Igazi sziklaburokban kell élnie valakinek manapság, hogy naponta legalább egyszer ne gondoljon arra, hogy mégis mi lesz a pénzével. Az aktuálpolitikai kérdésektől eltekintve az infláció mindenkit érint, legtöbbünk hetente legalább egyszer bevásárlást tart, és döbbenten tapasztalhatjuk, hogy nem csak az egy évvel korábbinál, de még az egy hónappal ezelőttinél is kevesebbet tudunk venni ugyanabból a keretből.
A pénz körüli gondolkodás és közbeszéd a 2008-as válság óta nem volt ennyire előtérben, mint napjainkban, és ilyenkor válik világossá, hogy milyen kevés tudással is rendelkezünk róla. A helyzetet nehezíti, hogy mivel az általános és középiskolai években nem kapunk egy általános tudásanyagot a pénzről, az könnyen egy mitikus, ködös és nagyon bonyolult fogalom marad számunkra, amiről csak azt tanuljuk meg, hogy keresni és költeni lehet.
A Netflix akár tudatosan, akár nem, de eme csúcsosodó válság közepette jelentette meg a dokumentumfilmjét Hogyan bánj a pénzzel címen. Az angolul még frappánsabb című Get Smart with Money (szabad fordításban Légy okos a pénzzel) azért nem egy csodapirulaként szolgáló film, amit megtekintve minden pénzügyi gondunk megoldódik, ám kezdetnek megteszi.
Négy pénzügyi szakembert kértek fel Stephanie Soechtig alkotásában, hogy egy éven keresztül mentoráljanak négy különböző esetet. A tanácsadók között megtalálható a Mr. Money Mustache blog vezetője, Peter Adeney is, aki talán magyarországi körökben is híresebb, hiszen ő volt az, aki 30 éves létére már nyugdíjazta magát, ezért a takarékosság nagymestereként is hivatkoznak rá. A szakemberek maguk válogatták ki a beérkező rengeteg videóból azt a négy egyént vagy családot, akivel a következő egy évben szerettek volna együtt dolgozni.
Elcsépelt frázis, hogy ahány ember, annyi eset, de a mentorok igyekeztek lefedni a két nagyobb blokkot a financiális problémák mezején a kiválasztott ügyfeleikkel. Az első halmazba az eladósodott, hónapról hónapra élő emberek tartoznak, míg a második halmazba az általam csak "lottónyertes" szindróma képviselői kerültek, azaz olyanok, akiknek volna már elég pénzük, de mégsem tudják elérni vele a céljaikat.
Itthoni szempontból leginkább az előbbi kategória lehet érdekesebb: hogyan tudunk még masszív adósságból is elkezdeni félretenni, taktikázni, elhagyni a rossz szokásainkat, megváltoztatni a pénzzel szembeni hozzáállásunkat. Nyilván az összehasonlíthatóság sosem lesz 100%-os, hiszen az USA gazdasági helyzete merőben különbözik a miénktől - és ez bizony néha mind pozitív, mind negatív értelemben előidézhet meglepetéseket.
Számomra a legmaradandóbb élmény az volt, amikor a hét hitelkártyával rendelkező ügyfél a könnyeivel küszködve számol be róla, hogy a rosszullét kerülgette őt, amikor a pénzügyi szakember tanácsára a valódi bankkártyáját használta egy vásárláskor. Ilyenkor azért eltöpreng az ember, hogy valójában mennyire lehet stabil az az USA, ahol ez a "hitelcsapdás" eset egyáltalán nem számít egyedinek.
A Hogyan bánj a pénzzel egy fontos témát dolgozna fel, ám ezt sajnos a másfélórás időkorlát miatt is csak felületesen tudja megtenni. A fundamentumok elhangzanak, a felmerülő problémákat beazonosítja, de az egyéves időtartam sajnos nagyon egyenlőtlenül lett bemutatva - mind szakmai, mind érzelmi szempontból. Ez pont egy olyan koncepciójú projekt, ami megérdemelt volna egy négyrészes minisorozat formátumot, egy-egy epizód pedig az adott ügyfél egyéves történetet mutathatta volna be részletesen. Azonban a megvalósult végeredmény csupán egy gyorstalpaló lesz így, ami akár olyan fals gondolatokat is ébreszthet a nézőben, hogy "csak ennyi volna az egész?" Ez pedig inkább kontraproduktív irányba mozdíthatja el a mondanivalót.
Aki kicsit is komolyabban foglalkozik a pénzügyeivel, azoknak nem fog sok újat mondani a Hogyan bánj a pénzzel. Sajnos arról sem vagyok meggyőződve, hogy ez lesz az az alkotás, ami elindítja a társadalmunkban azt a folyamatot, ami révén pénzügyileg tudatosabbakká válunk. Ám ahogy írtam az elején, ez egy kezdeti lépcsőfok lehet sokak számára, hiszen abban viszont segíteni tud, hogy az értelmezhetetlennek tűnő pénz ködös fogalmát kicsit letisztítsa, megfoghatóvá tegye. Ez pedig ha érdekesnek bizonyul a néző számára, további anyagok felkutatását idézheti elő, ami végül pozitív folyamatokhoz és eredményekhez vezethet.
Amíg a pénzügyek nem képzik a közoktatási rendszer részét, addig a Hogyan bánj a pénzzel című alkotások működhetnek katalizátorokként a pénz rejtélyének feloldásában. Azonban ahogy a pénzzel kapcsolatos tudásunkon is mindig van mit fejleszteni, úgy a hasonló tematikájú dokumentumfilmeknek is van még hova fejlődnie, hogy többek legyenek felületes gyorstalpalónál.
