A Lucifer már elég sok mindent megélt, a semmiből támadt fel a harmadik évad után a Netflixen. A készítők többször is azt nyilatkozták, negyedik szezon egy ajándék lesz, mindenki élvezze ki, amíg teheti, aztán jött a hír, hogy mégis lesz egy ötödik felvonás, de az már tényleg az utolsó tíz rész lesz. A sok alkudozás, csiki-csuki a Netflix és a készítők között végül odavezetett, hogy az utolsónak kihirdetett ötödik nemhogy nem lesz az utolsó, de tizenhat részt kap, amit két részletben láthatunk, és egy hatodikról is sikerült megegyezni hosszú tárgyalások után. Több mint egy évvel a negyedik évad után tehát a Lucifer végre tényleg megérkezett a Netflixre majdnem egyórás részekkel, és egy szépen átgondolt, felépített sorozatot kaptunk végeredményként. 

Értelemszerűen csak az eddig kiadott nyolc részről lesz szó teljesen spoilermentesen! 

Az ötödik évad első fele a közel egyórásokká duzzasztott részekben eljutott oda, hogy teljesen megszűnt epizodikus kriminek létezni, és természetfeletti drámává avanzsálódott, amiben történesen a női főszerelő foglalkozása nyomozó. Ez egyrészről szuper dolog, mert így rengeteg idő jutott az angyalos szálra és a karakterekre, de másrészről akkor kiknek szól ez a sorozat? Amíg a FOX-os érában alapvetően ez mégiscsak egy krimi volt, totálisan jellegtelen esetekkel, de olyan karakterekkel, akik felelőm a Bibliát is árulhatnának, akkor is érdekelne, mi történik velük. A negyedik szezonban már viszont inkább csak időkitöltésre használták a gyilkosságokat, idén azonban sikerült teljesen organikussá tenni őket, szépen belesimultak minden részbe és nem éreztem azt, hogy azért van jelen a nyomozás, mert muszáj, vagy mert különben ezek a karakterek nem találkoznának egymással. A noir rész is olyan szépen beleillik az évadba, hogy egy percig sem éreztem azt, hogy ez csak ilyen figyelemhajhász, öncélú húzás lenne. A készítők talán most először éreztek rá arra, mi is kell valójában a "Lucifaneknek", de az is lehet teljesen helytelenül, hogy magamból indulok ki és sokakban most érett meg a gondolat, hogy ideje továbbállni, mert túl sok a nagybetűs drámázás a sorozatban. 

Ha már öncélúság, idén visszavettek Tom Ellisből, na nem a képernyőn töltött időből, hanem a pucér felsőtestekből és énekelgetésből. Ez kinek mennyire fog tetszeni, vagy épp hiányozni, az már egyéni ízlés kérdése, de azért női szemmel feltűnő volt a hiánya. Cserébe idén sikerült még tovább árnyalni Lucifer karakterét, itt nincs kérdés, Ellis megkapta élete szerepét és tisztában is van vele. Pár ponton már egészen azt a hatást keltette, hogy Lucifernek sikerült végre felnőnie és nem gyerekesen reagálni mindenféle helyzetre, valamint kiforgatnia Dr. Linda összes tanácsát, aztán persze húz egy olyat, amiben újra régi bohókás önmaga. Szimpatikus volt ez az oda-vissza táncikálás, hiszen a normális emberek sem változnak meg egyik napról a másikra, sokkal életközelibbé varázsolta az egész sorozatot. Ez szintén elmondható Chloe és Lucifer kapcsolatáról is - biztos sokan fanyalognak, hogy négy évad óta kerülgetik egymást, most már tényleg összejöhetnének pikk-pakk, de csak azért, mert az előző évadban megcsókolta Lucifert, nem jelenti azt, hogy ez a kapcsolat azonnal működni is fog. Különben is Chloe-nak rengeteg mindennel kell megbirkóznia ebben az évadban, jogosan érzi, hogy elveszítette kontrollt, hogy az élete talán nem is a sajátja, és csak egy eszköz a nagy tervben. 

Te, kedves olvasó, meg jogosan kérdezheted, hogy na de mi van Michaellel? (A feliratban sem hívják Mihálynak, ezért én sem fogom.) Az előzetes jól bedobta a gonosz ikerszálat, amire már előre húztam a számat, mert egy délutáni szappanopera szintjén van ez az elem, szerencsére viszont annyira nem rossz a helyzet, és hála az égnek, nem is ő volt a központi elem az évadban. Tom Ellis viszont ebben a szerepben is sziporkázott, itt aztán megtalálhatta a megfelelő színészi kihívásokat. Cserébe a készítőknek látványosan azzal kellett megbirkózniuk, hogyan írják úgy a jeleneteket, hogy minél kevesebbet kelljen külső helyszínen forgatni, minél kevesebb CGI-t és kaszkadőrt kelljen használni, lényegében extrém alacsonyan tartsák a költekezést. 

Valószínűleg így sokan első olvasásra azt gondolhatják a többiek alig kaptak időt az új évadban, hiszen nem is esett szó se Amenedielről, Elláról, Maze-ről, Dr. Lindáról és Detective Douche-ról, de ez egyáltalán nem helytálló. Patikamérlegen volt kimérve, kinek mennyi idő jár, jól is gazdálkodtak vele, mindenki értelmes és fejlesztő eseményeket kapott, egy percig sem érződtek tölteléknek, de a főszereplő párostól sem vették el a rivaldafényt - viszont az továbbra is vitathatatlan, hogy Ellis viszi a hátán az egész sorozatot. Nem tudom, hova lehet ezt az egészet fokozni, minden hibája ellenére ez a félévad úgy volt tökéletes, ahogy azt a nagy könyvben megírták. A noir rész gyönyörű volt, abszolút hozta a hangulatot, a meta rész nagyot ütött (mindig is tudtam értékelni, ha egy sorozat tud saját magán röhögni), de mégis a legjobb pillanatokat az a rész adta, amiben Lucifer éppen a poklot irányítgatja, és betekintést kapunk abba, hogyan is működik valójában. Ebben a sorozatban ennyi van, mondhatjuk, hogy a saját keretein belül eljutott a csúcsra, innen már csak csinosítgatni lehet a dolgokat. 

Kicsit később spoileres beszámolóval is készülünk, hiszen van mit megvitatni.