Eljött 2023 is, de egyvalami sok-sok év megélése után továbbra is állandó: néha egyszerűen nem értem Hollywoodot. A Fortune-hadművelet: A nagy átverés viszont ismét dobott egy olyan csavart labdát, ami mögött kereshetném ugyan naphosszat a rendező művészi szándékát vagy a stúdió által odaképzelt pénzcsináló masinát, de veszett fejsze nyele lenne. Az egyetlen társaság ebben az alkotásban, akiket (talán) megértek, a színészgárda. Nekik ez gyanúsan kimaxolta az "ingyen pénz" fogalmát, főleg úgy, hogy… na de ne siessünk ennyire előre.
A történet szerint adott egy titkos, a brit kormánynak dolgozó kémcsapat, akik Cary Elwes dirigálásában egy milliárdos fegyver csempész, Greg Simmonds - ő lesz Hugh Grant - nyomába kell, hogy eredjenek, miután eltűnt... nos, valami. Amit a szóban forgó illető el akar adni… valakinek. Nem, nem azért írok ennyire spoilermentesen, mert nem akarom lelőni a számtalan furmányos csavart, a film elején tényleg senki se tudja, hogy mit is loptak el és kinek is szánják azt. De őszintén egyelőre (és amúgy is) ez eléggé lényegtelen, a csapatot Jason Statham koordinálja végül a terepen, kiegészülve a csapatban újonc Aubrey Plaza és Bugzy Malone karaktereivel. Viszont ahhoz, hogy közel férkőzzenek Simmondshoz, kell ide még valaki: történetesen a híres filmsztár, Danny Francesco, akit a jó pár önkéntes száműzetésből mostanában visszatérő Josh Hartnett kelt életre, és aki nem mellesleg Simmonds kedvenc kis játékszere, akit - hiába övé a világ összes pénze, - korábban sohasem kaphatott meg. Statham és csapata egy aljas trükkel (ami soha többé nem kerül egyébként említésre) behálózza Francescót, aki rövidesen "barátnőjével", a beépült Aubrey Plazaval az oldalán megkezdi a nyomozást Simmonds körül.
Nézzétek, nem fogok túl jókat írni erről a filmről, nem azért akartam elaludni rajta többször is, mert még nem pihentem ki a szilveszteri fáradalmakat. Azért írtam a bevezetőben, amit írtam, mert nem értem, mi ösztökélte Guy Ritchie-t vagy a stúdiót arra, hogy elkészítsenek egy felvizezett, stílustalan és tucatszámra kimért "modern kori" UNCLE emberét. Mert bizony ez tényleg az, csak Ritchie szinte összes, meghatározó kézjegye nélkül, illetve az érdekesebb, szórakoztatóbb karakterek nélkül. Viszont már anno az UNCLE is - sajnos - inkább lett anyagi bukás, mint siker, szóval a stúdió részéről nem értem, miért ad ismét egy hasonló, de minden téren gyengébb projektre pénzt, Ritchie részéről pedig azt, hogy ezt így, ilyen formában… mégis minek?
Feltűnhet, hogy az alapkoncepció ismertetése kapcsán inkább színészek, mintsem karakterek neveit listáztam, pár szimpla okból kifolyólag: Jason Statham az utóbbi tizenöt évben megismert önmagát hozza. Aubrey Plaza? Szintén önmagát hozza. Josh Hartnett valószínűleg azt az énjét hozza, akivé akkor válik, ha anno nem száll ki pár évre a hollywoodi tébolyból. Hugh Grant szinte egy az egyben az Úriemberekben megismert rohadék karakterét hozza - ő úgy néz ki, még a DVD kommentár után is szerepben maradt. Bugzy Malone meg nem hoz semmit. Pár erőltetett csipkelődés Statham és Plaza között, egy-két olyan humoros egysoros a százból, amin talán elmosolyodik az ember (inkább csak empátiából), illetve egy legalább olyan ambiciózus, mint aranyos gondolat egy esetleges folytatás belengetését illetően. Tényleg, ha a stúdiónak ennyire mindegy volt, dobtak volna hozzánk inkább egy újabb UNCLE filmet. A rongyrázó utazgatások a magánrepülőkkel, ami visszatérő poénnak számít a filmben a karak-, bocsánat, színészek között, igazából tökéletes metaforája annak a kaliberű pénzkidobásnak, aminek ez a forgatás érződhetett.
Cselekmény szempontjából sem tudok sokat mondani, leszámítva azt, hogy az előzetesek és a cím kapcsán (ami beszédes, mennyire jelentéktelen egyébként) itt az igazi nagy átverést talán a nézők fogják elszenvedni: mert ugyan jó pár jelenetben flangál Danny Francesco beépített ügynökként Simmonds körül, de a film kifejezetten hosszú szekvenciákra teljesen hátrahagyja Josh Hartnett karakterét. Mintha Guy Ritchie-ék is rájöttek volna a forgatás alatt, hogy ez az alapötlet amúgy nem feltétlenül működik vagy állja meg a helyét 120 percen keresztül, ki kéne találni valami mást is mellé. Csak az a "más" bizony generikus mini küldetések és erőtlen, lelketlen, kimért akciójelenetek, amiknél, ha bármelyik kedves olvasó leülne este az írógép fölé, százszor jobbakat tudna kitalálni, mint amiket itt láthattunk. Ami egy akciófilm esetén sajnos nem túl szerencsés.
Legyen szó a Bond filmekről, a Mission: Impossible szériáról, a Kingsmanről (még a legutolsót is beleértve) vagy tényleg az UNCLE-ről, egyszerűen hamarabb tudnék nagyjából húsz, ennél sokkal jobb filmet javasolni megnézésre Netflixen/HBO Maxon/Disney Pluson/bánom is én, hol, mint hogy erre pénzt adjon ki bárki is a moziban. Nekem az Úriemberek kifejezetten tetszett, ez viszont most egy borzasztó baklövés Ritchie részéről. Nem is az, hogy ne lenne fogyasztható, csak semmi újdonsággal vagy extrával nem szolgál és elképesztően semmilyen és sótlan az egész, elejétől a végéig. Ez még az 'egyszerű akciófilmnek vasárnap takarítás mellé legurul' címkének is túl egyszerű. 2023-at írunk - ennél sokkal, sokkal több kell, hogy a nézőket a moziba csalogasd. Arról meg nem is beszélve, hogy mellé még esetleg, tudod, szórakoztasd is.