Nemrég került fel az HBO GO kínálatába az Elijah Wood nevével fémjelzett Gyere apához, és nehéz szavakba foglalni, hogy mire lehetett számítani, illetve mit adott ténylegesen a film. Egy biztos: nem mindennapi élmény.
Norval (Elijah Wood) levelet kap apjától, akit 30 éve nem látott. A férfi egy eldugott, de idilli helyen lakik, a találkozás pedig kissé furcsára sikerül. A kezdeti összeborulások és beszélgetések után egyre több bizarr esemény történik a házban, ráadásul apuci sem úgy viselkedik, mint egy normális ember.
Az első bő fél óra nem nyújt sok kapaszkodót, noha nem mondanám unalmasnak, szimplán amit látunk, az érdektelen. Norval és apja próbálnak beszélgetni, de az öregnek láthatóan nyugtalanító titkai vannak, amiket esze ágában sincs elárulni. A felvezetés arra mindenképp jó, hogy megismerjük kicsit a főhős múltját, kár, hogy ez a későbbiekben semmi funkcióval nem bír, pedig lett volna benne potenciál.
Az első harmadról M. Night Shyamalan A látogatása ugrott be, mely egyáltalán nem rossz ómen, de reméltem, hogy nem ugyanazt fogják itt is eljátszani. Szerencsére Ant Timpson rendező tudta, hogy ez bizony elcsépelt lenne, így szükség van némi extrára. A film egy kicsivel a féltáv után felfedi a kártyáit és indulhat a totális téboly. Értelmet nyernek a zörejek, az apa viselkedése, a misztikus köntös pedig átvált vérgőzös horror-thrillerbe. Ez sok esetben nem jó csere, de a Gyere apához esetében remekül működik és sokkal jobban felpörögnek az események. Más megvilágításba kerül a komplett szituáció és a karakterek, sokkal szórakoztatóbbá válik az összkép. Más kérdés, hogy egyúttal előkerülnek a logikai bakik, következetlenségek, melyeket most nem fedném fel, nehogy lelőjek egy-egy fordulatot. Az utolsó fél óra kendőzetlen erőszakorgiája egyértelműen a csúcspont, találkozunk felszisszenős jelenetekkel, röhejesen elnagyolt dolgokkal, de a vérmennyiségre sem lehet panasz, azért pedig külön jár a pacsi, hogy rendes művért látunk gagyi CGI helyett. A zárás a maga módján szép, noha nehéz komolyan venni az addig látottak alapján, mégis megvan a drámai éle, mely groteszksége mellett kifejezetten kedvesnek hat.
A Gyere apához különleges darab, és számos helyen bele lehet kötni, de egyszeri szórakozásnak abszolút korrekt. Kicsit talán komolyabban veszi magát a kelleténél, több fekete humort elviselt volna ez a történet, de miután beindul a haddelhadd, visz magával a lendület. A látogatás óta tudjuk, hogy a rég nem látott rokonokkal való találkozás hátborzongató élmény tud lenni, Timpson elborult alkotása pedig szintén ebben erősített meg minket.
