Hirdetés

Hidegháború - Kritika

|

Az igaz szerelem tényleg mindent legyőz?

Pawel Pawlikowski a kortárs lengyel, s egyben az európai filmművészet egyik kiemelkedő alakja, aki 2013-ban az Ida című filmjével Oscar-díjat nyert. Idén újfent az aranyszobor közelébe került, a Hidegháború ugyanis ott van a legjobb külföldi filmek jelöltjei között. A hab a tortán, hogy emellett az operatőri és a rendezői kategóriákban is versenyez a film, ami európai alkotásként óriási bravúrnak számít. Lássuk, hogy tényleg ennyire jó-e Pawlikowski munkája.

Hirdetés

Wiktor (Tomasz Kot) és Zula (Joanna Kulig) egy népzenei válogatón ismerkednek meg, a zenész férfinak egyből megakad a szeme a tehetséges és gyönyörű nőn. Társulatukkal karöltve hatalmas sikert aratnak szerte az országban, ám a politika közbeszól, Wiktor pedig el akarja hagyni szülőföldjét.

Pawlikowski már az Idánál is megmutatta, hogy nem feltétlenül szükséges két, két és fél órásra elnyújtani egy filmet, hiába komoly a témája. Előző műve alig volt több 80 percnél és a Hidegháború játékideje sem éri el a másfél órát. Pedig bőven lett volna lehetősége terjengősebbé tenni a cselekményt, elvégre hőseink története 15 évet ölel fel. Ahogy megismerkednek, befutnak, elhagyják a keleti blokkot, többször elválnak útjaik, mégis mindig visszatalálnak egymáshoz. Aprólékos életút helyett inkább kiragadott részleteket kapunk, aminek megvan az előnye, ugyanakkor a hátránya is. Mi nézők rendre kimaradunk a lényegi dolgokból, kapcsolati rendszerekből, ok-okozati összefüggésekből, a következményekig vezető útból. Pawlikowski csak már kialakult, konkrét élethelyzetekbe dob minket, ami helyenként zavaró. Olykor hiányzott a történetmesélés, hogy Wiktor miként jutott el bizonyos helyekre, illetve Zula miket tett meg azért, hogy láthassa szerelmét. Sokat ugrálunk az időben, legtöbbször éveket, így pont az idő súlyát nem lehet érezni. Ez a fajta rendezői stílus ugyanakkor másfajta távlatokat nyit meg.

Nincs mellébeszélés, a lényeget látjuk, Pawlikowski pedig nagyon ügyesen bújtat apróbb üzeneteket a sorok közé. A Hidegháború tényleg az igaz szerelem balladája, minden előkerül benne, ami erről az alapvető érzésről szól. A vágy, a kitartás, a kompromisszumok, a féltékenység és a feltétlen odaadás. Persze megvan a nyilvánvaló politikai felhangja, elvégre pont emiatt kerülnek Wiktorék kétes szituációkba. Sikerült remekül megragadni a kor szellemiségét, a vele járó aggályokkal, bizalmatlansággal, a mindent látó és halló párt embereivel. Ennek ellenére a film nem veti meg a humort, sőt helyenként kimondottan vicces tud lenni. Zula karakán stílusa vagy a kommunista rendszer viszontagságaiban rejlő groteszk pillanatok sokszor tudnak nevettetőek lenni.

A már említett rendezői közlésmód Pawlikowski sajátja, s bár tény, hogy szívesen néztem volna egy-egy állomást hosszabb ideig, az éles váltások kétségtelenül meglepő fordulatokat eredményeznek. Teljesen hétköznapi dolgokat, teljesen hétköznapian látunk, csakhogy eltelt a két jelenet közt három-négy év és merőben más élethelyzetben találjuk magunkat. Ez főleg az utolsó harmadra igaz, ahol néhány másodperc alatt képes komikusból fajsúlyossá válni a sztori. A zárás is ezt a tendenciát követi és megadja a kegyelemdöfést. Fájdalmas, erőteljes, de borzasztóan igazi, az utolsó mondat pedig ennél tökéletesebben nem is koronázhatná meg az összképet.

Tomasz Kot és Joanna Kulig párosa remekül működik, megvan köztük a kémia és kellően érzelemgazdag a játékuk. Mindemellett a hölgynek elképesztően jó hangja van, amiről lehetőségünk is lesz megbizonyosodni a film során.

Pawlikowski tehát újfent letette a névjegyét és okkal került a világ elitjébe a Hidegháborúval. Lehet, hogy az elbeszélői stílusát helyenként nehéz befogadni, de nagyon tud bánni a karakterekkel és az érzelmekkel. Másodpercek alatt képes feszültséget gerjeszteni, érzelmeket előcsalni és még a humorral sem áll hadilábon. Rengeteget meséltek már nekünk a filmesek a szerelemről, de ilyen formában, ilyen eszközökkel még nem nagyon. Már csak ezért sem lehet elmenni szó nélkül mellette. A fent feltett kérdésre, miszerint a szerelem tényleg legyőz-e mindent, pedig igen frappáns választ ad a lengyel direktor.   

Hidegháború

Kinek ajánljuk
  • Akik hisznek a szerelemben
  • Aki volt már szerelmes
  • Emberi drámák kedvelőinek
  • Akit érdekel a lengyel folklór
Kinek nem
  • Aki szeret elidőzni a részleteken
  • Aki csak kommersz mozit hajlandó nézni
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.