Hiába próbál Gru távol maradni a gonosztevőktől, most régi osztálytársa, Maxime próbálja csótányhadseregével levadászni őt és a családját. A Gru família ezért a tanúvédelmi program keretében egy unalmas kisvárosba költözik, míg a minyonok az Anti Gonosz Liga fennhatósága alá kerülnek. Mialatt Gru a leleplezéstől tartva segít a szomszéd lánynak, Poppynak egy rablás véghezvitelében, a Mega Minyonok kvintette igazi szuperhős csapattá alakul.
A Gru-széria továbbra is jól működő marketing gépezetnek bizonyul, hiszen a nézők - kiváltképp persze a gyerekek - még mindig kíváncsiak az egykori gonosz és segédjei kalandjaira. Azonban történet szintjén nem sok újat tud mutatni a negyedik rész: Gru legnagyobb feladata a családja védelmezése, ami miatt karrierjét háttérbe kell szorítania, és több időt kell töltenie újszülött gyermekével, mielőtt végleg elveszítené az intim apa-fiú kapcsolatot.
Ez a narratíva feltehetően azon szülők tanmeséjeként szolgál, akik kénytelenek elmenni a lurkókkal az új Gru-filmre, ám az Illuminationnél nem erőltették meg magukat a konklúziót illetően. Dicséretes, hogy a felnőttek számára is próbálják élvezhetővé tenni ezt a másfél órát, de a fő cselekményszál elég ötlettelenre sikeredett. Érdemesebb lett volna a kémfilmek sablonjait nem egy az egyben átvenni, hanem inkább iróniával szemlélni (mint ahogy a szuperhősmotívumokat parodizálják), és akkor még több humoros percet kaphattunk volna, nemcsak a minyonoktól, hanem az elvileg főhősöknek számító szereplőktől is.
Ez a tény viszont lehet elhanyagolható: igazság szerint Gru történetei sohasem önmagában voltak érdekesek, hanem abszolút a minyonok vitték el a hátukon a filmeket. Most sincs ez másképp, és a stúdió hevenyészett próbálkozásai ellenére feltehetően jobb lenne, ha ők maguk is belátnák ezt. Hiszen a Gru 4-ben maga a címszereplő és családja konfliktusai kiszámíthatóak és felejthetőek, így felnőtt fejjel is inkább arra hajlik az ember, hogy hagyjuk a körítést, és adjuk át magunkat a teljes elmebajnak. Ugyanis a minyonok, hiába főleg háttértszereplők, továbbra is abszolút lopják a műsort, bolondozásukkal, félresikerült kísérleteikkel, és egymás piszkálásával még mindig ők a legizgalmasabb, de főleg legviccesebb részei a filmnek. Ha az Illumination mégis megvalósítaná a The Megaverse-t, állok elébe.
A visszatérő és egész filmen átívelő poénok továbbra is szórakoztatóak, a kikacsintásokat is lehet számolni - utalások például a Terminátorra, a Pókemberre vagy a 102 kiskutyára -, és mindenképp pozitívum, hogy a trendekkel szemben alig több, mint 90 perc a játékidő. A szóviccek már-már fárasztóak, de a kis sárga izgágák kárpótolnak a legtöbb hiányosságért. Gru és főként kis minyonjai továbbra is inkább marketing termékként azonosíthatóak, mintsem művészetként, így ekképp is érdemes hozzájuk állni.
A film lezárása lehetővé tenné, hogy Gru nyugdíjba vonuljon, de az az érzésem, megtalálják majd a módját, hogy újabb bonyodalomba keveredjen. Ha pedig a folytatás mellett döntenek - és miért ne tennék -, akkor vagy fel kellene nőniük a Disney-Pixar történetmesélésének szintjére, hogy valóban mindenki számára nem csak együgyűen szórakoztató, de tanulságos is legyen a cselekmény, vagy pedig kizárólag a minyonokra koncentrálni, hogy infantilis humorukkal teljesen kikapcsolják a közönség agyát. A Gru 4 ebből a szempontból két szék között a földre ült.
