Minden jel arra utalt, hogy a Fekete karácsony egy újabb felesleges és gyenge tucathorror lesz. Az 1974-es eredeti változatot már feldolgozták egyszer (borzalmasan), úgyhogy lényegében egy második remake-et láthatunk, ami önmagában is beszédes. Ezen felül az előzetesek annyi mindent elspoilereztek, hogy félő volt, semmi spiritusz nem marad a kész műben. Bárcsak ez lenne a legnagyobb probléma a filmmel...
Egy főiskolai kampuszon járunk karácsonykor, mindenki az ünnepekkel van elfoglalva. Az egyik lányszövetség tagja azonban eltűnik, s látszólag semmit nem tesznek az ügy érdekében. Az egyik diák, Riley (Imogen Poots) nyomozni kezd és meglepő dolgokra bukkan.
Ne kerülgessük a forró kását, a Fekete karácsony minden ízében borzalmas munka, ki is fejtem miért. Kezdjük az eredeti változattal, ami az egyik első slasher volt, mindemellett kiválóan öregedett. Megvolt a fanyar humora, mégis komolyan lehetett venni. Egy arctalan pszichopata tizedelte a lányokat, eleve misztikummal és pazar atmoszférával ruházva fel a cselekményt, ráadásul a nyomozós szál is szuperül működött. Mit hozott át ebből az új változat? A címet, illetve hogy mindkét sztori egy lányszövetségen játszódik. Ez lehetne pozitívum is, de akkor már inkább forgatták volna újra jelenetről jelenetre az eredetit. Fogalmam sincs miért kiáltották ki remake-nek, amikor hatalmas jóindulattal sem lehet annak nevezni. Nem szimplán rossz újrafeldolgozás, hanem értékelhetetlen is, mivel semmi köze hozzá. Talán majd a horrorelemek szórakoztatóvá teszik.
Tévedés! Maximum egy hatásosabb ijesztést látunk, de a Fekete karácsony nem feszült, nem félelmetes és még a vért is kínosan kerüli. Egy slasher, ami még a gyilkolásban sem kreatív eleve halott ügy, íme a tökéletes példa. Az már csak hab a tortán, hogy Sophia Takal rendező pofátlanul lenyúlja az Ördögűző 3 ikonikus jelenetét, amit minden idők egyik legjobb jump scare-eként tartanak számon, nem véletlenül. Kilométerekről kiszúrható, hogy mire készül a direktor, de nem akartam elhinni, hogy valaki ennyire gátlástalanul, ráadásul eredménytelenül nyúljon egy klasszikust. Takal megtette, s legszívesebben kínomban felröhögtem volna, de nem akartam zavarni a nézőket.
Eddig egy mezei, pocsék horrorról volt szó, de akkor érkezzen a fekete leves, a film üzenete. Tudjuk, hogy Hollywood előszeretettel nyomja le a torkunkon a pc propagandát, jelen esetben azonban átléptek egy határt. Világéletemben tiszteltem a nőket, s teljesen érthetőnek és jogosnak érzem azt a harcot, amit az egyenlőségért folytatnak. Tiszta sor. A filmben is hangoztatják ezt, csak van egy kis fogalomzavar az összképben. Kérdem én, mi köze az egyenlőségnek ahhoz, amit a Fekete karácsony képvisel? Mert mi is a konklúzió? Minden (fehér) férfi rasszista, szexista, erőszaktevő, elnyomó szarházi, akinek vesznie kell. Ha afroamerikai vagy, esetleg lehetsz normális, de ne éld bele magad túlzottan. Mi ezzel a gond? A végletek. Egyfelől Riley személyes tragédiája roppant felszínes, holott a nemi erőszakot nem lehet félmondatokkal elintézni. Másrészt, nincs átmenet, nincs józan vélemény és érvek, csak törődjünk bele, hogy a férfiaknak vesznie kell. Egyetlen jelenetben próbálják kicsit mélyíteni a konfliktust, de amikor az egyik srác megindokolja a problémát, mi a reakció? Hisztis kiabálások közepette kizárjuk a házból, mondván neki nem lehet igaza. Ezek után hogyan várhatja el bárki, hogy egy hangyányit is komolyan vegyük a látottakat? Érhet engem az a vád, hogy férfiként sérti az önérzetemet és a büszkeségemet, ha erős nőket látok, de szó nincs róla. A probléma itt a primitív, leegyszerűsített közlésmódban rejlik.
A filmtörténelem számos fantasztikus női hősnek adott életet, mégsem akart lenyomni a torkunkon egy általánosító és gyűlöletkeltő rigmust. Gondoljunk csak a közelmúltból az új Mad Max-re, vagy akár a vérgőzös A bosszúra. Úgy látszik Hollywoodban nem értik meg, hogy a végletek szemléltetése nem vezet eredményre, csak még több konfliktust szül.
A Fekete karácsony az év egyik legrosszabb darabja, mindemellett kifejezetten káros film. Csőlátású, képtelen józanul megközelíteni egy fontos és aktuális problémát, s ami a legrosszabb, fröcsögve uszít. Horrorként sótlan és gyáva, újrafeldolgozásként pedig egyenesen értékelhetetlen. Senkinek nem kívánok ilyen karácsonyi ajándékot.
