A férfi író, mégpedig komoly író. A nő is író, éppen egy életmód-könyvét adták ki (melynek címe azonos a film címével). A különbség kettejük között annyi, hogy míg a férfi könyvét alig viszik a vásárlók, a nőét mindenki olvassa és mindenki szereti. Természetesen nem jönnek ki jól egymással, ám élcelődéseik végül valami komolyabbá alakulnak át és végül szerelem szövődik.

Az Így vagy tökéletes tipikusan az a fajta film, ami nem szégyelli saját műfaji behatárolását (romantikus komédia) és nagyon is tisztában van azzal, hogy mitől működnek olyan jól ezek a filmek. Először is, adott két magával ragadó karakter, akik egy bizonyos spektrum egy-egy végén helyezkednek el. András büszke író, aki félelmetesen komolyan veszi magát és aki szentül meg van győződve arról, hogy amit ő lerak az asztalra, az érték és az a nagybetűs irodalom. Épp csak a kutya nem olvassa őt. Amikor meglátja lánya kezében az Így vagy tökéletes című önsegítő könyvet, heves ellenérzésének hangot adva fejti ki, hogy mennyire nem szereti az olyan könyveket, amit mindenki csak divatból olvas és amelyek értelemszerűen nem is bírnak semmilyen értékkel. Majd ugyanezt kifejti egy idegen nőnek is, akiről viszont pár percen belül kiderül, hogy éppen ő a szóban forgó mű írója. Kata András tökéletes ellentéte. Népszerű író, láthatóan megvan mindene, élete tökéletes: új könyvéért díjat kapott, párja szintén szakmabeli és igen népszerű, az idill pedig egészen addig van életben, amíg ki nem derül, hogy szerelme megcsalta őt legjobb barátnőjével. Egy ilyen mélyponton pedig már a legnagyobb cinikussal is jól ki lehet jönni. 

Varsics Péter első nagyjátékfilmje ezen a ponton túl egyfajta anti-romantikus romantikus filmként megy tovább, melyben a két főszereplő először inkább csak poénból lógnak együtt, majd kimondatlanul, de lassan egymáshoz csiszolódnak, hogy aztán nagy küzdelmek árán csak eljussanak a hálószobáig. Habár a film felmondja, valamint élteti a műfaj szabályait és ún. kliséit, úgy teszi ezt, hogy egyrészt végig árnyalja azokat a két remekül eltalált és kimunkált főszereplővel (Fekete Ernő és Béres Márta párosa úgy ahogy van - no pun intended - tökéletes), másrészt némi önreflexió is vegyül a képletbe. Így bár ugyanúgy megvan a "kiégett, elvált főhős egyedül él a lányával"-vonal, a két főszereplő lelki válságát és annak kvázi filmszerűségét jó érzékkel üti el egy poénnal, amellyel tudatosítja, hogy igen, ez klisé. És igen, az Így vagy tökéletes még a kötelező "vicces havert" is behozza Dér Zsolt személyében, aki több poénját is szállítja a dolgozatnak. A film tudja, hogy közhely de felvállalja azt és szerencsére azzal is tisztában van, hogy ha jól írják meg, akkor ez nagyon tud működni. És működik is. 

A film végig gördülékenyen halad a maga útján, a cselekmény fordulatai pedig jól irányzottak és mindig hatásosan lendítik át a menetet egyik pontból a másikba. A forgatókönyv szellemes, finoman cinikus humorral és a kellő helyen kellő horderejű érzelmi töltettel szolgál. Előbbire remek példa Kata és András első "randija", amely során egy kritikus ablakán kutyaszart hajítanak be, miközben vicces cigit szívnak. Utóbbira ott vannak a kötelező, tankönyvi elemek: a pillanat, amikor Kata rájön, hogy barátja (Lengyel Tamás) a legjobb barátnőjével (Trokán Nóra) csalta meg, valamint a rákos lány története, ami jól időzített és szépen felvezetett, hatásos jelenet volt. Egyedül az utolsó relevációnál éreztem azt, hogy bár megérintett, mégsem volt szükségszerű behozni. Más részről itt éreztem azt, hogy bár - és ezt semmiképpen nem rossz értelemben írom - közönségfilmről beszélünk, nem fél beemelni kicsit húzósabb, sötétebb témákat. És ennek ellenére is úgy jöttem ki a filmről, hogy boldog, elégedett mosoly terült ki az arcomra. 

Amit még nagyon szerettem ebben a filmben az az, hogy rátapint azokra az ellentétekre, amely a könyvolvasás és annak kultúráját érinti. Könyvesbolti eladóként lehetőségem nyílt rálátni arra, hogy milyen nagy keresete van azoknak a könyveknek, amelyek önmagunkról szólnak, saját magunk és a körülöttünk lévő világ elfogadásáról, megértéséről beszélnek. Ugyanígy az ezoterikus irodalomnak, amelyet képesek vagyunk csuklóból elítélni és leszólni - pont ugyanúgy, mint ahogyan teszi azt András is a filmben. A film azonban valamelyest igazságot tesz ez ügyben és kiáll azokért, akik megveszik ezeket a könyveket és olvassák: létjogosultságukat pedig az igazolja, hogy az ezt olvasó emberek jó eséllyel tényleg nyernek valamit ezekből az olvasmányokból. Még akkor is, ha  maga az írója sem feltétlen hiszi el mindig azt, amit ír. Csak szeretne ebben a hitben élni. Más részről valóban igaz az, hogy ezeket a könyveket tényleg viszik, mint a cukrot és nagyon sokszor az ún. komoly, szépirodalmi műveket pedig kevésbé, nem annyira. (Nyilván más kérdés, hogy a jelen tárgyalt könyv nem túl jó, csak nagyon komoly szeretne lenni.)

Az Így vagy tökéletes című filmet tehát mindenkinek melegen ajánlom, mert bár eszköztára a hollywoodi filmekből jól ismert, a módszer, ahogyan ezeket felhasználja, nagyon is élőnek, autentikusnak hat és a legkevésbé sem erőltetett. Könnyedén, de súlypontoktól nem mentesen beszél arról, legyünk tisztában saját korlátainkkal és gyengeségeinkkel és arról, hogy sokszor tényleg csak meg kellene tanulnunk élvezni az életet. Meg kell tanulnunk azt, hogy ne legyünk olyan veszettül karót nyeltek. Vagy éppen felfedezni azt, hogy a szar igenis szar és ezzel együtt kell élni. Ezeket a dicséreteket pedig tényleg nem csak azért írom, hogy ne dobjanak fel kutyaszart a lakásunkra.