Hirdetés

Húzós éjszaka az El Royale-ban - Kritika

|

Avagy hogyan csinálj Tarantino filmet Tarantino varázsa nélkül.

Drew Goddard eddig jobbára íróként volt ismert, az ő munkája a Cloverfield, a Mentőexpedíció vagy épp a Daredevil sorozat számos epizódja. Rendezőként a megosztó, ám zseniálisan beteg és kifacsart horror, a Ház az erdő mélyén fűződik a nevéhez. Új alkotása, a Húzós éjszaka az El Royale-ban hasonlóan őrült stílusgyakorlatnak tűnt elsőre, lássuk ebből mit sikerült megvalósítani.

Hirdetés

Adott hét idegen, akik a címszereplő hotelban szállnak meg. Mindannyian tele vannak titkokkal és bőven van rejtegetnivalójuk. A dolgok természetesen nem várt fordulatot vesznek, a szálak összekapcsolódnak, mígnem éjjel elszabadul a pokol.

Goddard mondhatni kezdő rendezőként nyilván keresi az inspirációkat, noha első munkája egy borzasztóan egyedi és kreatív agymenés lett, ami kiforgatta a horror zsáner szabályait. Az El Royale-ban műfajt vált és a már említett inspiráció is szembetűnő. Olyannyira, hogy már-már megtévesztésig ugyanazokat a stílusjegyeket látjuk visszaköszönni a vászonról. Hogy kiről van szó? Egy bizonyos Quentin Tarantinoról.

No, de mik is ezek a stílusjegyek? Többek közt a non-lineáris történetvezetés, a szegmensekre osztott cselekmény, a pergő dialógusok vagy épp a kendőzetlen erőszak. Ez elméletben szépen hangzik, gyakorlatban azonban nem ennyire rózsás a helyzet, de erről kicsit később. A nyitójelenet megágyaz a konfliktusnak, tiszta sor. A pénz mindig is a fő motiváció a rosszfiúk közt, de Goddard kellően változatos arcokat vonultat fel. A kitörésre vágyó énekesnő, a beépült ügynök, az ártatlannak tűnő recepciós vagy épp egy szekta elől menekülő nő mind érdekes jellemek, akiken bőven el is időzünk. Megismerjük a történetüket, miért jöttek ide, mi a céljuk, miket tettek a múltban. Goddard nagy hangsúlyt fektet a kiszámíthatatlanságra, ami sose hátrány. Nincs konkrét főszereplője, amikor azt hinnénk, hogy valaki főhőssé válik, érkezik a nézőpontváltás. Ugyanez igaz az erőszakra. Senki nincs biztonságban, egy huszárvágással elintézhetnek bárkit, ami a film első felében bőven eredményez váratlan húzásokat, egy idő után azonban túlhasználja a direktor ezt az elemet és az ereje is elveszik. Ezzel pedig elérkeztünk az El Royale hibáihoz, mert sajnos van neki bőven.

Az első és egyben legnagyobb, a film hossza. Ezt a történetet nagyjából 100 percben el lehetett volna mesélni. Semmi nem indokolta, hogy 141 percessé nyújtsák el. Ennek ellenére nem mondanám unalmasnak, egyszerűen csak terjengős, ahogy Goddard mesél és szükségtelenül túlnyújtja a cselekményt. Igen frusztráló többek közt, amikor az énekesnő Darlene (Cynthia Erivo) karaktere negyedszerre áll neki dalolni, ráadásul nem is néhány másodpercig, hanem hosszú percekig. Ilyen és ehhez hasonló jelenetekből van egy rakás, főleg a történet második felében. A hossz mellett a másik zavaró tényező a már említett Tarantino hatás. Goddard annyira szeretett volna egy ízig-vérig Tarantino filmet, hogy ezen hasalt el. Szó nincs róla, hogy ügyetlen lenne, a cselekményvezetés, a szikárság és a hangulat működik, de nincs meg az egységesség, hiányoznak nívósabb párbeszédek és egy idő után olyan érzése van az embernek, hogy ez a sztori nem halad semerre. Ezzel pedig nem is lövünk nagyon mellé, a végkifejlet ugyanis bántóan egyszerű. Egy ilyen felvezetéshez és fennköltnek beállított összképhez nagyobb durranás dukált volna zárás gyanánt.

A színészekkel nincs probléma, Cynthia Erivo és Jeff Bridges játéka kiemelkedik a mezőnyből, de John Hamm, Dakota Johnson, Lewis Pullman és Chris Hemsworth is hozzák a kötelezőt, rajtuk nem múlott semmi. Goddardon azonban annál inkább, aki ahelyett, hogy egy rendezőlegendát próbálna kétségbeesetten másolni, inkább hozhatta volna a saját stílusát. A Húzós éjszaka az El Royale-ban ettől függetlenül messze nem rossz film, érdekes próbálkozás, szintén érdekes karakterekkel, tele váratlan fordulatokkal és szuper atmoszférával. Egyszerűen csak nem tud felnőni a saját komplexitásához, túlmisztifikálttá válik, és azt hiszi, hogy a megválaszolatlan kérdésektől egyből misztikus lesz. Egyszer azért érdemes vele tenni egy próbát, mert nem egy átlagos kaland ez, de aki bejelentkezik a szóban forgó hotelba, készüljön, hogy nem egy laza kiruccanásra váltott jegyet.   

Húzós éjszaka az El Royale-ban

Kinek ajánljuk
  • Akik szeretik a váratlan húzásokat
  • Neo-noir-ok kedvelőinek
  • Akik bírják Tarantino stílusát...
Kinek nem
  • ... még akkor is, ha nem ő a rendező
  • Akiket zavar a vontatottság
  • Akit zavar, ha egy filmben több van, mint amit kihoznak belőle
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.