valóban szívét-lelkét beletette ebbe a szerepbe és nem csupán fizikálisan (tényleg akkora, mint egy ház), hanem szellemiségében is kiválóan azonosult Geralt mogorva és kimért stílusával. Ugyanakkor jól megtalálta az egyensúlyt azzal is, amikor a karakter kissé viccesebb oldala bukkant elő a látszólag érzéketlen arc mögül. Különösen jól működik ez az egyveleg, amikor Geralt másokkal lép interakcióba, így a lovához, Keszeghez intézett szavai mindig aranyat érnek, a sajnos csak egy epizód erejéig felbukkanó Renfrit (Emma Appleton) már most visszasírjuk, míg Joey Batey Kökörcsinje, aki Geralt szöges ellentéteként szolgál az egyik legjobb dolog, amit ez a sorozat adott nekünk.

Ha pedig már Kökörcsinnél tartunk, akkor érdemes kitérni egy picit a sorozat zenéjére is. Ezen a téren is viszonylag nagy elvárásokkal ültem neki a Vajáknak, hiszen reménykedtem benne, hogy egy újabb remek fantasy kollekciót adhatok hozzá a lejátszási listámhoz. Ami a sima soundtracket illeti túlságosan nem ájultam el tőle, talán csak kell neki egy kis idő, viszont a sorozathoz írt dalok egészen kiválóak. Különösen Kökörcsin "Toss a Coin to Your Witcher" című balladája, aminek magyarra fordított változatát ("Jussát várja a Vaják" címmel) is érdemes meghallgatni. Emlékeim szerint ez az egyetlen olyan dal, ami igazán szerves része volt a történetnek, de nem tanácsos átugrani a stáblistákat sem, hiszen ezek alatt még több eredeti nóta hallható.

Szóval akkor a Vaják közel tökéletes lett? Természetesen nem. Minden elképesztően jól kinéző "hús-vér" szörnyre akad egy bénább CGI lény, a brutálisan véres kardpárbajok mellett találunk kevésbé jól koreografált összecsapásokat, a gyönyörű jelmezek mellett ott van a nilfgaardi sereg szivacsnak tűnő páncélzata. Mégis úgy gondolom, hogy az ilyen hibák eltörpülnek a sorozat erényei mellett, amelyeknek köszönhetően megvalósult egy olyan Vaják adaptáció, amivel a rajongók többsége elégedett lehet. Legyél akár öreg motoros a Vaják világában vagy teljesen újonnan érkező, mindenképpen érdemes belekukkantanod a sorozatba, hiszen ezek a történetek olyan fontos és mai napig releváns értékrendeket ütköztetnek egymással, amelyekről érdemes beszélni. Hol a határ a jó és a rossz között? Létezik-e egyáltalán? Jogosan különböztethető meg valaki, sőt kiáltható ki akár szörnynek is, csak mert más, mint mi vagyunk? Képesek lehetünk-e felülkerekedni a saját korlátainkon, induljunk bármilyen mélyről is? A Vaják egy nagyon érett gondolatokkal foglalkozó sorozat, ami mindezt roppant szórakoztatóan tálalja egy olyan világban, ahol a csodálatos dolgok épp úgy jelen vannak, mint a rettenetesek.

Vaják 1. évad

Kinek Ajánljuk
  • Az eredeti könyvek és játékok rajongóinak!
  • Ha szeretjük, ha valamilyen értéket is közvetít egy sorozat a látványosság mellett!
  • A fantasy zsáner kedvelőinek!
Kinek Nem
  • Akiknek nem szimpatikus Henry Cavill!
  • Akiket a legapróbb változtatások is zavarnak!
  • Akit zavar, hogy egy sorozat nem családbarát!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.