A Blue Sky Studios mindig is az oldalvonalon mozgott az olyan stúdiókhoz képest, mint a Disney-Pixar-Dreamworks triász, és inkább a manapság erőre kapó Warner Animationnel említhetőek egy lapon, elsősorban a Jégkorszak-szériának hála. Történeteik egyszerűek, viszont karaktereik ezt a megfelelő bájjal és pont ízléses humorral kompenzálják, esetleg néhány jól elhelyezett popdallal kísérve, mint a két Rio-epizód esetében, így okkal találják meg az utat kicsikhez és nagyokhoz egyaránt. A Ferdinánd pedig a makkhajhász motkány otthonának eddigi legszerethetőbb alkotása, nem kis részt főszereplőjének hála.
Ebben persze közrejátszik, hogy ezúttal egy mesekönyv adaptációjáról van szó: Munro Leaf és Robert Lawson mesekönyvéből ráadásul a Disney már 1938-ban (!!!) csinált egy 8 perces kis etűdöt. A stúdió veteránjának, Carlos Saldanha-nak (Jégkorszak 2-3, Rio 1-2) a mozija is lényegében ugyanazt meséli el, legalábbis az alapok ugyanazok, csak mindezt 106 percben (lehetett volna rövidebb is), rengeteg vicces mellékkarakterrel karöltve és pár popslágerrel feltuningolva, de a lényegen nem változtatott, csak 21. századira hangszerelte. Előbbiek esetében ugyan helyenként embert próbáló lesz Lupe, az idétlen kecske (eredetiben a zseniális Kate McKinnon - Szellemirtók), de van itt három, sorszámozott sün, szintén három pöffeszkedő paci és négy rivális, teljesen más habitusú bika, nem beszélve egy kicsit zsémbes kutyáról.
Saldanha-ék a mennyiségüket tekintve talán kicsit túl is lőttek a célon, viszont szerencsére mindegyikük kedvelhető, élükön a címszereplővel, a szó szerint viráglelkű Ferdinánddal, akit eredetiben John Cena szólaltat meg pazarul. Ferdinánd garantáltan a kis lurkók kedvence lesz, amellett, hogy az elmúlt évek egyik leginkább példaértékű figurája, aki úgy hat frissnek, hogy közben nagyon is kortalan és univerzális.Ferdinánd ugyanis a legkevésbé sem akar harci bika lenni, mint társai, mivel él hal a virágokért. Viszont hiába él sokáig gondtalanul, előbb-utóbb mégis szembe kell néznie azzal, ami egy bikára várhat Spanyolországban.
Saldanhaék remekül elkapták a figura sarokpontját. A legtöbb animációsfilm cselekménye, karakterfejlődése arra épül, hogy a főhős próbál az lenni, akiről az idősebbek biztosan tudják, hogy a legkevésbé sem, de minden egyes alkalommal ilyenkor végig kell néznünk/izgulnunk/szenvednünk, ahogy a főhős rájön arra, hogy kicsoda is ő. Ferdinándban az a legjobb - és a leginkább példaértékű - hogy ő a kezdettől fogva tisztában van a másságával és nem is próbál másmilyen lenni, akármennyire is igyekszik a környezete megváltoztatni, avagy zaklatja (értsd az angol szóviccet: van benne bullying), a böhöm bika tartja magát. Nem csökönyösségből, hanem mert nem tud és nem is akar más lenni.
Ebbe azért sem nehéz belelátni az idősebbeknek a melegség témáját, mivel eredeti nyelven Lupe, a kecske egy jelenetben Ferdinándot folyamatos coming out-ra, vagyis előbújásra szólítja fel, de persze a kisebbek ezt bármivel beazonosíthatják, amennyiben tisztában vannak azzal, hogy valahol kilógnak a sorból. Viszont az önmagunk elfogadása, és felvállalása mellett a rengeteg mellékszereplőhöz mérten rengeteg kisebb-nagyobb témát dobnak be Saldanha-ék, mint például a társadalom és a család ránk erőltetett szerepének való kényszerű megfelelést, vagy a céljaink megtalálását. Ezek mind aktuális témák, de finoman simulnak bele a karakterisztika és a történet szövetébe, a legkevésbé sem szájbarágósak, mivel Ferdinánd folyamatosan hozza elő ezeket a többi szereplőből. Magyarán a behemót bika képviseli a mozdíthatatlan tárgyat, miközben a többiek megállíthatatlanul igyekeznek kimozdítani, amibe ők már belemerevedtek, avagy belefásultak.
Az intelligens üzenetektől függetlenül a film végkicsengése mégis minimum érdekes, legalábbis a felnőttek számára, ha jobban belegondolnak, de az egészet fellehet fogni egyfajta kiállásnak és az állatok megítélésének egyfajta rehabilitálásának is a spanyol kultúrában. Saldanha-ék foghatták volna rövidebbre is, és az animáció is messze elmarad a Pixar-minőségtől, de címszereplője és figurái a jól eltalált (sokszor kifejezetten sötét) humorral, valamint John Powell most is kellemesen játékos zenéjével nyakon öntve gondoskodnak róla, hogy ez a bika annyira velünk maradjon, mint a virágok finom illata.
A cikk szerzője a filmet az Egyesült Királyságban látta. A Ferdinánd 2017. december 21-től látható a magyar mozikban.