Hirdetés

Ez bűn - Kritika

|

Mi a nagyobb kór?! Egy halálos betegség, vagy az emberi közöny?!

Hirdetés

Az emberek szeretik hangoztatni, hogy mára már túlontúl liberális a társadalom, mindenki el van fogadva olyannak, amilyen, ellenben kb. minden film casting híre alatt megy a rosszindulatú élcelődés, hogy nincs benne se ázsiai, se fekete, se transz, vagy meleg karakter avagy színész és ezzel észre sem veszik, hogy maguk is stigmatizálnak még mindig. (Ami nem jelenti azt persze, hogy Hollywood ilyen téren nem esik olykor valóban túlzásokba, csakhogy mindenki kedvére tegyen.) Melegként nekem is napi szinten kell megvívnom a különböző verbális csatákat az emberek tudatlanságával, makacsságával, avagy rideg nemtörődömségével és ez olykor nálam is éppúgy tud átcsapni dühbe, mint a külvilág elől való menekülésbe, begubózásba - ez lehet éppúgy filmezés, gaming, vagy írás, mint barátokkal való szórakozás - Russell T. Davies (Doctor Who, az eredeti brit A fiúk a klubból) legújabb minisorozatának, az Ez bűnnek pedig ez az egyik vezérmotívuma.

Hirdetés

Az 5 részes, egyenként nagyjából 50 perces miniszéria a 80-as évek elejétől a 90-es évek elejéig tartó korszakot öleli fel egy fiatal londoni, bohém meleg társaság karakterein keresztül, az AIDS kitörésétől kezdve, amely ahogy az törvényszerű, szép lassan elkezdi szedni az áldozatait. Davies-ék ugyan jócskán adnak a manapság divatos 80-as évekbeli életérzésnek - a cím is a Pet Shop Boys klasszikusából jön, ami az egyik epizódban fel is csendül - azonban ez mentes mindenféle trendlovaglástól, hiszen a HIV-vírus igazán kritikus korszaka ez volt.

Mai szemmel, ebben a pandémiás helyzetben nem csak ironikus valami hasonlót látni, hanem egyben ijesztő is, hogy a kor társadalma hogyan is kezelte az egészet. Az alapból stigmatizált meleg csoportok kénytelenek voltak magukat elszeparálni, létrehozni a maguk kis közösségeit, ahol önmaguk lehettek, ahol nyíltan beszélhettek, vagy szexelhettek egymással (az első rész tartalmaz is egyeseknek pikáns mód, másoknak már megbotránkoztatóan fűtött szexjelenetet), miközben a külvilág a vírust rájuk kimért jogos büntetésnek tekintette és igyekezett annyira tétlen maradni, amennyire csak lehetett. A legrémisztőbbek azok a jelenetek, amikor az egyik szereplő hozzátartozóit részben a törvényre hivatkozva még a családtagjainak sem engedik meglátogatni és elzárják egy üres kórterembe, ahonnan nem jöhet ki, nem beszélhet senkivel és egy kihelyezett árnyékszéken végezheti csak el a dolgát, az orvosok pedig nem tesznek semmit, csak kivárják, amíg a kór legyőzi.

Davies-ék nagyon ügyesen és kicsit sem szájbarágósan világítanak rá arra, hogy az AIDS-nél is halálosabb, veszélyesebb kór az emberi tudatlanságból, előítéletességből fakadó gonoszság, amikor olyanokat is bántanak, akik nem szolgáltak rá. (Pl. amikor egy szereplő hozzátartozója egy doboz emberi székletet kap névtelenül postán.) Hovatovább Davies-ék azt sem félnek kijelenteni, vagy legalábbis érdemi kritikaként megfogalmazni, hogy ezt a halálos kórt pont az emberi bigottság, nemtörődömség hívta életre, hiszen ezek a fiatalok a saját családjukban, a munkahelyükön féltek önmaguk lenni, majd amikor kiléptek a nagyvilágba, amikor hozzájuk hasonló emberekkel találkoztak, ezek a jobbára csendes, visszahúzódó, engedelmes fiatalok elkezdték a két végén égetni a gyertyát, élvezni az életet, fűvel-fával lefeküdni, amiből következett a baj. És persze mai fejjel könnyebb okosnak lenni ebben a kérdésben, a sorozat arra is nagyon ügyesen rávilágít, hogy az internet és a közösségi médiát megelőző korban mennyivel másképp működött az információáramlás, mennyivel nehezebb volt a megfelelőekhez hozzájutni és hogy a kétségbeesés mennyire könnyedén szült hajlandóságot a hamisak elfogadásához.

