Halálos iramban 8 - Kritika

|

Család, bro-ság, izmozás, kemény tekintetek. Tűzön, vízen, jég hátán is. Mint amikor a kisgyerek játszik az akciófiguráival és matchboxaival.

Hadd találgassak: még két film és a Charlize Theron által megformált ügyeletes ellenlábas, Cipher is ott fogja hörpinteni a Coronát a lemenő nap sugaránál, miközben Dom a család és a bro-ság fontosságáról és szentségéről szónokol. 

Hirdetés

A legkevésbé sem érne meglepetésként - már csak azért sem, mert a sorozat eleve egy zsaru pálfordulásával indult és az ötödik epizód óta folyamatában állnak át emberek egyik oldalról a másikra. Általában pedig az a "másik" oldal a Toretto-família feje, a Don...izé, Dom oldala. Lehetsz az egyik filmben még esküdt ellenség, a következőben már öribari leszel, akivel az összeütközés legfeljebb abban merül ki, hogy szúrós tekinteteteket váltasz ellenfeleddel, majd elszórtok egy-egy röhejesen macsó szöveget, hogy aztán ökölpacsizzatok egy jóízűt. Mert bro-nak lenni a legnagyobb királyság, a család pedig...hát a család az család. Nem kell hozzáfűzni semmit, Dom szerint mindennél fontosabb, amivel vitába szállni nem is akarunk, de nem is mernénk, mert ez a fickó bármire képes azokért, akiket szeret. Ezzel se nagyon tudnánk vitába szállni. Nem is mernénk, mi mindannyian pondrók vagyunk Dominic Torettóhoz képest, de ha szerencsénk van, még megváltást nyerhetünk általa. Saját szememmel láttam egyszer, ahogy visszautasította Kubában egy ipse járgányát, amit elnyert tőle tisztességes versennyel. "Elég a tiszteleted." - mondta. Micsoda ember! De félre a süket dumával, lássuk a naftát, ecsém!

Toretto és kedves neje, Letty kubai nászútjával indítunk, mely amilyen boldogan és derűsen indul, olyan zordul végződik. Dom egy ismeretlen nővel fut össze egy nap az utcán, aki először úgy tesz, mint aki épp autóját próbálja megszerelni, majd egy jó két perc múlva már kiviláglanak a szándékok és kiderül: nem véletlen ám, hogy ők ott összefutottak, ez ám tőrbecsalás volt magasfokon, Dom-nak pedig segítenie kell egy-két ügyletben. Emberünk persze nem az a fajta, aki csak úgy hagyja, hogy mások füttyentésére táncikáljon, de felkészülve a nemleges válaszra, a titokzatos hölgynek aduász is van a tarsolyában. Hogy mi, azt fedje a jótékony homály. Lehet, hogy egy kép egy csillámpóniról, vagy egy gyerekkori fénykép, amin hősünk dús hajkoronával feszít az iskolai bálon? Habár a film később felfedi a mögöttes titkot és azt, hogy mégis mivel tudta rákényszeríteni a gátlástalan és filozofikus természetű kiberterrorista Cipher (értitek? beszédes név) Domot arra, hogy szófogadó terminátor módjára teljesítse "feljebbvalójának" minden parancsát, akár annyiban is hagyhatták volna. A válasz ugyan összhangban van a szériát ragacsként összetartó témával, de hiába, ha egyébként teljesen súlytalan és alulexponált fordulat - mely nem jó semmi másra csak arra, hogy felszínesen eljátszadozzanak az alkotók azzal a gondolattal, hogy "Mi lenne ha...A család legfőbb összetartó eleme a családtagok ellen fordulna?". Kecsegtessen ez az alapvetés a sorozat rajongói számára bármilyen izgisen, ennek a megoldását vagy drámailag jobban ki kellett volna domborítani és nem ilyen röhejesen előadni, vagy pedig fel kellett volna használnia F. Gary Gray-nek azt, amit mondogattam az első trailer megtekintésekor: Cipher chipet ültet Dom fejébe és úgy irányítja, vagy Domnak van egy gonosz ikertesója. Esetleg gonosz klónja. Nyert ügy lett volna. Így Diesel-nek ebben a filmben lehetetlenség elhinni azt, hogy átállt a sötét oldalra, pedig mintha tényleg el akarták volna velünk hitetni - arról nem is beszélve, hogy a drámaibb jeleneteket meglehetősen gyengén kezeli, egészen kellemetlen volt nézni őt, ahogy a színészetnek ezt az ágát űzi. 

