Hirdetés

Hamupipőke - Kritika

|

Hamupipőke modern köntösben.

Hirdetés

Hogy elméleti szinten van-e létjogosultsága ennek a filmnek, az nem is kérdés. Egy klasszikus meséről van szó, amelyet ismer mindenki és amelyet többször is feldolgoztak már. Egy ízben még Kenneth Branagh is sikeres próbát tett vele azzal, hogy élőszereplős formában regélte el a történetet. Egy percig sem kételkedek tehát abban, hogy érdemes a jól ismert sztorikat, meséket újra és újra elmesélni, adott esetben pedig: újrahangszerelni. Kay Cannon rendező pedig most ezt meg is tette. 

Hirdetés

A felállás ugyanaz: adott egy szegény lány, Ella (Camila Cabello), aki mostohaanyjával és két, égetnivaló mostohanővérével él együtt. Őt magát a padlásszobába száműzték és egymaga, magányosan szövögeti ruháit és álmait. Egy nap azonban lehetősége nyílik arra, hogy elmenjen egy bálba a jóságos tündérkeresztanya (Billy Porter) jóvoltából, ahol megismerkedhet álmai hercegével, aki éppen feleséget keres szerte a birodalomban. Üvegcipellő, hintó, egerek, versenyfutás az idővel: van itt minden, amit megszoktunk. 

Hogy mennyivel másabb azonban ez, mint az eddig ismert iterációk, az már az első negyed órában kitűnik: a koreográfia és a fennkölt dalolászás ugyan önmagában még nem rejt magában semmi furcsát, az már inkább, hogy ezek milyen köntösben lettek "vászonra" varázsolva. Cannon azon döntése, hogy jól ismert, populáris dalokkal turbózza fel a cselekményt alapvetően meglepőnek, hovatovább ötletesnek hat papíron, valahogy a gyakorlatban mégis inkább keltett szemöldökráncoló és erőltetetten fiatalos hatást. Ne lepődjünk meg tehát, ha a szereplők hirtelen elkezdenek Queen-t, vagy Jennifer Lopezt, illetve Seven Nation Army-t énekelni. A modern felfogás itt nem áll meg, a rendező úton-útfélen igyekezett a mai elvárásoknak megfelelően tálalni a mesét és ezeket szintén, papíron jó döntéseknek ítélem: tetszett, hogy Ellát nem egy olyan karakternek ábrázolta, aki mások jótéteményeitől függ, hanem igyekszik független, saját lábán álló nő lenni. Tetszik, hogy a herceg alakja nem makulátlan, szőke férfi fehér lovon, hanem egy ficsúr. És van abban valami finomra ívelt dac és csendesen felmutatott középső ujj, hogy a tündér keresztanyát egy fekete bőrű férfi alakítja, női ruhába öltöztetve. Ez utóbbitól borítékolhatóan már az előzetest elnézve sokan kaptak szívinfarktust, de lássuk be, láttunk már merészebbet is. 

Hogy végül mégis értetlenség ült ki az arcomra ahelyett, hogy őszinte öröm tükröződött volna róla, nos, annak köszönhető, hogy mégiscsak ormótlanul giccsesnek, humortalannak és diszfunkcionálisnak éreztem az eredményt. Hiába a posztmodern tenni akarás és a sok-sok kikacsintás és önirónia, a humor, bár egy-két eltalált poén akadt, többnyire rosszul adagolt és szellemtelen, a zenei betétek random egymásra dobált dalok halmazának hat, a két főszereplőnek pedig egy percig nem hittem el, hogy szerelmesek egymásba. Így a film hiába próbál meghatni az utolsó jelenetek egyikében-másikában, érdemtelennek hat és meddő próbálkozásnak.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Camila Cabello aranyos és vannak jó pillanatai, igyekszik talpraesett és humoros lenni, de nem győzött meg egészen (és hiába énekesnő eredetileg, a visszatérő dalát inkább tartottam idegesítőnek, mint kellemesen fülbemászónak), Nicholas Galitzine Robert herceg szerepében pedig képtelen bárminemű karizmát és szimpátiát kölcsönözni a látottaknak. Egyedül a rutinos rókák jelentenek némi vigaszt: Pierce Brosnan, mint a szigorú és pökhendi király szerepében, vagy Minnie Driver, mint királyné. Jó látni őket, még ha a forgatókönyv őket sem áldotta meg túl sok jóval. Ami pedig James Cordent illeti, most már szegényt hivatalosan megbélyegezhetjük rossz ómennek, mert akármiben feltűnik, borítékolni lehet, hogy az eredménytől sokan a falat fogják kaparni (lásd: Macskák, The Prom - A végzős bál).

Összességében tehát becsülendő a szándék, hogy csavarjanak egyet-kettőt az ismert alapanyagon, de még becsülendőbb lett volna, ha több ízléssel, kreativitással és megfelelő arányérzékkel teszik ezt. El tudom képzelni, hogy egy megfelelő kvalitású író kezei között mindez arannyá változott volna, Cannonnak azonban beletörött a bicskája. Ha tehát egy vicces, ironikus, eredeti kánont felforgató, de mégis, szíve mélyén romantikus tündérmesét szeretnétek látni, nézzétek meg a Bűbájt. Vagy még jobbat mondok: A herceg menyasszonyát. 

Hamupipőke - Kritika

Kinek Ajánljuk
  • Akik szeretik, ha kicsit más formában nézhetnek újra klasszikusokat.
  • Akik nem bánják, ha egy rakás ismert dalt hallanak.
  • Hardcore musical-rajongóknak.
Kinek Nem
  • Akik már az előzetestől a falat kaparták.
  • Akik egy igazán jó musicalt szeretnének látni.
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.