Aki a klasszikus tévécsatornák szerelmesének mondja magát, az az elmúlt két hónapban egyáltalán nem panaszkodhatott, hiszen vasárnaponként a Showtime csatorna két olyan sorozat aktuális epizódját szállította, melyekre valószínűleg minden streaming platform irigykedett. Az egyik széria volt a sok év után visszatérő Dexter: Új Vér, a másik pedig a szinte semmiből érkező Yellowjackets.
Az Ashley Lyle és Bart Nickerson által készített sorozat nem kispályás, ha az ambícióit nézzük. Két idősíkon követhetjük nyomon az eseményeket: a múltban, 1996-ban egy New Jersey-i középiskola lányfocis csapata lezuhan a kanadai vadonban. A jelenben, 2021-ben pedig a túlélők igyekeznek boldogulni a saját életükkel, próbálva megbékélni a múltbéli hibáikkal.
A Yellowjackets-t úgy lehetne leginkább jellemezni, hogy kevés eredeti van benne, de legalább mindenhonnan a legjobb dolgokat lopták össze. A '90-es évek rögtön fülbemászó, hangulatteremtő zenéit. A 2000-es évek slágersorozatát, a Lostot megidéző misztikumot, mely az első évad alapján jóval átgondoltabban van felépítve és kibontakoztatva. A 2010-es évek sorozataira jellemző lehengerlő színészi játékot. És egy olyan castingot, amire nem illene ezt mondani, de mégis a tökéletes jelzőt használnám.
A pilotban megismerkedünk a négy főszereplő jelenkori és múltbéli alakjaival, ami után csak ámulunk és bámulunk, hogy tudtak ennyire összeillő fiatal és idős párosokat találni. Shauna (Melanie Lynskey/Sophie Nélisse), Taissa (Tawny Cypress/Jasmin Savoy Brown), Natalie (Juliette Lewis/Sophie Thatcher), illetve Misty (Christina Ricci/Sammi Hanratty) a jelenben külön utakon járnak, és igazából a szenátori címért futó Taissán kívül egyikőjük élete sem lett habostorta. Aztán a jelenbeli események elkezdenek összekuszálódni, amivel az elhidegült csapattársak kénytelenek ismét összeállni, a kémia pedig még 2021-ben is jól működik közöttük.
Nem hiába emlegettem a Lostot az imént, hiszen nemcsak a misztikum szivárog át onnan, hanem a flashbackes szerkezet is, ami révén újabb és újabb hagymaréteg hullik le a főhősnők jellemvilágáról. Muszáj is így lennie, hiszen leginkább a túlélés küszöbén mutatkozik meg az emberek igazi jelleme, a túlélők pedig nemcsak a többiekkel és a természettel, hanem önmaguk elfogadása terén is ádáz küzdelmet folytatnak. Érdekes párhuzam bontakozik ki az évad előrehaladtával, amikor is egymás után láthatjuk, hogy mely karakterek fejlődtek vissza, illetve melyek fejlődtek tovább a vadonban eltöltött időszakhoz képest. Fel is merülnek a kérdések, miszerint a társadalmi konvenciók kötik-e gúzsba az emberek kezét, vagy hogy a túlélési ösztön mennyire írhatja felül az emberségünket?
A Yellowjackets a nőket körülvevő ártatlanság mítoszát is dekonstruálja, ami így 2021-ben egy évek óta tartó metoo jelenség közben igencsak merész húzás. William Golding klasszikus művéből, A Legyek Urából tudjuk, hogy a gyerekek is mennyire könyörtelenek tudnak lenni egymással, ha leomlanak a társadalmi keretrendszerek, míg a hasonló szituációkból ismert egymással szembeni férfi agresszióról is lehetne sorolni naphosszat a példákat. A Yellowjackets pedig megmutatja, hogy a nők, pontosabban fogalmazva, a tinédzser lányok sem viselkednek különb módon, mint az előző csoportok. A hierarchikus megújulás utáni vágy, az állandósult kínzó éhség, no meg az érzelmek megbízhatatlan természete még a legártatlanabb lányokból is elő tudják hozni az elítélendő megnyilvánulásokat, ami végül az ártatlanság fogalmát is megkérdőjelezi.
A Yellowjackets egy bátor sorozat, mely nemcsak tematikájával kóstolgatja a néző határait, hanem a néhol egyenesen könyörtelen képi megvalósításaival is. Ezt az alapot leöntötték egy érdekfeszítő misztikum sziruppal, mely talán nem kap akkora hangsúlyt az első évadban, mint amennyit érdemelne. Ám egy igazán jó sorozat azon áll vagy bukik, hogy ezen külsőségektől megszabadulva mit kapunk a szereplőitől. Mint ahogy azt két bekezdéssel feljebb már taglaltam, talán a Yellowjackets legnagyobb erénye a megírt karakterek, és az őket zseniálisan életre keltő ifjú-idős színészpárosok. Reményekkel teli, illetve az életbe belefásult emberi tekintetek váltakoznak az idősíkokkal, mely a középkorú nézőt mindenképp gondolkodóba ejti, hogy mindent kihozott-e az életéből, mint amit tinédzserként még elképzelt a jövőjéről.
Eme aspektusból kifolyólag a Yellowjackets olyan sorozat lesz, amit a misztikumért és a túlélő koncepcióért - netalántán a '90-es évekbeli nosztalgiáért - kezd el nézni az ember, hogy aztán a karakterek és a színészek miatt folytassa. Szerencsére azonban több nézői csoport is megtalálhatja a számításait ebben a szériában, melynek 2022 végén érkezik a folytatása. A készítők bevallottan ötévadosra tervezték meg a sztorit (valami hasonlót már hallottunk a Lost készítőitől, de itt egyelőre még marad a bizalom), és ígéretük szerint a második idény még sötétebb, még furább lesz. Misztikumból tehát nem maradunk adósak, sőt, várhatóan csak ezután fogunk úgy igazán elmélyülni a Yellowjackets mitológiájának bugyraiban.