Az Ez bűn talán legnagyobb erénye az, ami egyben a legfájdalmasabb is benne. Hogy szimpatikus, tehetséges, életvidám fiataljait, azok bohémságát nagyon hamar megszeretteti az emberrel, majd az élethez hasonlatos kegyetlenséggel végez velük. Hiába látható már a sorsok jó része az első perctől kezdve, egy-egy telefonhívás, vagy közönyös halálhír közlés éppen úgy szíven üt, mikor valaki arról beszél, hogy fiatalok ezrei hagyják el a nagyvárost, csakhogy hazamenjenek meghalni.

Ráadásul teszi mindezt tehetséges fiatalok által és - ezért rengeteg kritika is érte Davieséket - a színészek a karakterek szexualitásának megfelelően nyíltan melegek, hovatovább még akad köztük valódi, HIV-vel élő is. Olly Alexander, mint a sorozat bohém, az álmait kergető vezéralakja, Ritchie telitalálat. Egyszerre érzékeny, elesett és energikus, miközben tisztán látható felelőtlensége, félelme, vagy a korábbi zárkózottságából fakadó nyomulós attitűdje, amikor nem tudja hol a határ. De a Jillt alakító Lydia West is erős, érzelmes alakítást nyújt, aki erőn felül, igazi tyúkanyóként igyekszik gondoskodni, vigyázni a barátaira. Az olyan meleg ikonok, mint Neil Patrick Harris, vagy Stephen Fry vendégszereplései pedig nem csak sokat javítanak az összképen, hanem kitágítják a meleg közösség amúgy is összetett képét, annak egyfajta hamisságát jó és rossz értelemben egyaránt, amely relevanciájából a mai napig nem veszített semmit.

Nem könnyű széria az Ez bűn, amely leginkább Jonathan Demme Philadelphia - Az érinthetetlenjével rokonítható egy lapon, csupán más megközelítésben. Jó néhány gyomrost bevisz (főleg az utolsó epizódban) és nem kívánja a melegeket ártatlan áldozatként feltüntetni az AIDS kialakulásában, felelőtlenségüket nem mismásolja el, ugyanakkor fájdalmasan ráébreszti arra nézőjét (szexuális beállítottságtól függetlenül), hogy a társadalmi ignorancia, intolerancia értékes emberéletek elvesztésével jár együtt és hogy ezen veszteségekkel utána másoknak kell együtt élniük. Családoknak, barátoknak egyaránt. Amikor pedig olyan kort élünk, hogy mesekönyveket akarnak betiltani, vagy megkívánjuk határozni, hogy hol kezdődik a család, akkor talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy mi a nagyobb bűn: másokat élni hagyni, vagy ismét begubózásra, magukba zárkózásra ítélni őket, amiből - mint a sorozat is állítja - szomorú tragédiák, megmásíthatatlan veszteségek következnek, amelyek senkinek sem kifizetődőek.

Ez bűn

Kinek Ajánljuk
  • Akiket érdekel, hogy az emberi közönynek, gonoszságnak milyen szintjei vannak!
  • Ha az AIDS közösségre gyakorolt hatásáról akarunk többet megtudni!
  • Ha szeretnénk sírni egy kiadósat!
Kinek Nem
  • Ha irtózunk már a témától is, nemhogy a látványától!
  • Akik igazán megértőek, de...
  • Ha nem szeretnénk sírni!
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.