Ideglelés Csernobilban – Kritika

Oren Peli-t az első Paranormal Activity forgatókönyvíró-rendezőjét gyorsan a műfaj üdvöskéjének kiáltották ki, pedig lényegében nem csinált mást, mint elkészítette a 21. századi Blair Witch Projectet. Mégis felkapottá lett Hollywoodban, de nem azon tehetsége okán, hogy a műfajba szokatlanul erős történeteket és karaktereket írt volna, hanem egyszerűen fillérekből hozott ki egy (viszonylag) minőségi horrort, aminek a megtérülése több százszorosa volt a befektetett összegnek. Mr. Peli azonban elhitte magáról, hogy előbbiekhez is van érzéke, miközben mi sem áll távolabb az igazságtól.

A Csernobilba katasztrófa turistaként érkező felelőtlen amerikai fiatalok már az elején nélkülöznek minden fajta egyediséget, vagy legalábbis szerethetőséget, megakadályozva a nézőt abban, hogy később szorítson értük, ami egy ilyen horrornál súlyos probléma. Már az elején, amikor a sorsukat kísértik, azt mondjuk magunkban, hogy „Na, ti mind megdöglötök!” és ezen kijelentésünket a legkevésbé sem bánjuk a másfél órás játékidő alatt. De nem csak az unszimpatikus karakterekkel van gond, hiszen ez a műfaj vonzza az amatőr színjátszókörökről betévedt és/vagy a producernek szexuális ellenszolgáltatást nyújtó fiatalokat, hanem a hangulat, az atmoszféra teljes hiányával is. A rendező Bradley Parker semmit nem tudott kihozni a kísértetváros Pripjátyból (melyet jobbára magyar helyszínek „játszottak”), ahogy az ott garázdálkodó szörnyekből sem, amikből a rángatózó kamera miatt nem látunk semmit, így gyanítható, hogy csak néhány felbőszült és félreértett kisnyugdíjas lehetett.

Az Ideglelés Csernobilban minden ízében elfuserált munka, ami a vele szemben támasztott minimális követelmények közül – mint a hangulat, vagy a karakterek – egynek se tud megfelelni. Pedig a téma lényegesen többet érdemelt volna. [embed]https://www.youtube.com/watch?v=qc1G_-emLhw[/embed]  

Oldalak: 1 2