G.I. Joe: Megtorlás – Kritika

Persze mit várunk egy olyan rendezőtől, aki azelőtt Step Up-ot és Justin Bieber filmet rendezett. Ilyenkor látszódik igazán, hogy az akciórendezés sem abból áll, hogy egymásra halmozunk minél látványosabb szekvenciákat és a karaktereket egyik jelenetből a másikba hajigáljuk, mindenfajta következetesség nélkül, hanem még a maguk egyszerűségében is tálalni kell mindezt, hogy a néző (is) jól szórakozhasson. Jon M. Chu (jegyezzük csak meg a nevét, hogy kit nem szabad még egyszer film közelébe engedni), azonban a fent említett Bay-jel, de még Sommersszel sem említhető egy lapon. Az akciók ugyanis hiába látványosak, nincs semmi súlyuk, és a néző azon kapja magát, hogy két robbantás között folyamatosan ásítozik. Egyedüli kivételt a hegyekben játszódó ninja harc szolgáltat, ami az előző részre is jellemző, a fizika törvényeire és a józan észre fittyet hányva, valóban szórakoztatóra sikeredett, részben a némán ezúttal is cool Kígyószemnek (van, akinek ez a név jelent is valamit?), és az őt játszó Ray „voltam én már Darth Maul is” Park-nak.

Ha pedig színészek: az említett Park-on valamint a nagy fegyverekkel most is beton kemény Dwayne Johnson-on kívül mindenki csak kirakatbáb. Bruce Willis legalább annyira unott most is, mint legutóbb a John McClane-nek gúnyolt sírgyalázásában, a tavaly sztárstátuszba került Channing Tatum (aki miatt állítólag mostanra tolták a premiert) minden jelenetét láttuk az előzetesekben (beleértve Willisszel), hogy a helyét egy jellegtelen szépfiú vegye át, aki az aktuális dögös csajjal próbál mélységet adni a karaktereiknek. A legfájóbb azonban a jobb sorsra érdemes Jonathan Pryce (Brazil, A holnap markában), akin hiába látszik, hogy kollégáival ellentétben ő komolyan vehető színész, ha egyszerűen kínos jelenetek vagy mondatok veszik körül.

Nyílván, ha az ember egy ilyen filmre ül be, akkor nem Oscar-díjas alakításokat vár el, vagy komplex, egybefüggő szövegkönyvet, és történetet, de azért van egy minimális szint, amit nem árt megütni. A maga kategóriájában lehetett volna ez egy sötétebb tónusú folytatás, hogy érezzük azt, hogy van tétje annak, hogy a G.I. Joe-kat kiiktatják, hogy az előzetesben is elsütött Londoni pusztítás nem csak techdemo, hanem komoly tragédia, ehelyett szereplők térnek vissza a halálból mindenfajta magyarázat nélkül, vagy karakterek konfliktusait oldják fel random bevágott jelenetekkel, és ezt az esetek többségében kínos poénkodással próbálják kitölteni az űrt két üres akciójelenet között.  

A G.I. Joe: Megtorlás minden ízében elrontott folytatás. Olyan az érzése az embernek, mintha egy gyerek álma vált volna valóra és egy 200 millió dolláros homokozóban játszana a kedvenc hőseivel. Csak az a probléma, hogy ebben ő leli igazán örömét a játszótéren. https://www.youtube.com/watch?v=rzs41_jTO_8

Oldalak: 1 2