Az állattartásnak mindig is fontos szerepe volt a történelem folyamán. Az ipari fejlődés következtében azonban mind a mezőgazdaság, mind az állattenyésztés komoly változásokon esett át, melyek jelentősen befolyásolják a 21. század életszínvonalát. Ezt a témát feszegette a 2005-ös osztrák-német dokumentumfilm, a Mindennapi kenyerünk, ami szótlanságával, ugyanakkor szívbemarkolóan realista ábrázolásával taglózta le a nézőt a háttérben zajló folyamatokról. Hasonló stílusjegyek használatával készített filmet Victor Kossakovsky, orosz rendező (többek között Joaquin Phoenix produceri felügyelete alatt) a haszonállatokról, csak sokkal intimebb megközelítésben.

A címszereplő, Gunda egy anyadisznó egy vidéki farmon. A dokumentumfilm végigvezeti a nézőt a szüléstől kezdve a kölykök vágóhídra jutásáig, a hangsúly mégis leginkább a két esemény közötti időtartamon van. Kossakovsky mellőzi a dokumentarista "formaságokat", és egy sajátos világot teremt az operatőri munkán keresztül. Mivel egy darab szó nem hangzik el a film folyamán és egyedül a háziállatok társaságában csordogál le a doksi kb. másfél órája, a vizualitás terén teremt igazán maradandót (operatőr: Victor Kossakovsky, Egil Håskjold Larsen).

A részletek hangsúlyozása és a realista ábrázolásmód leginkább a hosszú snittek segítéségével valósul meg, továbbá a fókusz és a közelik gyakori használata kreálja meg azt az intim hangulatot, amit a film át szeretni adni. A cél ugyanis az, hogy megtapasztaljuk az állatok percepcióját a körülöttük levő világról; Gunda küldetése (az ő nézőpontjából) csupán az utódok felnevelése és gondozása, azonban az ember közbeszól. Ezt a traumát dolgozza fel Kossakovsky a maga kissé szentimentális, ugyanakkor kidolgozott módján.

Talán nem meglepő, hogy a Gunda a húsfogyasztás ellen "szólal fel". Lehet támogatni, vagy ellenezni, de azt mindkét oldalnak el kell ismerni, hogy a téma boncolgatása diskurzust teremt. A dokumentumfilm állásfoglalása vitathatatlan, azonban mindenképp dicséretreméltó, hogy nem propagál erőszakosan semmit. A Gunda egy spirituális utazás, ami elgondolkodtat, és ha megfelelő hangulatban ülünk neki, akkor be is szippant. Azonban az egyik hibája is ebből fakad, mert borzasztó vontatott bizonyos részeken. Értjük, hogy szándékosan csinálták így, de sokakhoz azért nem fog eljutni az üzenet, mert félóra után kikapcsolják. Persze lehet mondani, hogy ebben az esetben ne a film készítőit hibáztassuk, de az egyensúlyt valahogy mégsem sikerült eltalálni, hogy a "cselekmény" mindvégig lekössön. Vannak ugyanakkor roppant erős momentumai is, például, amikor láthatjuk, hogy Gunda miként reagál malacai elvesztésére.

Különleges alkotás a Gunda, főként a saját műfajában, de forradalminak és kiemelkedőnek - ha a teljes képet nézzük - nem mondható. Fényképezésben és hangulatteremtésben megsüvegelendő, amit az alkotók elértek, de kicsi az esély arra, hogy az üzenetük széles tömegeket fog megszólítani. 

A filmet online sajtóvetítésen láttuk, a bizonytalan mozis premier előtt a Távmoziban tekinthetitek meg február 12-én és február 14-én.