A modern technikai vívmányok sokszor megihlették már a horrorfilmeseket. Előkerült már a témában a televízió (A kör, Videodrome), a telefon (Nem fogadott hívás) vagy épp az internet (Mezsgye). Nem maradhatott ki a szórásból az okostelefonok világa sem.

Létezik egy applikáció, ami képes megmondani mennyi idő van hátra a halálodig. Jó poén, így Quinn (Elizabeth Lail), a kórházi nővér is letölti. Az eredmény már kevésbé tetszik neki, ugyanis a program szerint alig több mint két napja van hátra. Ráadásul egyre furcsább dolgok történnek körülötte. Az app talán mégsem csak vicc?

Előzetesen abban lehetett reménykedni, hogy Justin Dec író, rendező nem veszi véresen komolyan a történetet, így adódik némi remény arra, hogy egy korrekt szórakozásban legyen részünk. Ehhez képest a cselekmény első fele, ennek homlokegyenest az ellenkezőjét teszi. A bevett sablonokból építkezik és cseppet sem áll jól neki. Adott a milliószor látott nyitány, mely felvezeti a konfliktust, igyekszik atmoszférát teremteni és szemlélteti, hogy itt bizony nem viccelnek. Kár. Majd jön Quinn és a kezdeti felszínes karakterépítgetés után rá kell eszméljen, hogy az élete veszélyben van. A sztorit igyekszenek mélyíteni azzal, hogy beemelik a személyes, családi tragédiákat, kvázi összefüggésbe állítva a visszaszámlálóval, de ennél konkrétabb választ nemigen kapunk a miértekre. A lány nyomozgat, egy, maximum két hatásos jump scare gondoskodik róla, hogy megsüketüljünk, de ennél többre ne számítsunk.

A film felénél mintha imáim meghallgatásra leltek volna, a Halálod appja elkezdte lazábban kezelni saját mivoltát. Ebben oroszlánrészt vállalt két mellékkarakter, akik néhány perc alatt garantáltan ellopják mindenki elől a show-t. A sziporkázó szövegű telefonárus, Derek (John Segura) és a kissé különc pap, John atya (P.J. Byrne) úgy kellettek a filmbe, mint egy falat kenyér. Jogosan jöhet a vád, hogy egy horrorban minek poénkodni, a lényeg a feszültségen és az ijesztő elemeken van. Ez tény, de egyrészt nehéz komolyan venni egy olyan filmet, amiben egy applikációba bújt démon tizedeli az embereket, másfelől a cselekménynek nem ordító közhelyekből kéne állnia ahhoz, hogy hatásos legyen a parafaktor. Mindenesetre a könnyedebb felhang csak egy kitérőnek bizonyult, a záróakkord visszatér a komorabb, s egyben komolyabb stílushoz. Így is megvannak a momentumai, a wc-s jelenet, vagy esetleg a mozgásérzékelős lámpás rész rendben vannak, de a végére teljesen kifullad, nem is beszélve a befejezésről, amire már csak unottan legyintünk.

A Halálod appjának jót tett volna, ha nem egyszerű horror akarna lenni, hanem jobban keverné a műfajokat. Így megmaradt egy centire kiszámítható zsánermozinak, amit biztosan élvezni fognak néhányan (főleg, hogy egy létező appról beszélünk), de semmit nem veszítünk azzal, ha kihagyjuk. Az alapfelütés röhejessége mellett túlontúl komolykodó, az ostoba döntésekről, következetlen szituációkról nem is beszélve. Egy-egy feszültebb pillanat és a mellékszereplők mentik a menthetőt, de a főhőssel ellentétben mi nyugodtan törölhetjük ezt az alkalmazást.