Fagyosan metsző arcok. Erős alkoholtartalmú italok. Nem, ez nem egy új Charlie sláger alapkoncepciója, csupán egy gengszter mozi John Hillcoat-tól. Ennyire véresen egyszerű.
Hirdetés
Bátortalan, mert hiába dolgozik Nick Cave forgatókönyvíróként harmadjára (zeneszerzőként negyedjére) a rendezővel, a történet jól bevált sablonokból építkezik, nem hagy minden szereplőnek teret. Erre a legjobb példa a szokásos lúzer, de nagyravágyó figuráját meglepően jól hozó Shia LaBeouf. Karaktere – noha ő mondható az igazi központi szereplőnek a három testvér közül – nem egyszer ellenszenves, vagy jellegtelen és ez nem feltétlenül a színész (?) számlájára írható. Jessica Chastain vagy Guy Pearce éppúgy elnagyolt, mint Mia Wasikowska családi háttere. Noha nem érthetetlenek cselekedeteik mozgatórugói, pár perc plusz játékidővel a filmélmény is maradandóbb lett volna.
De a sokszor felmondott történet és a nem teljesen kihasznált karakterek ellenére sem vitathatóak el a film erényei, azokból pedig van szép számmal. Az egyik a Hillcoat-ra jellemző erős, csontig hatoló atmoszféra, amely önkéntelenül is magával ragadja a nézőt. A másik pedig a határok finom elmosásának köszönhető, ez viszont részben Cave érdeme is. A gengszter filmbe ügyesen vegyítette a western műfaját („wangster”, ahogy Cave nevezi) nem csak azzal, hogy a Hillcoat kabalaszínészeként is számon tartott, már a paródia határát súroló alakítást nyújtó Guy Pearce félelmetes gonosza – mint a rend őre – brutális módszereivel felbolygatja a környéket, csakhogy elkapja a szeszcsempész Bondurant fivéreket, hanem a középső testvér figurájával is. Forrest a maga morgós, „ritkán szólok, de akkor nagyot mondok” stílusával tökéletesen idézi meg a westernek magányos hőseit éppúgy, mint zsémbes nagyapáink szellemét, akit az idén sokadjára brillírozó Tom Hardy tökéletesen testesít meg. Neki el hisszük azt is, hogy akár a tekintetével is ölni tudna, vagy – ahogy a filmben is többször megjegyzik – hogy elpusztíthatatlan. Ennek fényében fájó, hogy a mindig (tehát most is) remek Gary Oldmannek, a többiek árnyékában csak pillanatok jutnak a maga „sztárgengszter” szerepében.
Hillcoat tehát most nem reformálta meg úgy a gengszter film műfaját, mint pár éve tette ezt Az ajánlattal, és ez elsősorban a forgatókönyv, valamint az abból fakadó problémák számlájára írható, mint a történet kiszámíthatósága vagy a karakterek kihasználatlansága és logikátlansága. A rendező kézjegyének számító, a szereplők természetéből fakadó nyers brutalitás, a jó történetvezetés és a kiváló színészek (különösen Hardy és Pearce) azonban még így is magasan kiemelik a szegényes átlagból. Úgy is mondhatnám, hogy a Fékezhetetlen olyan, mintha az ember egy átmulatott este reményében meghúzna egy pohár whiskyt: kicsit fejbe vágja, de kiütni még biztos nem fogja.
https://www.youtube.com/watch?v=gdYNnPGYo34
Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!
Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.
