Hirdetés

First Reformed - Kritika

|

Különös költőiséggel megáldott spirituális világvége.

Hirdetés

Mindenki bizonyosságot szeretne, hangzik el a First Reformed egyik kritikus jelenetében. Akik ezt a kritikát olvassák és még nem látták a filmet, valamilyen bizonyosságra vágynak, egy lökésre, hogy megér-e számukra két órát az életükből Paul Schrader filmje. A rendező mélyre hatol és nem kis témát markol fel, hiszen a nihilizmussal és a teljes kilátástalansággal néz farkasszemet és felveti a kérdést, hogy van még egyáltalán remény? Edwin Toller atya (Ethan Hawke), egy kis létszámú gyülekezetet vezet New York külvárosában. Történelmi jelentőségű temploma kétszázadik évfordulójához közeleg, amelynek alkalmából egy nagyszabású rendezvényt is terveznek. A lelkész mindennapjai azonban megváltoznak, amikor a gyülekezet egyik tagja, egy fiatal, terhes nő, Mary (Amanda Seyfried) felkéri, hogy beszélgessen a férjével, aki ellenzi, hogy leendő gyermekük világra jöhessen. Toller atya beleegyezik, hogy beszélget a férfivel, ám Michael (Philip Ettinger) szélsőséges természetvédelmi aktivistaként a világ minden terhét magán cipeli. Úgy gondolja, hogy a szennyezett és pusztuló földön már a gyermeke generációja képtelen volna életben maradni. A feszült beszélgetés a lelkész világát is felfordítja és saját hitét is megkérdőjelezi. A kilátástalanságtól szenvedő Michael mellett a saját múltjában történt szörnyűségekkel is szembe kell néznie.

Hirdetés

Schrader már korábban megajándékozott bennünket Martin Scorsese munkásságának talán legfontosabb, de mindenképp kiemelkedő darabjának forgatókönyvével, hiszen a Taxisofőr az ő koponyájából származik. Bizonyos motívumokban a First Reformed emlékeztet bennünket a magányos, inszomniás, éjszakai taxizásba menekülő Travis Bickle (Robert De Niro) hasonlóan világvége hangulatú történetére, viszont amíg a Taxisofőrben egy Szodoma és Gomora történetre lelhetünk, Schrader új alkotása azonban sokkal inkább az Istenbe vetett hit és a növekvő reménytelenséggel való küzdelemre fordít nagyobb figyelmet. Jó érzékkel nyúlt a témához és egyáltalán nem érezzük beékelt motívumnak a hit problematikáját, amit korábban már többen is megkíséreltek előtte. A rendező a legtöbb ilyen filmről úgy véli, hogy felszínesek és szimplán propaganda célzattal emelik be a kereszténységet, így egyfajta állásfoglalásként is tekinthetjük az alkotását. Mélyen spirituális régiókba tereli a hit kérdését, ezzel teljesen más szempontból megmutatva az egzisztenciális válságán felülkerekedni kívánó lelkész sajátos gyötrelmeit. Ahogyan már korábban említésre került, mindenki bizonyosságra vágyik, ez alól még maga Toller atya sem kivétel. Az elérhetetlen transzcendens megnyilatkozásának megtapasztalása hajtja Hawke karakterét, remélve a múltbéli hibái alól történő feloldozást. A megváltás, a hit és a remény témáinak pedig rendkívül visszafogott, mégis gyönyörűen költői kibontását hajtja végre hibátlanul a rendező, egyfajta rá jellemző komor és zavarba ejtő képsorokon keresztül. Nehéz filmről van szó, erős alakításokkal, amely különleges módon pont egy ilyen hangnemben kíván a felszabadító erejű reményről beszélni.

Különös módon képes minimalista módon művész lenni a First Reformed. A rendező egyáltalán nem használ radikális megoldásokat, elegáns és kimért kameramozgásokat látunk az egész film során. Ritkán alkalmaz izgalmas beállításokat, amely elterelné a figyelmet arról, ami éppen a karakterekben zajlik le. A jelenetek nagy része kistotálokból áll, de mégsem érezzük egysíkúnak a jeleneteket. Ez a különös távolságtartás mégsem akadályozza meg, hogy elszigeteltnek érezzük az eseményeket. A rendezéshez hasonlóan minden színész egyfajta minimalista módon játszik, nem látunk túlfűtött monológokat, de mégis minden kimondott szó, pillantás és rezdülése a karaktereknek ránehezedik a nézőre. Ethan Hawke egyszerűen lenyűgöző energiával bír, talán a karrierje legjobb alakítását láthatjuk. Egyértelműen az ő karaktere viszi a hátán a filmet, de Amanda Seyfried Mary szerepében is nem mindennapi kisugárzással rendelkezik és Hawke mellett igencsak megállta a helyét, mi több a film egyik leggyönyörűbb jelenete a kettőjük között történik. Fontos még megemlíteni Michael Gastont is, aki nyúlfarknyi jelenlétével az egyik legfeszültebb jelenetet produkálta az erőszakos és egoista gyártulajdonos szerepében.

A First Reformed egyszerre rendkívül aktuális és mégis örök érvényű emberi dilemmákat állít szembe egymással, méghozzá gyötrő mélységekig hatolva teszi mindezt. Schrader filmje nem válaszok adására vállalkozik, egyszerűen csak mer kérdezni, nem csak mint társadalomtól az aktuális témáin keresztül, hanem a nézőt egyénileg akarja megszólítani. Kiváló filmkészítői teljesítménynek tekinthető, hogy ennyire összefoglalóan az emberi természetről és a vallás napjainkban betöltött szerepéről indít diskurzust, de egy megrendítően személyes spirituális apokalipszis történetét tárja elénk egy kegyetlen, világban elemi erejű alakításokon és kiválóan megírt dialógusokon keresztül. A 72 éves Schrader egy nem mindennapi filmet készített el, amelyre minden bizonnyal emlékezni fogunk évek múltán is. Azoknak, akik nyitottak egy ilyen élményre mindenképp megér egy misét.

First reformed

Kinek Ajánljuk
  • Akik szeretik a lassú lefolyású filmeket
  • Akik Bergmanon nevelkedtek
  • Akik nyitottak egy különleges élményre
Kinek Nem
  • Akiket elriaszt a rendkívül nyomasztó hangulat
  • Akik pörgős párbeszédeket várnak
  • Akik nem rajonganak a drámákért
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.