Dom hirtelen átállását persze nem hagyja szó nélkül a csapat sem, hitetlenkednek és csak tátják szájukat, miközben a fél város romba dől válogatott úton-módon. Hol megveszekedett zombi-autók potyognak az égből, hol a jég hátán kell megküzdeniük hőseinknek egy elszabadult torpedóval, a Kurt Russell által megformált - a hetedik etapban is feltűnt - Mr. Senki pedig jót röhög a markában és vicces háttérelemként funkcionálva szedi fel a feltehetően busás összeget. Egyébként nem csak ő, mindenki láthatóan jól érezte magát a szerepében, ez tökéletesen átjött, már az előző filmek is sikerrel abszolválták ezt. Szimpatikusak, viccesek, mindenkinek van egy-egy olyan pillanata, ami gondoskodik arról, hogy ne érezzük eltékozoltnak az illetőt. Egyedül szegény Charlize Theron lóg ki a sorból, aki egyszerűen túl jó ehhez a filmhez és akinek a karaktere egyébként ezzel együtt sajnálatos módon fájóan semmilyen és meg-nem-írt, motivációja légből kapottnak tűnik, pedig lehetett volna mit kezdeni a kiberterrorizmus témájával, Theron pedig alapvetően szuper színésznő. Itt azonban sok tennivalója nem akad, mint filozofálni egy-két sort és cinkosan mosolyogni. 

Az akciójelenetek az előzőektől megszokott (vagy még olyanabb) stílben zajlanak: csak semmi finomkodás, megy a zúzás ezerrel a realisztikusságnak bárminemű igénye nélkül. Statham és Rock csörtéje a börtönlázadáson például csodálatosan röhejes és piszok szórakoztató erődemonstráció, a tengeralattjárós finis pedig olyan amilyen, mint amikor egy kisgyerek eljátszik magában az akciófiguráival és matchboxaival, a nagypapa padlásáról pedig előkerül egy tengeralattjáró-modell - hát el kell játszani azzal is. A probléma ott van, hogy bár nincsenek túl nagy célkitűzései ennek a szériának, a tétek súlyát csak úgy öldösi ki magából. Amilyen alulhasznált volt például Statham a hetedik részben, olyannyira volt hatékony ellenlábas és könyörtelen ellenfél. Az alkotók azonban szükségét érezték valamiért annak, hogy a karakter súlyát, vele együtt a bosszúét és halálét is elvegyék azzal, hogy megtegyék annak a mellékszereplőnek, aki konstans beszólogat a Rock-nak. Viccesnek vicces. Sőt, a film legszórakoztatóbb pillanatai az övék. De a fejem sarkában motoszkált az, hogy ez a következetlenség és a potenciálisan jó karakterek feláldozása a bro-ság oltárán lesz a sorozat veszte. Hová lesz az izgalom, ha minden gonosztevőt átállítanak a fényre? Egy nagy, közös imádság egy házteteji, idilli ebéd alkalmával. 

Nem az tehát a baj a nyolcadik résszel, hogy gyermeteg, hogy akciójelenetei sokszor a röhejesség felső határát súrolják. Hanem az, hogy képtelen valódi izgalmakkal felvértezni a látványelemeket, sokkolónak és "hajdedrámainak" szánt premisszáját pedig hányaveti módon kente oda a vászonra, csak úgy tessék-lássék. Ettől még lehet szeretni, bőven van min mosolyogni és ámulkodni, főként mert olyan jól elvan magában ez a film, hogy nagyon haragudni mégsem lehet rá. De attól még muszáj magunkban konstatálni: gyerekek, a legerősebb nitro is kifogy előbb-utóbb a tartályból. 

Halálos iramban 8

Kinek Ajánljuk
  • Akik nem bánják, ha egy film magasról tesz a realisztikus hozzáállásra.
  • Akik kevesellték Jason Statham-et az előző részben.
  • Akik képtelenek ráunni erre a szériára.
Kinek Nem
  • Akiknek már a hetedik is sok volt.
  • Akik nem szeretik a szappanoperákat.
  • Akik úgy szeretik a drámát, ha súlya is van.

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.