A klasszikus tini fantasy műfaj, lehet ebből valaha is eleget csinálni? Igaz, inkább young adultoknak szokták csúfolni őket, hiszen lehet sci-fi és teljesen átlagos sztori is, csak a középpontban álljon egy gimis lány (néha fiú), aki valamiért a kiválasztott, legyenek mindenféle beilleszkedési nehézségei, meg drámai helyzete, vagy éppen teljesen átlagos háttere, ha épp ez szolgálja a célt, de ami legfontosabb, hogy rajta múljon az adott világ sorsa. Ez egy kész recept, amit lekapnak néha a polcról és olyan egyszeri csodák kerülnek ki belőle, mint az Alkonyat, Az éhezők viadala és társai, most beszéljünk inkább a maradékról, a próbálkozásokról, egy jelenkori példán keresztül szemléltetve, ami a Végzet: A Winx Saga. 

Kiválasztottunk ezúttal Bloom, egy erős tűz tündér, aki az emberek világában nőtt fel mit sem sejtve a Másvilágról, ahol létezik a varázslat és még olyan sok minden más. Mivel egy hisztirohama következményeként majdnem megöli emberszüleit az általa gerjesztett tűzben, felfedezik a képességeit és berakják egy tündéreknek szánt iskolába, Alfeába. Bloom itt megismerkedik a szobatársaival, négy másik lánnyal, akikkel örök barátságot köt, de céllal jött ide, irányítani szeretné erejét és kideríteni, honnan származik. Teszi mindezt borzasztóan unalmasan és idegesítően hat részen keresztül. 

Alapvető írási kompetenciák közé tartozik, ha nem is tudsz szimpátiát kifejteni a nézőben a főszereplőd iránt, empátiát akkor is muszáj, mert csak így fogják végignézni a történetet. Az elején ez még meg is van, ki ne érezne együtt egy összezavarodott tinédzserrel, akinek egyikről percről a másikra fenekestől fordul fel az élete önhibáján kívül. Aztán később Bloom mindent elkövet, hogy nehéz legyen kedvelni. Nem érdekli senki más, csak önmaga és a saját céljai, felőle aztán lángolhat az egész világ, ő akkor is kideríti honnan jön. Hisztizik, toporzékol és dühöng hat részen keresztül, hogy miért hazudik neki mindenki és követeli, hogy azonnal mondjanak el neki mindent. Mindeközben magasról tesz a barátaira, a fiújára és úgy alles zusammen a Másvilágra. A történet egy pontján, amikor fogalmazzunk viszonylag spoiler nélkül megbízik valakiben, aki csak manipulálja, ki is mondja, hogy nem szabad bíznom benned, csak most ismertelek meg, aztán mégis megbízik benne. Vesszen a logika... Egymás utána hozza a rosszabbnál rosszabb döntéseket, nagyjából az összes gonosz karakter kénye-kedve szerint ropja és végén egy 'bocsival' old meg mindent.  

Szerencsére az ötös bandából Bloomon kívül mindenki jobb példakép és komplexebb karakterisztikával rendelkezik és bebizonyítják, hogy van fény az alagút végén. A bizonytalan, de abszolút jó szándékú Aisha, aki tényleg törekszik a jó döntések meghozatalára és igyekszik átlátni az összképet. Felfogja, hogy nem körülöttük forog a világ, nem feltétlenül éri el a célját, de igaz barát. Ott van Terra, aki a legegyszerűbb és a legnagyszerűbb karakter. Mindig ott áll mindenki mellett, intelligens és szerethető, talán a legbátrabb lány az összes közül. Aztán ott van Stella, aki sokkal, de sokkal több a rezidens ribancnál. Az otthon által megtört a személyisége, mégis valahogy egyben marad, erősebb bárkinél. Illetve Musa, a szelíd empata, remek hallgatóság és annyival több rejtőzik még benne, igazi támasza a csapatnak. Volt itt muníció bőven, a felnőttek szándékai is tiszták voltak, maximum nem a legjobb eszközöket használták, de ember legyen a talpán, aki tinédzserek esetében tudja a tuti megoldást. 

A szerelmi szál is kritikán aluli volt, nagyjából annyi szolgálatot tett, hogy bemutassa Sky klisékben gazdag karakterét, de kellett még valaki, aki nem találja a helyét az iskola által megszabott szűk keretek között. Amíg Riven és Dane a klasszikus módszerrel, alkohollal és fűvel lázadnak, ő magában zsörtölődik, hogy miért ilyen igazságtalan a világ. Nagy ellenség nem nagyon volt, csak az arctalan perzseltek, tipikus eszközei voltak a történetnek, hogy legalább valami tétje legyen már. Ettől borzasztóan döcögött a sztori, csapongott ide-oda és többször le is ült. Nehéz is lenne egy nagy hat részen átívelő cselekményt megnevezni, inkább karakterek rohangáltak egyik helyszínről a másikba, miközben néha megtámadták őket és tini problémákkal foglalkoztak az idő nagy részében. Elég is volt ennyi rész egy évadba, mert nem tudom mivel lehetett volna még felduzzasztani a maradék időt. 

A fent leírtakból már gondolom mindenki kikövetkeztette, hogy nem voltam odáig a sorozatért, de az is lehet, hogy csak kinőttem belőle. A világ pedig amúgy izgalmas, kifejezetten bírtam, hogy nemcsak a lányok a tündérek és a fiúk a harcosok, hanem volt keveredés, de semmit nem láthattunk ebből a csodálatos varázslattal teli Másvilágból. Bűn unalmas volt na, talán az utolsó két rész mentett valamit a helyzeten és azért nem mondom, hogy nem fogom tovább nézni. Remélem a folytatásra mindenki összekapja magát és logikus karaktereket, eseménnyel telibb cselekményt tudnak majd felvázolni.