Úgy érzed, kilátástalan helyzetben vagy? Hiányzik az anyagi biztonság, nem becsülnek meg a munkahelyeden, és ráadásul a társadalomnak egy kivetett csoportjához tartozol? Kövesd Richard Montañez példáját, aki takarítóból lett a PepsiCo marketingmenedzsere, és mellesleg a Cheetos izzasztóan csípős változata, a Flamin' Hot is az ő fejéből pattant ki. Állítólag.

Eva Longoria első játékfilmje ugyanis csak és kizárólag Montañez memoárját veszi alapul, melynek igazságalapját többen is megkérdőjelezték az utóbbi időben.

A történetnek azon része teljesen kikezdhetetlen, hogy hősünk csakugyan takarítóként kezdte és marketingmenedzserként végezte, viszont bizonyos híresztelések szerint a Flamin' Hot ötlete nem pusztán neki tulajdonítható (ezzel az üggyel a Los Angeles Times foglalkozott még 2021-ben). Na, a film ez utóbbit meg sem említi. Természetesen lehet szó önző vádaskodásról a panasztevők részéről, de ennek ellenére a Flamin' Hot legalább a végén beszúrhatott volna egy-két mondatot erről, még akkor is, ha az alapot a memoár szolgáltatta.

A Flamin' Hot egy kicsit sem tér le a kisember felemelkedéséről szóló történeteknek kikövezett útról. Megismerjük a hányatatott sorsú Montañezt (Jesse Garcia), aki gyerekkorában szegény körülmények között nőtt fel, majd a bűn útjára tévelyedett, és végül feleségének (Annie Gonzalez) köszönhetően tért észhez és vágott neki a munka világának egy chipsgyár takarítójaként, ami szintén számtalan kihívást rejtett magában. A fordulópontot a Reagan-korszak alatti gazdasági recesszió hozta el számára, amikor - állítása szerint - felismerte, hogy a latinó társadalom igényeit kiszolgálva ismét felvirágozhat a vállalat. Micsoda meglepetés: a számítása bejött.

Bár a film bedob néhány komolyabb témát, mindvégig megőrizte feel-good hurráoptimizmusát. Egyrészt kitér érintőlegesen a latinók társadalmi helyzetére és a szegregációból való kitörésre, valamint megjelenik benne az apa-fiú kapcsolat is, ami nagyban meghatározta Montañez gyerekkorát. Ettől függetlenül Longoria rendezése (és bizonyára Montañez memoárja) erőteljesen hangsúlyozza, hogy a humánerőforrásba kell elsősorban fektetni, mert annak csak jó lehet a vége, ám ez nagy valószínűséggel nem valósult volna meg így, ha a vállalat élén nem a világ leghumánusabb CEO-ja, Roger Enrico (Tony Shalhoub) van.

Meg merem kockáztatni, hogy még egy filmben sem láttam ilyen pozitív fényben feltüntetve egy kapitalista nagyágyút, de Montañez tapasztalatát most nem szeretném megkérdőjelezni. Mindenesetre Enrico karaktere képes felülemelkedni a társadalmi barikádokon, és ha a helyzet úgy hozza, még nagyobb lelkesedéssel és odaadással hallgat meg egy egyszerű takarítót a gazdasági válság hatásainak legyűrésének esetleges megoldásairól, mint begyepesedett kollégáit.

Longoria rendezői munkáját dicséri az alapvetően feledhető történet dinamikus és pörgős tálalása, a film nem ül le egy percre sem, de a végeredmény sajnos így is csupán egy átlagos motivációs beszéd, amit már nem egyszer hallottunk. Annyit azért elértek a készítők, hogy a Cheetost hirtelen nagyon megkívántam.

A Flamin' Hot: Egy pikáns sikertörténet a Disney+ felületén tekinthető meg.