Hófehér és a vadász – Kritika

Az Alice Csodaországban két évvel ezelőtti sikere kétségtelenül óriási mese feldolgozási hullámot indított el a filmipar fellegvárában. Tavaly volt már egy bődületesen rossz Piroskánk (A lány és a farkas), jövőre pedig jön a boszorkányvadász Jancsi és Juliska Jeremy Rennerrel és Gemma Artertonnal, és Jack valamint az a bizonyos óriáspaszuly is az egekbe fog emelkedni Brian Singer rendezésében. Idén ráadásul már a második Hófehérke feldolgozást kapjuk, Tarsem Singh bárgyú, de valahol szórakoztató víziója után. Én továbbra sem vagyok a klasszikus mesék nagyszabású, felnőttesebb feldolgozása ellen, elvégre ezeket a történeteket mindenki gyerekkora óta ismeri, és jó lehetőséget nyújtanak, hogy az estleges mögöttes tartalmat a felnőttek számára is élvezetessé tegyék. Sajnos azonban az eddigi adaptációk mindig a forgatókönyvön buktak el (és volt, amelyik nem csak azon), és ebbe a sorba most tökéletesen illeszkedik a Hófehér és a vadász is.

Oldalak: 1 2