Manapság rendkívül gyorsan változik a média feladata, jelentősége. Folyamatosan olyan határátlépések és fejlemények történnek, amelyek megkérdőjelezik azokat a bizonyos BBC sztenderdeket, amelyek máig alapnak számítanak az újságírásban. Nem véletlen, hogy az Interjú a herceggel című film épp a brit közszolgálati média berkein belül vizsgál egy nagyon izgalmas és felkavaró esetet.
A csatorna munkatársai információt szereztek arról, hogy András herceg Jeffrey Epsteinnel ápol barátságot, és az utóbbi által elkövetett szexuális bűncselekményekhez is lehet némi köze. Ezt követően döntési helyzet állt elő: a királyi család is tudta, hogy erre reagálni kell, a kérdés a hogyan volt. Az uralkodó famíliának be kellett látnia, hogy ezúttal nem ők irányítják a narratívát. Szóba kellett tehát állniuk olyan újságírókkal, akik előre szóltak, hogy nem csak tét nélküli jópofizás lesz a beszélgetésben.
Az Interjú a herceggel bemutatja magát az interjút, s azt is, hogy jutottunk el az elkészültéig. A filmben is megjelenő Sam McAllister könyve (Scoops: Behind the Scenes of the BBC's Most Shocking Interview) alapján készült mozi tehát oknyomozó thriller és a média hatalmát dicsőítő alkotás egyszerre, és szerencsére mindkét területen jól teljesít.
A filmet az a Philip Martin rendezte, aki A korona című széria mögött is állt, így nem először nyúl a királyi család reprezentációjának témájához. Martin ezúttal is nagyon brit produkciót hozott tető alá, ami remekül rögzíti a királyi család talajvesztésének stádiumait. Persze fontos kiemelni, hogy Nagy-Britanniában máig óriási kultusza van az uralkodóknak, ugyanakkor a királynő halála nyomán lehetetlen nem beszélni arról, hogy milyen relevanciája van manapság ennek az intézménynek. Nem véletlen, hogy a néhány évvel ezelőtti eseményeket elmesélő történetben már megfogalmazódnak az azzal kapcsolatos kérdések, hogy mi lesz, ha a királynő már nem él? Azóta ennek jeleit is látjuk…
De nem ez az egyetlen határpont, amit a film ábrázol. Ahogy említettem, a klasszikus média változását is remekül detektálja a Philip Martin rendezése. A BBC szerkesztőségében komoly viták folynak arról, hogy miként lehet nyúlni egy ilyen témához, sőt egyáltalán az ő feladatuk-e ennek az interjúnak az elkészítése. Egy patinás csatorna megmártózhat-e a bulvárban, egyáltalán hol húzódik a határ a közélet és a magánélet között? Mintha az Interjú a herceggel önkéntelenül is azt üzenné, hogy a mai társadalmi viszonyok között nem lehet érvényesíteni ugyanazokat a médiaetikai elvárásokat, amik korábbi korokban megfogalmazódtak.
A Billie Piper által játszott Sam MacAllister karakterén keresztül a film a társadalmi mobilitás kérdéseit is tárgyalja. Hamar látjuk, hogy ez a nő más miliőből érkezett, mint a többiek. Remek, hogy ezt a szálat is behozták a készítők, ugyanis így jobban megérthetjük, Sam miért érvényesít más szempontokat, más megközelítési módokat.
Az Interjú a herceggel nem minden tekintetben kiváló film, vannak elég elcsépelt megoldásai (gondoljunk csak András herceg megjelenítésére), ugyanakkor nagyon érvényes dilemmákat feszeget. Ennek nyomán pedig azt is megbocsájtjuk neki, hogy érezhetően fontosabbnak gondolja magát, mint amennyire mélyre ás a témában.
